„Itt valami félreértés van, mert a védést nem előzték meg előbírálatok” – értékelte a Semmelweis Egyetem (SE) tényfeltáró bizottságának kedden nyilvánosságra hozott jelentését Kertész István, Schmitt Pál 1992-es disszertációjának egyik véleményezője, opponense.

A hvg.hu által kirobbantott plágiumbotrányt követően a Testnevelési Egyetem jogutódja, a budapesti orvosi egyetem január 25-én hozta létre azt a vizsgálóbizottságot, amely kedden megállapította, hogy az 1992-es doktori eljárás ugyan formailag megfelelt az akkori szabályoknak, de a disszertáció részleges vagy teljes egyezést mutat Nikolaj Georgiev, illetve Klaus Heinemann sportkutatók egyes munkáival.

A bizottság szerint „a dolgozatra általában jellemző a szakszerűtlen forrásmegjelölés, illetve a hivatkozásokra történő szakszerű utalások hiánya, melyre a témavezetőnek, illetőleg a bírálóknak még a felkészülés idején, ill. az elő-opponensi véleményben fel kellett volna hívnia a figyelmet”.

Barátok közt

„A fokozatszerzési eljárás ideje alatt egyszer sem találkoztam Schmitt Pállal. Természetesen ismertem az olimpikont, évekkel korábban hivatalos összejövetelen találkoztunk” – mondta a hvg.hu-nak a disszertációt opponensként véleményező Kertész István. Az ókortörténész azt mondta, amikor Schmitt benyújtotta a disszertációját, ő az ELTE bölcsészkarán tanított, a Testnevelési Egyetemről (TE) Istvánfi Csaba rektor kérte fel, hogy legyen a jelenlegi államfő dolgozatának opponense. A dolgozatot már végleges formában, bekötve kapta meg, amit írásban, 7 oldalas bírálatban értékelt.

Rohamtempóban doktorált

MTI / Kovács Attila

Kertész szerint a mostani jelentés őt igazolja, ugyanis a bírálatában többször is felhívta a figyelmet a hivatkozások hiányára. Mint arról korábban a hvg.hu is beszámolt, az ókortörténész opponensi véleményében azt írta, „egy ilyen terjedelmes anyaggyűjtés esetében elvárható, hogy a szerző pontosan feltünteti adatai lelőhelyét. A megnevezett szakirodalom alapján aligha lehetett volna a sportágak ilyen részletes programelemzését elvégezni. A jegyzetanyagban vagy egy külön függelékben hivatkozni kellett volna a hivatkozott kongresszusok, ülésszakok jegyzőkönyveire, egyéb adalékaira. Az egyetemi docens bírálatában azt kifogásolta, hogy Schmitt értekezésében egyetlen láb- vagy végjegyzet sem szerepel, ami mutatná, hogy az egyes adatokat, ténybeli megállapításokat, a különféle meghatározásokat honnan vette, és amikor egy következtetést megállapít, nem teszi világossá, hogy az saját észrevétele, vagy esetleg a szakirodalomból idéz. „Ez egyébként minimális követelmény egy tudományos igényű írás esetében” – írta Kertész.

Az ókortörténész hangsúlyozta, ő nem készített előbírálatot – amit a bizottság most feltételez –, szerinte nem az opponenseknek, hanem a dolgozat megszületését végig figyelemmel kísérő témavezetőnek kellett volna jeleznie, hogy a forrásmegjelölés szakszerűtlen.

Kertész úgy tudja, Kutassi László, a TE egyetemi tanára volt Schmitt témavezetője, aki azóta elhunyt. Az egyetemi oktató a doktori védés időszakában a Schmitt által vezetett Magyar Olimpiai Bizottság mellett működő, az olimpiai eszme népszerűsítésével foglalkozó Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) főtitkára volt. Az Origo január 12-én számolt be arról, hogy a másik opponens, Takács Ferenc 1985 óta volt tagja ennek a testületnek, Kertész pedig a védés után került be az MOA-ba, amikor már Aján Tamás volt a szervezett elnöke. Schmitt 1990-ig töltötte be ezt a tisztséget.

Az ókortörténész hangsúlyozta, hogy jóval a védés után, a barcelonai olimpiát követően lett az akadémia tanácsának tagja. Kertész azt mondta, nem az opponensi munkája miatt hálaképp, hanem azért lett tagja a tanácsnak, mert már 1986 óta évente vezetett kirándulásokat a MOA-nak a görögországi Olimpiába. Az egykori opponens szerint semmilyen anyagi haszna nem volt a tagságból, társadalmi munkában látta el a feladatát.

Egy hónap alatt lezavarták

A Kertész által az eljárás gyorsaságáról mondottakat támasztja alá a kedden nyilvánosságra hozott jelentés is, mely szerint a jelentkezés és a doktori védés között mindössze egy hónap telt el. Az MTI hírarchívuma szerint Schmitt június 16-án, „kedden délelőtt sikeres szigorlatok után védte meg Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése című disszertációját. Schmitt Pál a bizottság értékelése szerint cum laude, dicséretes minősítéssel lett doktor”. (Az MTI tudósítása pontatlan, mert Schmitt a legjobb minősítést, summa cum laudét kapott.)

A SE testülete szerint sem a doktori szigorlati vizsgákról, sem a doktori értekezést bíráló bizottság üléséről készült jegyzőkönyv nem lelhető fel az irattárban. Kertész a hvg.hu-nak azt mondta, emlékei szerint a védésen ott volt Kutassi, Tihanyi József, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese - a bizottság elnöke -, továbbá a Magyar Testnevelési Egyetem akkori rektora, Istvánfi Csaba, az azóta már elhunyt Nyerges Mihály egyetemi docens, illetve a két bíráló, ő maga és Takács Ferenc. „Nekem ezeknek a szakembereknek a jelenléte garantálta, hogy ez egy jó munka” – idézte fel az emlékeit az ókortörténész.

Kertész szerint ő jelezte a formai hiányosságokat, de az egyetem vezetői megnyugtatták, hogy formailag rendben van a dolgozat. „Georgiev munkája akkor csak kéziratban volt meg, nem utazhattam ki Svájcba, hogy ellenőrizzem, így tartalmilag jónak találtam a disszertációt” – mondta az ókortörténész. Kérdésünkre, hogy a kritikái ellenére miért adott summa cum laudet a dolgozatra, Kertész azt válaszolta, tartalmilag jónak látta a munkát, és azért javasolt kiváló minősítést a doktorira, mert ösztönözni akarta az MOB elnökét, hogy folytassa a kutatását, amiről azt gondolta, hogy az ővé. Kertész szerint egyébként Schmitt a védésen nagyon szakszerű válaszokat adott a kérdésekre, nem volt oka kételkedni az olimpikon felkészültségében.