Magánügy, hogy hisz-e a tévés jósnak

Magánügy, hogy hisz-e a tévés jósnak

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Kovács Áron
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mindenkinek joga van hinni a jóslásban – nagyjából ebben merül ki a kormány és a különböző hatóságok hivatalos véleménye a kereskedelmi tévék délelőtti és késő esti műsorsávjait ellepő jósműsorokkal kapcsolatban. Azt senki nem kívánja vizsgálni, igazat mondanak-e a jövőbe látók, igaz, a szervező cégek be is biztosították magukat ennek firtatása ellen. A magyarok 31 százaléka potenciális ügyfél, ennyien hisznek a jövő megjósolhatóságában.

„Mekkora összeget szeretnének megkapni? Gondoljon erre az összegre erősen! A harmadik és az ötödik hónap mostantól, és beérkezik” – biztatja a betelefonálót a műsorvezető az egyik kereskedelmi tévé délelőtti műsorsávjában. A percenként bruttó 330 forintos hívás ellenértékeként gyorsan elvégzi a „föníciai pénzrituálét”, és már garantálja is, hogy néhány hónap, és pénz áll a házhoz.

A műsorvezető szerint megéri telefonálni, hiszen „kiváló szakemberek” várják a hívást. Ha azonban valaki meglátogatná a műsor honlapját, és megkeresné az általános szerződési feltételeket, hamar rá kellene döbbennie, hogy maga a szervező cég is elismeri, humbug az egész. Ott áll ugyanis feketén-fehéren: „a szolgáltató semmiféle felelősséget nem vállal a jósok által a fogyasztókkal közölt jövőre vonatkozó kijelentések, tényállítások, tanácsok vagy egyéb információk tartalmáért”.

„A jós által nyújtott egészséggel kapcsolatos információk általánosak és kizárólag nevelő célzatúak” – írja az általános szerződési feltételek közt az egyik cég, pedig jósai rendszeresen küldenek "gyógyító energiákat". A szolgáltató persze csak a felelősséget hárítja el, nehogy beperelje valaki, aki esetleg mégsem gyógyult meg: „jósaink nem azért vannak, hogy betegségeket diagnosztizáljanak, kezelést nyújtsanak vagy gyógyszert írjanak fel”.

Jelenet az egyik jósműsorból

"Na, csörögjön a telefon!"

A jósműsorok közvetlen elődei a néhány éve elterjedt – ugyancsak az alacsony nézettségű műsorsávokat hasznosító – betelefonálós vetélkedők voltak, amelyekben a műsorvezető hangosan kiabálva, pénzköteggel hadonászva biztatta a nézőket, hogy telefonáljanak, ha tudják a megoldást az általában nagyon egyszerű feladványra. Persze hiába telefonált be valaki, legtöbbször nem kapcsolták be adásba, csak az emeltdíjas hívást számlázták ki.

„A műsor nézői között nagy számban találhatók játékszenvedélytől fűtött, illetve a játékok iránt az átlagosnál nagyobb érdeklődést mutató, s döntéseikben ezáltal még inkább befolyásolt fogyasztók” – állapította meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy korábbi eljárásban az egyik ilyen műsorról. Volt olyan néző, aki annyira belelovalta magát a játékba, hogy egy hónap alatt több százszor hívta a telefonszámot, alkalmanként 375 forintért.

A GVH már 2009-ben tízmillió forint bírságot szabott ki az egyik betelefonálós műsort üzemeltető vállalkozásra, mivel az „agresszív, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot valósított meg”. A GVH határozata szerint műsorvezetők „alaptalanul közölték, illetőleg sugalmazták, hogy szinte minden betelefonáló bekerül az adásba, hiszen csak a telefonhívások töredéke került bekapcsolásra”. Közben persze folyamatosan sürgették a nézőket, hogy telefonáljanak.

A magyarok harmada hisz a jósokban
Leginkább a született gyógyító képességek létezésében, legkevésbé a földönkívüliekben és a szellemekben hiszünk – derül ki az Image Factory és a Tárki 2010-ben publikált Társadalmi Klíma Riportjából. A kutatás alapján az emberek 40 százaléka hisz abban, hogy léteznek született gyógyítók, míg 31 százalékuk meggyőződése, hogy vannak olyanok, akik előre meg tudják mondani a jövőt. A horoszkópban és a halál utáni életben csak az emberek negyede, a földönkívüliekben 16 százaléka hisz. A nők általában erősebben hisznek az ezoterikus tanokban, mint a férfiak, de a jövendőmondásba vetett hit az átlagosnál erősebben a cigány kisebbség körében is, illetve azok közt, akik szerint a jövőben sokkal rosszabb lesz családjuk anyagi helyzete, mint jelenleg.

