Az érintettek szerint alapvetően elhibázott a meteorológiai szolgáltatásokról szóló törvénytervezet, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium tett közzé a kormányzati honlapon. A javaslat – mint azt elsőként a hvg.hu megírta – az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) monopóliumává tenné az időjárás-előrejelzést, a szervezet működését pedig azokkal fizettetné meg, akik a jogszabály alkotói szerint haszonélvezői az előrejelzéseknek. A repterek és kikötők üzemeltetőinek, illetve a médiaszolgáltatóknak a tervezet szerint kötelező – és adók módjára behajtható – meteorológiai szolgáltatási díjat kellene fizetniük.

Kimaradtak ugyanakkor a mezőgazdasági termelők, a strandok, sípályák és a szabadtéri színpadok, pedig nekik is fontos lehet, milyen idő lesz (mezőgazdasági szervezetek számára egyébként az OMSZ-nak kötelessége és kizárólagos joga lenne adatokat szolgáltatni, ezek szerint ingyen). A tervezet első verziójában ugyanakkor számos bizonytalanság található: sok esetben nem egyértelmű, pontosan kinek és mi alapján kellene a díjat megfizetnie.

Nem az fizet, akinek kellene

Hardy Mihály, a Budapest Airport kommunikációs igazgatója a hvg.hu érdeklődésére azt mondta: a tervezet alapvetően elhibázott, hiszen a repülőtérre szabná ki a meteorológiai szolgáltatási díjat, pedig az időjárási információkat nem ők szolgáltatják a légitársaságoknak, hanem a légi irányítást végző Hungarocontrol Zrt. Az ő embereik ülnek a toronyban és ők adják meg a repülőtér körzetében lévő gépeknek a meteorológiai adatokat, amelyeket több forrásból, részben az OMSZ-től, részben viszont más szolgáltatóktól szereznek be.

Túry Gergely

A Budapest Airport esetében a meteorológiai szolgáltatási díj – amit az utasok által fizetett reptéri illeték egy százalékában határoznának meg – évente „néhány százmillió forintot” jelentene. Ez komoly érvágás lenne a repülőtérnek, amelyre tavaly már kiszabtak több mint kétmilliárd forint telekadót, illetve amely a Malév csődje miatt is veszteséget kénytelen elkönyvelni. Hardy Mihály szerint a meteorológiai díjat végső soron az utasok fizetnék meg, amivel még kevésbé lesz versenyképes a budapesti légikikötő.

Nem létező illeték

Más esetben sem egyértelmű, hogy kinek kell meteorológiai szolgáltatási díjat fizetnie. A kormányzati oldalon közzétett javaslat szerint a közforgalmú kikötőknek, ami a hajózási törvény szerint azt jelenti, hogy a meghirdetett feltételekkel bárki igénybe veheti a kikötőt (vagyis a zártkörű jachtkluboktól nem szednének pénzt). Rutai Andrea, a Tihanyi Vitorlásiskola Kft. ügyvezetője szerint például az ő kikötőjük ugyan elvileg nyitott, de a működési engedélyükben nem közforgalmi, hanem kishajós kikötő szerepel, így nem egyértelmű, vonatkozna-e rájuk a törvény.

A kikötők esetében még az is nehezen értelmezhető, hogy pontosan mi után kellene befizetni a díjat. A törvénytervezetben a „kikötői illeték” egy százalékában határozzák meg, de a hvg.hu által megkérdezett kikötő-üzemeltetők sem értik, ez mit takarhat. A balatoni kikötők ugyanis nem kikötői illetéket szednek a hajósoktól, hanem díjat kérnek az általuk nyújtott szolgáltatásokért, mint például a kikötő használata, az áramszolgáltatás, a vontatás, a hajók vízre bocsátása és kiemelése vagy a téli tárolás.

Kapócs Ferenc, a Balatoni Hajózási Zrt. kereskedelmi igazgatója a hvg.hu-nak azt mondta: a balatoni önkormányzatok tulajdonában lévő cég már így is nehéz helyzetben van a tízszeresére nőtt hatósági eljárási díjak miatt, így biztosan nem tudna évente többmilliós meteorológiai szolgáltatási díjat fizetni. A cég ugyan folyamatosan kap adatokat az OMSZ-től, de fizet is érte. Amikor pedig veszélybe került a balatoni obszervatórium működése, anyagilag is segítették a fennmaradását, hiszen szükségük van a szolgáltatásaira.

Az OMSZ mint médiaguru

A legszélesebb, díjfizetésre kötelezett kör a médiaszolgáltatóké lenne. A közszolgálati és a nagyobb, országos kereskedelmi tévéknek és rádióknak, illetve az internetes portáloknak az éves reklámbevételük fél százalékát kellene befizetniük az OMSZ-nak. A tervezet úgy van megfogalmazva, hogy kitételei nem opcionálisak, vagyis annak is fizetnie kellene, aki soha nem közöl időjárás-előrejelzést. Ráadásul a médiacégeknek minden évben be kellene nyújtaniuk egy összesítést a bevételeikről, vagyis az OMSZ rendelkezne a legpontosabb adatokról a médiapiaci szereplők anyagi helyzetéről.

A tervezet egyik furcsasága, hogy „kizárólagos állami meteorológiai tevékenység” lenne nem csak az adatok gyűjtése és az előrejelzések készítése, hanem „az állampolgárok tájékoztatása a levegőkörnyezet múlt, jelen és várható jövőbeli állapotáról élet- és vagyonvédelmi kockázatokat jelentő időjárási helyzetekben”. Ezt szó szerint értelmezve tilos lehet például az OMSZ tájékoztatása nélkül, az ablakon kitekintve megállapítani és az újságban megírni, hogy esik a hó, hiszen ez a „levegőkörnyezet” jelenbéli állapotáról szóló tájékoztatás egy balesetveszélyes szituációban.

Ezzel kapcsolatban a Vidékfejlesztési Minisztérium az Origónak azt írta: "a tényszerű tájékoztatás nyújtását a már bekövetkezett, vagy épp folyamatban lévő időjárási események vonatkozásában a tervezet nem kívánja megtiltani, a szabályozás célja kifejezetten a meteorológiai veszélyjelzés, figyelmeztetés és riasztás kiadásának szabályozása". A tárca szerint ugyanis néhány magán meteorológiai szolgáltató indokolatlan riasztások kiadásával tünteti fel magát szakmailag felkészültebbnek vagy gyorsabbnak.