„A másfél évvel ezelőtt felállt Orbán-kormány szándékai szerint ki akarta emelni a magyar gazdaságot az alárendelt, elnyomott helyzetből, a nemzetközi tőke béklyójából, és emancipálni akarta azt… Ugyanakkor nem akart újabb terheket rakni a szegény és a középosztálybeli családokra. Mindezek tiszteletre méltó és elfogadható célok egy nemzeti konzervatív kormány részéről” – fogalmazta meg Fegyverletétel? Világos? című írásában a közgazdász.

Ugyanakkor szerinte az egész terv hibás helyzetértékelésre épült, és így az az eszközrendszer, amely a célok teljesülését volt hivatva szolgálni, hatástalannak bizonyult. „Az Orbán-kabinet azt hitte, hogy a válság miatt az Európai Unió majd elnéző lesz a nem szokványos gazdaságpolitikai eszközök használata tekintetében, hiszen a tagországok is használtak nem ortodox megoldásokat közvetlenül 2008 után.” Továbbá azt feltételezte – tette hozzá Mellár Tamás –, hogy a nyugati gazdaságok oly mértékben meggyengülnek, hogy képtelenek lesznek egységes fellépéssel gazdasági nyomást gyakorolni a magyar gazdaságra.

„Ebben a nemzetközi konstellációban a gazdasági szabadságharc eleve halálra volt ítélve” – hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a „szabadságharc igazi költségei azonban csak az idén jelentkeznek majd magasabb áfa, dráguló üzemanyagok, alacsonyabb nettó bérek, növekvő infláció képében, hiszen ebben az évben 1500 milliárddal csökkenteni kell a költségvetést a 3 százalék alatti hiánycél tartása érdekében”.

A szabadságharc elvesztését a kormány ugyan hivatalosan nem ismerte be, mégis békekötést kezdeményezett: egy új hitelmegállapodási tárgyalásba kezdett az IMF-fel. „Egyértelműen megállapítható, hogy valódi gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, radikális szakításra a nem ortodox intézkedésekkel és a szabadságharccal. Ezek beismerése viszont óriási presztízsveszteséget (és támogatásveszteséget) jelentene a kormányzó pártoknak, ezért semmi szín alatt nem vállalják.”

Márpedig hazánk Mellár Tamás szerint most már tényleg kényszerpályán van, és a kármentést még mindig meg lehetne tenni. „Ha a kormány egy olyan új embert ültetne a gazdasági miniszteri székbe, aki nem használódott el a szabadságharcban és szakmailag hiteles, továbbá ha helyreállítaná a monetáris tanács, a Költségvetési Tanács, az Alkotmánybíróság szakmai hitelét és függetlenségét, valamint radikálisan szakítana a korábbi gazdaságpolitikával, s helyette egy szakmailag megalapozott, jól követhető hároméves programot fogadna el, akkor még mindig viszonylag jól ki tudna jönni a zsákutcából. A gyors váltás igen fontos lenne, mert minél tovább tart a gazdasági szabadságharc, annál több erőforrásunk pusztul el értelmetlenül” – szögezte le Mellár Tamás.