A csalás fogalmilag kizárt

Bírságot a GVH csak két esetben szabott ki, de tavaly a gyártó cégek a vetélkedők helyett elkezdtek átállni a jóslásra. Ezeknél nem kell nyereményt fizetni, a nézők e nélkül, magáért a jövendőmondásért betelefonálnak. Ez a stílus jóval nagyobb falat a hatóságoknak is, eddig nem igazán találtak fogást a jogilag „televíziós vásárlási műsorablakoknak” minősülő jósműsorok ellen (a készítők azért vásárolják meg a műsoridőt, hogy a jósok szolgáltatását reklámozzák, minden más csak körítés, a show része).

Gyenes Géza jobbikos képviselő már a parlamentben is felvetette a témát: a képviselő nemrég írásbeli kérdést intézett Navracsics Tibor igazságügyi miniszterhez, és arról érdeklődött, tervez-e a kormány „bárminemű jogszabályalkotást vagy egyéb intézkedést” a tévés jósműsorok „mielőbbi megszűnése érdekében”. A képviselő szerint ugyanakkor a jósműsorok már ma is „erőteljesen feszegetik a csalás törvényi tényállását”, hiszen haszonszerzés érdekében tévedésbe ejtenek embereket.

Navracsicsnak azonban ki kellett ábrándítania a képviselőt, válaszában azt írta: „mindenkinek magánügye az, hogy hisz-e a jóslásban és igényének kielégítése nem valósítja meg a csalás törvényi tényállását, ez ugyanis fogalmilag kizárt”. A miniszter szerint a jóslással foglalkozó műsorok megszűnése érdekében a kormány – „figyelemmel az Alaptörvény és a médiatörvény a gondolat, illetve a médiaszolgáltatások szabadságával kapcsolatos rendelkezéseire „– nem tervez semmilyen intézkedést.

„A jóslás valóságtartalmát a hatóság nem vizsgálhatja"

A miniszter szerint a műsorokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálása a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hatáskörébe tartozik. Navracsics azonban azt is hozzátette: tudomása szerint a Médiatanács eddig egyetlen esetben sem tudta megállapítani a konkrét jogsértést, így „jogkövetkezmény alkalmazására nem került sor”. A hvg.hu érdeklődésére az NMHH és a GVH által küldött válaszokból azonban az derül ki, hogy eddig nem találták meg az ellenszert a tévés jóslás ellen.

„A hatóság a jósműsorok műfaja alapján nem tud eljárást indítani, mert a jóslás valóságtartalmát a hatóság nem vizsgálhatja” – írta az NMHH, amelyhez eddig összesen 14 panasz érkezett a tévéjósok miatt. A hatóság szerint ugyanakkor a rádiók és televíziók szabadon döntik el, hogy milyen műsort adnak. Amíg eleget tesznek a médiatörvény előírásainak, nem lehet velük szemben további követelményeket támasztani, például elvárni, hogy felelősséget vállaljanak a jóslás valóságtartalmáért.

A médiahatóság szerint csak arra van lehetőségük, hogy azt vizsgálják, betartják-e a csatornák a kereskedelmi közleményekre vonatkozó követelményeket. Ezek közül a legfontosabb, hogy feltüntetik-e a „televíziós vásárlás” jelzést a műsor előtt és után, illetve betartják-e a napi három órás limitet. A hatóság mindkettő miatt figyelmeztetett már csatornákat, de csak egy alkalommal szabott ki 50 ezer forint bírságot a Hálózat TV-re, amely folyamatosan túllépte a háromórás limitet.

A GVH a hvg.hu kérdésére szintén azt közölte, hogy „a telejósdákkal kapcsolatban érkeztek panaszok a GVH-hoz, folyamatban van a körülmények vizsgálata”. A korábbi – a betelefonálós vetélkedők miatt indított – eljárások alapján ugyanakkor a versenyhivatal sem magát a jóslást vizsgálja, hanem a műsor esetleges megtévesztő elemeit. A GVH valószínűleg ezekben az esetekben is arra figyel majd elsősorban, hogy feltüntették-e jól láthatóan a hívások bruttó díját, pontosan ismertették-e a szabályokat.

Hozzászólások