"Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk" – jelentette ki a Jobbik elnöke a párt évadnyitó rendezvényén, szombaton. Vona Gábor szavai nagy port kavartak, igaz, a politikus a Kossuth rádió hétfő reggeli műsorában már tompítani próbálta azokat: szerinte a kijelentését nem teljesen idézték, merthogy ő abban az értelemben nem tekinti demokratáknak magukat, amivé a demokrácia mára züllött.

Valószínűleg azonban Vona Gábor nagyon is tudatában volt annak, hogy egy ilyen kijelentés milyen reakciókkal jár, ahogy a párt egy másik vezéralakja, Novák Előd néhány nappal korábbi zászlóégetése sem spontán ötlet volt. Azzal párhuzamosan, hogy a Jobbik vezetése „háborús üzemmódba” kapcsolt, a brit Demos UK – a magyar Political Capital elemző intézettel közösen – nyilvánosságra hozta azt a kutatást, amely a Jobbik 2263 Facebook-követőjének megkérdezésén alapult. A tanulmány feltárja, hogy kik a Jobbik Facebook-követői, hogyan gondolkodnak, illetve hogy mi motiválja őket arra, hogy a virtuális politikai aktivitásból átlépjenek a hagyományos politikai részvételi formák irányába.

Kiábrándultak a demokratikus intézményekből

Vona Gábor szombati beszédére „rímel”, hogy a Jobbik Facebook-követői ugyan részt vesznek a demokratikus választásokon, ám elégedetlenek és kiábrándultak az intézményrendszerből: 8 százalékuk értett egyet azzal az állítással, miszerint „mindegy, kire szavaz az ember”, ez az arány kisebb, mint az állítással egyetértők aránya a magyar közvélemény egészét tekintve. Ugyanakkor azzal az állítással, miszerint „a politika megfelelő válaszokat ad az engem nyugtalanító kérdésekre”, mindössze 10 százalék értett egyet.

Vona Gábor feleségével és Balczó Zoltánnal. Emelik a tétet?

MTI / Kovács Tamás

A Jobbik Facebook-támogatói rendkívül kevéssé bíznak a főbb társadalmi és politikai intézményekben általában, ideértve a kormányt, az Európai Uniót, a rendőrséget, az igazságszolgáltatást, a jogrendszert, illetve a médiát. A Jobbik-szimpatizánsok sokkal alacsonyabb bizalomszinttel rendelkeznek az intézményrendszerrel szemben, mint akár a magyar populáció egésze.

Az erőszakot sokan elfogadnák

A Jobbik - erőszakot sugalló - háborús retorikája sem idegen facebookos táborától. A Demos UK kutatása ugyanis rávilágít: nemzetközi összehasonlításban a Jobbik Facebook-követői nagyobb mértékben gondolják azt, hogy az erőszak igazolható, amennyiben jó eredményre vezet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a csoport egésze erőszakos lenne: többen nyilatkoztak úgy, hogy az erőszak nem igazolható, mint úgy hogy igen (41 százalék a 39 százalékkal szemben).

Nem meglepő, de figyelemre méltó, hogy a Jobbik Facebook-követői nagyobb valószínűséggel rendelkeznek negatív attitűdökkel az Európai Unióval szemben, mint a magyar állampolgárok általában. A csoportban tapasztalt leggyakoribb válasz arra a kérdésre, hogy „mit jelent az Ön számára az Európai Unió”, a „nemzeti és kulturális identitás elvesztése” volt (68 százalék), míg a teljes populációban mindössze 5 százalék válaszolt így.

Egy vita végére tett Vona Gábor pontot

„Elemzők között régóta zajlott a vita arról, hogy mennyire tekinthetjük szélsőségesnek a Jobbikot és mennyire demokratikus párt. Volt olyan álláspont, hogy az egész pártot nem szabad csak azért szélsőségesnek bélyegezni, mert egyes nézeteivel nem értünk egyet, mert egyébként a demokratikus kereteket tökéletesen elfogadja. Vona Gábor szombati kijelentése pontot tett a vita végére. A Jobbik magát sem definiálja demokratikusnak, mert a demokráciát valamilyen liberális eltorzulásnak látja, ami csak a kapitalizmus és a pénz hatalmával függ össze” – mondta a hvg.hu-nak Krekó Péter, a Political Capital igazgatója.

Az elemző szerint a Jobbiknak most nem lenne érdeke kockáztatni ezzel a kijelentéssel, mivel a párt támogatása magas. „Egyrészről érthető a Jobbik részéről az a törekvés, hogy amikor a fősodorú politikai közbeszéd radikalizálódik - értve ezalatt, hogy az összeesküvés-elméletek kormányzati szintre emelkedtek -, akkor a pártnak is radikalizálódnia kell. Vona tavaly év eleji beszédében is azt hangsúlyozta, hogy nem ad fel radikalizmusából a Jobbik. A kérdés az, hogy miért kell most ilyen kiszámíthatatlan hatású kijelentést tennie, miközben a Jobbik népszerű” – mutatott rá Krekó Péter. Szerinte valószínűleg attól fél a Jobbik, hogy a Fidesz nacionalista, szabadságharcos retorikája elszívja a szavazóit.

„A Jobbik arra épít, hogy radikalizmusban a Fidesz ne tudjon versenyezni vele. Míg a kormánynak paktumot kell kötnie az IMF-fel és az EU-val, ez a teher nem nehezedik a Jobbikra. Ez az ellenzékiség luxusa” – mondta az elemző. Krekó utalt arra is, hogy kétfrontos küzdelmet akar folytatni a Jobbik, választóvonalat akar húzni nemcsak a Fidesz, de a baloldali ellenzék közé is. Így Vona Gábor kijelentése arra is vonatkozott, hogy pártját nem lehet egy lapon említeni a többi (baloldali) demokratikus ellenzéki szervezettel.

Amelyik kutya ugat...

A radikális megnyilvánulásai ellenére a Jobbiknak azonban csak látszólag érdeke az EU-ból való kilépés hangoztatása. A hvg.hu által megkérdezett jobbikos politikusok többsége korábban lapunknak úgy nyilatkozott: nem tart attól, hogy káruk származna az efféle akcióból, és hasonló véleményen vannak az elemzők is. Igaz, a zászlóégetés és a durvább kijelentések nem teljesen illeszkednek abba a stratégiába, amit - korábbi információnk szerint - a Jobbik követ. Ennek lényege, hogy különösebb akciók nélkül hagyják "kivérezni" a várható megszorítások miatt népszerűségét veszítő Orbán Viktort (illetve a Fideszt), hogy aztán kormányzóképes váltópártként, esetleg koalíciós partnerként léphessenek színre. Most úgy tűnik azonban, hogy a Jobbikot egyre inkább támadó szélsőségeseknek is meg szeretne felelni a párt.