„Nehezen elképzelhető, hogy egy rokon végezze el az elhunyt eltemetésének munkálatait, hiszen a hozzátartozóm fekhelyének kiásását még én sem vállalnám” – így értékelte kérdésünkre a Budapesti Temetkezési Intézet egyik sírásója azt a belügyminisztériumi javaslatot, amely szerint bevezetnék a szociális temetést, hogy „segítsék a rászoruló hozzátartozókat”, ez azonban csak akkor járna, hogy ha a temettető vagy az általa felkért illető személyes közreműködést vállal a temetésben. Például felöltözteti az elhunytat, kiássa a sírhelyet, felravatalozza vagy elbúcsúztatja a megboldogultat, esetleg leengedi a koporsót, vagy behantolja a sírt.

Munkatársunk egy fővárosi temetőben szondázta a terv fogadtatását, és úgy tűnik, azt egyelőre kétkedés fogadja. Egy fővárosi temető név nélkül nyilatkozó vezetője szerint például nehezen megvalósítható az, hogy „amatőr” hozzátartozók működjenek közre az elhunyt temetésében, neki ugyanis meggyőződése, hogy az általuk kínált szolgáltatások külön szakértelmet igényelnek. "Akárki nem végezheti el a ravatalozást és a sírhelyek kijelölése is szigorú előírások alapján történik, nem mindegy, hol ássák ki a fekhelyet, a föld akár be is omolhat és korábbi csontok is előkerülhetnek. A jelenlegi jogszabályok alapján még az sem egyértelmű, hogy egy magánszemély a temetőben áshat-e sírt. A koporsó vagy az urna leengedésének pedig megvannak a technikai feltételei, veszélyes lehet, ha nem hozzáértő végzi el” – teszi hozzá.

Soros parcellák

A jogszabály-koncepció egyébként megmondja, hol kell megásni a sírhelyet, eszerint a temető üzemeltetőjének lenne a dolga külön parcellát kijelölni a szociális temetés számára. A temető vezetője arra emlékeztet, hogy mindeddig alapesetben a soros parcellákban helyezték el a holtakat, ha pedig valaki máshova kérte hozzátartozója temetését, annak felárat kellett fizetnie.

A temetővezető szerint közegészségügyi problémákat vethet fel, ha nem hozzáértő végzi a temetést, a mosdatáshoz, ravatalozáshoz előkészítéshez pedig védőfelszerelés szükséges, aminek méretét természetesen az állandó munkatársakhoz igazították, nem feltétlenül jók „akárkire”. „Még leginkább a búcsúztatást vagy az elhantolást tudnám elképzelni, ezt akár a hozzátartozók is elvégezhetik, bár nem valószínű, hogy bárki vallaná ezeket” – mondta a szakember.

A rokonnak részt kellene vennie az előkészítésben

Fazekas István

Ma egy temetés ára 200-500 ezer forint. Fizetni kell a temetőtulajdonosnak (általában önkormányzatok) a temetési munkálatokért és az üzemeltetésért. Emellett a költségek másik része a temetéshez kapcsolódó szolgáltatások: sírásás, szállítás és a szertartás, valamint a felhasznált áruféleségek költsége és a temetkezési vállalkozások díjai. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben egyre többen választják a koporsók helyett az urnákat. (Erről részletesebben Koporsó helyett urna című keretes írásunkban olvashat.) Az általunk megkérdezett, temetőben dolgozó sírásó szerint komoly szaktudást igényel a sírok kiásása, hiszen nem mindegy, milyen a koporsó mérete, a gödör mélysége, ezeket pontosan ki kell számolni és szerinte a legtöbb ember amúgy sem alkalmas lelkileg a munkálatok elvégzésére.

Akadt azonban olyan nyilatkozónk, aki szerint jó ötlet a tervezet. A temető – ugyancsak neve elhallgatását kérő – kőfaragója arra hivatkozott, korábban is, főleg vidéken az elhunyt családtagjai végezték el a mosdatást, a ravatalozást és az elhantolást. (Erről lásd: Gyűlöljük a holttesteket, még ha rokonok is című keretes írásunkat.) „Túl sokba kerül manapság a temettetés, minimum 170 ezer forint egy sír, többeknek megérné, ha nem a szakszemélyzettel végeztetnék. Körülbelül másfél óra alatt ki lehet ásni a fekhelyet, csak egy ásó és egy megfelelő hely szükséges, persze gyomor kell hozzá, mivel itt bárhol előkerülhet egy régebbi csont” – magyarázta. Egy másik forrásunk pedig arra emlékeztetett, hogy amikor édesapja saját, budapesti otthonában elhunyt, természetszerűleg a család jelen lévő tagjai adták rá a legszebb öltönyét, mielőtt elszállították volna.

Az óbudai temetőben a sírokhoz kilátogatók véleményére is kíváncsiak voltunk, az általunk megkérdezett hozzátartozók szerint viszont kifejezetten kegyeletsértő a tervezet. „Három éve temettem el a férjemet, nagyon költséges volt, de semmiképp sem vettem volna részt a procedúrában” – mondta egy asszony a hvg.hu-nak, egy másik pedig arról számolt be, hogy sokkal jobb, hogy személyesen el tud menni édesanyja fekhelyéhez, mintha otthon őrizgetne egy urnát. Azonban az idős asszony nem tud félretenni a saját temetésére és hozzátartozóinak sincs erre pénze. „Vallásos vagyok, de inkább azt kérném, hamvasszanak el. Ha az állam támogatná is, akkor sem egyeznék bele, hogy a gyermekeim ássák ki a sírom” – mondta.

Az ügyben természetesen megkerestük a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.-t is, de ők azt közölték, hogy egyelőre egy tervezetről van szó, így még nem nyilatkoznak.