"A leendő szülők nem olyanok, mint az automaták, hogy ha pénzt dobunk bele, akkor kijön a gyerek" – mondta Mózer Péter szociálpolitikus, az ELTE-TÁTK oktatója, hozzátéve: a  Fidesz jelenlegi, gyermekvállalásra vonatkozó intézkedései (adóalap-kezdvezmény, gyed) elsősorban a gazdaságilag aktív, munkából élő, gyermekeket nevelő családok népesedési mutatóinak javítását célozzák meg, kiemelten támogatva a három- és többgyermekes családokat. Ezek az első Orbán-kormányhoz hasonló intézkedések, melyek hatására 2000-ben növekedett a gyerekszám.

Kiszelly Zoltán politológus szerint ennek mintájára egy-két éven belül hasonlóan népességnövekedés várható, annak ellenére, hogy a gyermekvállalás még mindig csökkenő tendenciát mutat. Az előzetes becslések szerint 2011 első negyedévében 21181 gyermek született, 10,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban.

Túry Gergely

Az emberek egy jó része nem szívesen emlékszik vissza a Ratkó-korszakra (1950-1956), amikor nagymértékben nőtt a születésszám az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt. Tavaly a népességszám további csökkenésének megakadályozása kapcsán újból a köztudatba került a gyermektelenségi adó, ami kellőképpen megosztotta a közvéleményt. Igaz, a Fidesz-frakció számára a gyermektelenségi adó ötlete sosem merült fel komoly szándékként, többek között azért sem, mert ismerik a beavatkozás következményeit. Így például azt, hogy a korszak „gyermekei” 2020-ig mennek nyugdíjba, amit a gazdasági elemzők egy része vészjóslóan gazdasági katasztrófaként emleget: hatása egyfelől a munkaerőpiac nagyarányú hiányaként, másfelől a nyugdíjas korúak ugyanekkora többleteként fog jelentkezni, amire már megoldást kell találni.

De nemcsak mi, hanem Európa egésze küzd a népességcsökkenéssel, ami alól csak azok az országok képeznek kivételt, melyek a bevándorlók betelepítésével oldották meg a demográfiai problémáikat. Európa legtöbb országa számára azonban bebizonyosodott, ez nem jelent valódi megoldást. Angela Merkel szerint megbukott a multikulturalizmus, amit Kiszelly azzal magyaráz, hogy Európában megtapasztalták: a bevándorlók legtöbbje nem asszimilálódik, alacsony képzettsége miatt pedig újrateremti a nyomort. Mindezekért Európa nagy része és egyre több ország a születés ösztönzésében és a családok támogatásában látja a népességfogyás megállításához szükséges megoldást. Ám Magyarországgal ellentétben – ahol a Fidesz családtámogatási rendszere konkrét, célzott intézkedéseket tartalmaz – az EU a családtámogatás megoldását sokkal komplexebb szerepvállalásokban látja. Például abban, hogy az idősebb korosztály milyen szerepet játszhat a közösségben.

Túry Gergely

Ettől eltérő véleményen vannak azok, akik  úgy látják, a „bevándorlók” többsége asszimilálódott és a szegénységben élők legnagyobb körét nem a bevándorlók képezik, hanem más  társadalmi csoportok. Ezért az EU-n belül van, aki továbbra sem ódzkodik a bevándorlók befogadásától. Andor László foglakoztatási, szociális és esélyegyenlőségi biztos is ezen a véleményen van. Andor korábban a sajtóban elmondta, a „bevándorlókra és a nyugdíjkorhatár-emelésre egyaránt szükség van ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a rendkívül komplex kihívásokra”, azaz a népességcsökkenésre.

A jelenlegi rendszer kritikusai szerint egy intézkedés két év alatt nem képes jelentős hatást elérni. Ők azzal érvelnek, eddig semmiféle kutatás nem támasztotta alá, hogy a termékenység növelésére szolgáló eszközök önmagukban alkalmasak lennének a népességszám csökkenésének megállítására, mert csak közvetett módon lehetnek hatással a népességszámra, sok áttételen keresztül. Emellett nem látnak szoros összefüggést a népességnövekedés és a problémák egy-egy elemét megcélzó intézkedések között, mert szerintük a népesedési folyamatok és a családok működései komplex, többtényezős rendszert alkotnak.

Mózer Péter szociálpolitikus is ez utóbbi állásponttal ért egyet. Történelmi tapasztalatként említi Franciaországot (ahol a 30-as években bevezetett családi pótlék az abortusz és a fogamzásgátló szerek terjesztésének tiltásával párosult), és Svédországot, ahol a 40-es évek elejétől az egyre szélesebb körű családi ellátások (melyek nem tartalmaztak a franciaországihoz hasonló kényszerintézkedéseket) csak hosszú évek után eredményezték a születésszám növekedését. Sőt, egyes demográfusok szerint a siker nem is az intézkedéseknek, hanem elsősorban a második világháború utáni gazdasági fejlődésnek, a teljes foglalkoztatásnak, a társadalombiztosítás kiterjesztésének, a biztonságérzet javulásának, azaz egy komplex társadalmi berendezkedés megváltoztatásának volt köszönhető.

A szociálpolitikus szemével úgy tűnik, az elmúlt egy év nem segítette a családokat a gyermekvállalás ösztönzésében, mert kiszámítható, biztonságos életkörülmények és tervezhető életkeretek helyett előkészítés nélküli intézkedéseket láthatunk – például a nyugdíjrendszer rapid átalakítását.

Túry Gergely

Kiszelly Zoltán politológus nem látja ilyen drasztikusnak a helyzetet, és alapvetően nem tartja rossz irányvonalnak a jelenlegi intézkedéseket, de elegendőnek sem, ezért szerinte – mert ez egybecseng az európai trendekkel – „finomhangolásokat” mindenképp eszközölni kellene. Példaként a nők részmunkaidős foglalkoztatását említi, hogy az anyák összeegyeztethessék a munkát a gyermekvállalással.

Ha a külföldi példákat nézzük, akkor a francia modell alapján járható út lehet az is, hogy széles körben elérhetővé tegyék a bölcsődei ellátást, vagy a svéd modellt követve a munkavállalás terén a nemek közötti esélyegyenlőség támogatását, ezáltal az apák bevonását a gyermeknevelésbe.

A politológus és a szociálpolitikus is egyetértett abban, hogy nem jó, ha a különféle politikai pártoknak szöges ellentétben álló elképzeléseik vannak a demográfiai problémák megoldásáról. Csak ide-oda tologatták ezt a kérdéskört, ezért nálunk nem tudott kiépülni a franciaországihoz vagy a svédországihoz hasonló stabil rendszer, amely hosszú távra biztosította volna a gyermekvállalási kedvet. Így a jelenlegi intézkedések – ahelyett, hogy integrálnák a társadalmat – inkább megosztják a közvéleményt.

Túry Gergely