Jelenleg a felmérések alapján a lakosság elvárása és az egészségügy teljesítménye között jelentős különbség figyelhető meg. A legtöbb ember - a megkérdezettek 69 százaléka - úgy gondolja, hogy a gyógyítás szempontjából az a legmegfelelőbb, ha az orvos és a beteg egyenrangú félként működik együtt. 25 százalék gondolja úgy, hogy az a helyes, ha az orvos irányít, a beteg pedig teljesíti az utasításokat. Mindössze 4 százalék gondolkodik úgy, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás vásárlója, az orvos pedig szolgáltatást nyújt neki.

Ezzel szemben a mindennapi gyakorlatban az a tapasztalat, - az esetek 51 százalékában - hogy az orvos irányít és elvárja a betegtől, hogy az teljesítse az utasításait. A gyakorlatban az esetek 29 százalékában tapasztalják a betegek, hogy egyenrangú felek az orvossal. A vártnál gyakrabban fordul elő viszont - 12 százalékban -, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás vásárlója, az orvos pedig szolgáltatást nyújt.

Az emberek 45 százalékának van az ismerősei között olyan orvos, akire biztosan számíthat, bármi is történik. Az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők jóval kiszolgáltatottabbak ebből a szempontból is: alig több mint egyharmaduk számíthat biztosan egy orvosra, a középfokú végzettségűeknél már felerészben van ilyen támasz, míg a felsőfokú végzettségűeknél már közelít a kétharmadhoz ez az arány.

Rudas Tamás, a Tárki tudományos igazgatója szerint a most induló, Egészséggazdasági Monitor nevű kutatás a teljes hazai egészséggazdaság nyomon követését célozza meg. A vizsgálatsorozat pontos képet ad valamennyi döntéshozó, piaci szereplő számára az egyes termék- és szolgáltatáscsoportok méretéről, jellemzőiről, a közfinanszírozott és magánfinanszírozott szolgáltatások igénybe vételének dinamikájáról, ezen szolgáltatások elfogadottságáról, a lakosság egészséggel kapcsolatos attitűdjeinek, szokásainak, viselkedésének változásáról.

A szakemberek szerint a technológia fejlődése - különösen a biotechnológia, az idegtudományok és a pszichológia eredményei révén -, másrészről a fogyasztói igények erősödése vezethet az egészségügyhöz kapcsolódó gazdasági forradalomhoz. A lakosság fogyasztásról szóló döntéseit egyre nagyobb mértékben befolyásolja, hogy milyen mértékben szolgálja az a saját vagy családja egészségét. Ennek következtében a következő években a mai fogyasztási struktúra is átalakulhat, illetve új termékek, szolgáltatások és új üzleti modellek jelenhetnek meg az egészség iránti igény kiszolgálására. Ebben a folyamatban megváltozik majd a közfinanszírozású egészségügy is.