Czigány Zoltán halálhírét felesége jelentette be tegnap este a Facebook közösségi oldalon. Czigány Zoltán 1965-ben született Zebegényben. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakán tanult, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán folytatta tanulmányait.

A Magyar Televízióban 1985-ben kezdte pályáját rendezőasszisztensként. Első dokumentumfilmjét, az erdélyi Helikonról szóló, Nagycsütörtök című filmet 1990-ben forgatta. Külsős rendezőként dolgozott időközben a Duna Televízióban és az RTL Klubnál is. Televíziós munkája során több műfajban is tevékenykedett: rendezett dzsesszkoncerteket, készített komolyzenei műsorokat, rendezett népzenei portrékat és sorozatműsort, ifjúsági műsorokat, irodalmi sorozatokat , valamint más sorozatokat  2001-es koncertfilmje, a Cantata profana után rendezőként és forgatókönyvíróként jelentős kultúrtörténeti, főként irodalmi tematikájú dokumentumfilmeket, kisfilmeket jegyzett. Ecseri tekercsek című 56-os áldokumentumfilmje például jelentős visszhangot váltott ki.

Személyes érdeklődése elsősorban az irodalom területéhez kötötte. 2002 szeptemberétől a Magyar Televízió irodalmi rovatvezetője, 2003 decemberétől művészeti főszerkesztője volt, ezekben az években mutatta be az Alkotóház, a Mit akar egy író?, a Literatúra, a Verssor az utcazajban, az Allegro és a Könyveskép című sorozatokat - utóbbi, kortárs magyar irodalmi adaptációkat bemutató sorozatban láthattuk a saját forgatókönyve alapján rendezett, A rendőrség ismét nyomoz Lavina professzor ügyében című munkáját. 2006 őszétől a Művészeti Szerkesztőség vezetője lett, a közmédiarendszer átalakulása óta Hajnal Gergellyel közösen vezette a Duna Televízió Filmműhelyét. Televíziós munkáit többször díjazták a Kamera Hungárián, illetve határon inneni és túli dokumentumfilmes mustrákon, írói munkásságát 2002-ben Berzsenyi-díjjal, 2008-ban IBBY-díjjal ismerték el. Csoda és Kósza című mesekönyve 2007-ben az év gyermekkönyve lett.

Czigány Zoltánt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap saját halottjának tekinti. Temetéséről később gondoskodnak.