A könyvbemutatón megjelent több, a politika és a jog határáról ismert közéleti személyiség: Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság volt elnöke, Kukorelli István volt alkotmánybíró és Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda volt vezetője.

A tanulmánykötet írásainak egy része jogi, a másik fele politológiai szempontból elemzi a 2010 áprilisi választást. A szerzők többsége a korábban a Fidesz-alapító atyáinak nagy része által erősített Bibó István Szakkollégium húszas éveinek elején járó tagja, vagyis ezek az emberek nemcsak Kádár Jánosra, de Antall Józsefre sem emlékeznek.

A joghallgatók által írt tanulmányok a választással kapcsolatos jogi anomáliákat – mint például a kampányfinanszírozás képmutatása, a választókerületek eltérő nagysága, az ajánlási rendszer – helyezi górcső alá. A politológiai rész egyebek mellett a magyar mellett a visegrádi pártrendszerekkel, a negatív kampánnyal, a nagy pártokéi mellett az újként jelentkező LMP és Jobbik, valamint a porba hullt SZDSZ és MDF kampánystratégiáját is elemzi. Külön fejezet foglalkozik a cigánykérdés kampánybéli tematizációjával.

Mint a pódiumbeszélgetés egyik résztvevője, Sepsi Tibor, alkotmányjogász, ügyvéd, az ELTE oktatója fogalmazott: „egységes, következetes, a módszertant hűen követő anyag született”.

A vita másik résztvevője, a Political Capital választási szakértője, a hvg.hu-nak nyilatkozó László Róbert szerint a kétszáz fős parlamentet nem lehet úgy megalkotni, hogy megmarad a mostani választási rendszer és csak a frakciók létszámát osztják el egységesen 1,93-mal. Ennek az elképzelésnek a fő akadálya a területi listák torzítása: bár a területi listák a választói akarat leképezésére hivatottak, ez számos megyében nem valósul meg. Három megye is van, ahol négy mandátumot osztanak ki, ezekben egy négypárti, 40-30-20-10-es eredményt arányosan leképező mandátumkiosztás már így is lehetetlen. Ha mindezt megfeleznék, akkor tizenhat-tizenhét megyében csak két-három mandátumot osztanának ki. „Ennek semmi értelme nem volna, abszolút nem lenne arányos” – hangsúlyozta a szakember. Szerinte „a döntéshozók belátták, hogy a területi listák kétszáz fő mellett fenntarthatatlanok […] és a területi listákat minden bizonnyal országos listára fogják cserélni”.

Közölte: ha az eddigi százhetvenhat egyéni választókerületet kilencvenre csökkentik, „formalitássá válik az egyéni képviselet: azok gyakran egyharmad, néha fél megyényi területet is felölelnek majd”. A most százhetvenhat választókerületet le lehet csökkenteni kilencven, a választópolgárok létszámát tekintve nagyjából egyformára – véli László Róbert. Mindezt azonban úgy megoldani, hogy a választókerületek ne lépjenek át megyehatárokat, lehetetlennek tűnik. Ha a törvényalkotó nem ragaszkodik a kilencvenes számhoz, csak igyekszik kilencven körüli választókerületet létrehozni, akkor már megoldható lehet a helyzet – tette hozzá a Political Capital munkatársa. „Elképzelhető, hogy a döntéshozók lesznek annyira rugalmasak, hogy a kilencvenes számhoz nem ragaszkodnak annyira” – mondta.

A HVG és a Medián által két évvel ezelőtt az asztalra letett választójogi reformmal kapcsolatban a Political Capital választási szakértője megjegyezte: a Karácsony-féle elképzelés esetén szintén megszűntek volna a területi listák, emellett arányosabbak lettek volna az egyéni választókerületek, „de ők nem a gombhoz varrták a kabátot”: vagyis nem az volt a cél, hogy teljesen kidolgozatlanul, radikálisan csökkentsék a képviselők létszámát. A HVG és a Medián által jegyzett javaslat abból indult ki, „hogyha megtartjuk az egyéni választókerületeket, akkor azokból sok kell”: a százhetvenhatot csak százhetvenegyre csökkentette volna le. „Ez jó kombinációja lett volna az egyéni és a listás választásnak, viszont ezt a szakrális célt – hogy tudniillik kétszáz fős legyen az Országgyűlés – nem érte volna el, hiszen háromszáztizenkilenc főre vitte volna csak le a képviselők létszámát. Biztos, hogy sokkal jobb választási rendszer lett volna, mint a jelenleg hatályos és a legakutabb problémákra megoldást talált volna, igaz: nagyon bonyolult lenne” – közölte László Róbert, aki szerint ugyanakkor az is fontos, hogy a választási rendszer legyen áttekinthető az átlagos választópolgár számára: „ne egy felfoghatatlan Rubik-kocka legyen, hanem egy logikus folyamat, hogy miképp lesz az ő szavazatából mandátum”.

László Róbert „szinte biztos” abban, hogy a kétharmados többség elfogadja az új alkotmányt. „Most még abban a helyzetben vannak, hogy az alkotmányt el tudják fogadtatni. Nem véletlenül sietnek vele: 2013-ban már nem lenne ilyen sima ügy” – fogalmazott a választási szakértő.

Szegő Péter