„Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – áll a Büntető Törvénykönyvben. Az ítélet súlyosbítható, ha kémkedést szigorúan titkos minősítésű nemzeti adat vagy nemzetközi szerződésben e minősítésű adatnak megfeleltetett külföldi minősített adat kiszolgáltatásával követi el az illető. Utóbbi esetekben akár 15 évig a rács mögött maradhat az illető, feltéve, ha tette a bíróság előtt bizonyítható. Márpedig a bizonyítás egyáltalán nem könnyű – mondták a hvg.hu-nak a témában jártas, név nélkül nyilatkozó szakemberek.

A rendszerváltás óta példátlan módon – nemrég két egykori titkosszolgálati vezetőt, Galambos Lajost és Laborcz Jánost, valamint a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati miniszterét, Szilvásy Györgyöt is őrizetbe vették. Az időközben házi őrizetbe helyezett Galambost kémkedéssel, az ex-minisztert pedig meg nem nevezett államellenes bűncselekménnyel, állítólag szintén kémkedéssel gyanúsítják.

Államtitok lévén a sajtó persze csak találgat arról, a hatóságok szerint Szilvásyék mit követhettek el, ami kimerítené a kémkedés tényállását. Egyesek tudni vélik, hogy ügyük összefüggésben állhat a Mol-részvények orosz kézbe játszásával, megint mások szerint nem az olajipari vállalattal kapcsolatos tranzakció áll a háttérben, hanem egy korábbi, vélhetően 2005-2006-os ügy. Ugyanakkor több, magát megnevezni nem kívánó forrásunk kétli, hogy a katonai ügyészségnek épkézláb bizonyítékai lennének, amelyek a kémkedést támasztanák alá – ez esetben valószínűleg Galambos sem úszhatta volna meg „szimpla” házi őrizettel.  

Kémkedés esetén a legtöbb esetben hosszú, hónapokig tartó operatív munka vezethet csak el odáig, hogy az elkövetőt le tudják leplezni - magyarázták a hvg.hu-nak a terület ismerői. Ráadásul az operatív módon, például megfigyeléssel, lehallgatással szerzett bizonyítékok önmagukban még nem feltétlenül „állnak meg” a bíróság előtt. Ha valakit tetten érnek, amint egy rejtekhelyen vagy egy titkos találkozón pénzt vesz át és emellett tárgyi bizonyíték (például írásos utasítás) támasztja alá a kémkedés gyanúját, az ügy tiszta sor. Más esetben azonban rendkívül nehezen bizonyítható, hogy kémkedés történt: ha operatív bizonyítékok (netán egy megfigyelés során készített videó felvételek) tanúsítják is, hogy az illető találkozott egy idegen ország tartótisztjével, de nincsenek tárgyi bizonyítékok, akkor önmagában ez nem bizonyítja a kémkedést.

Jóllehet meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott, de Galambos Lajos védője, Molnár Lajos elárulta: az NBH volt főigazgatójának ügyében az ügyészek mindössze egyetlen bizonyítékot terjesztettek a bíróság elé, s ez alapján semmiképpen nem vetődhet fel a kémkedés, legfeljebb az államtitoksértés gyanúja.  Az is figyelemreméltó, hogy Galambosnál „vezető beosztású személy által elkövetett vesztegetés” gyanújával tartottak házkutatást, de már kémgyanúval hallgatták ki.

Az első Orbán-kormány idején egyébként már volt egy titkosszolgálaton belüli kémügy, bár akkor az eset egyáltalán nem került nyilvánosságra. A hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal (IH) egyik munkatársát 2000-ben felettesei azzal gyanúsították meg, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nak kémkedik. A hírszerzőt külügyminisztériumi páncélszekrényében titkos, IH-s feljegyzéseket találtak, részben ez képezte alapját az ellene felhozott vádnak.  Jóllehet a férfit – aki lapunknak tagadta, hogy kémkedett volna - elküldték a testülettől, ellene végül nem indult büntetőeljárás. Igaz, ezt egykori kollégái részben azzal magyaráztak, hogy a vezetés egyszerűen csak nem akart botrányt, ezért intézték el csendben az ügyet, hiszen ekkor már Magyarország NATO-tag, az Egyesült Államok szövetségese volt. A férfi később – mint ahogy tavaly decemberben megírtuk - álnéven könyvet írt.