Nagyon kevés idő marad mentésre, ha kiderül, hogy 8 ezer méter felett bajba kerültek a hegymászók. A csúcstámadók nagyon hamar kifáradnak, fellép a vízhiány, így már a helikopteres mentésre sem marad elég idő, ráadásul a helikopterek nagyon ritkán tudnak ilyen magasságba emelkedni – magyarázta Kollár Lajos a 4bakancs.com-nak adott interjújában, miért nem tudták elérni Erősst és Kisst. A serpák viszont cserbenhagyták őket.

Az expedíciósorozatot Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Mécs László indította el a 2002-es sikeres Everest-mászás után azzal a céllal, hogy a világ mind a 14, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsára jusson fel magyar hegymászó. A Kancsendzönga meghódításával már csak az Annapurna és a K2 lett volna hátra a "nyolcezresek" közül.

Erőss Zsolt és Kiss Péter akkor vesztette életét, amikor az India és Nepál határán magasodó 8586 méteres Kancsendzönga csúcsának meghódítása után visszafelé indultak a táborba. Kiss Péter holttestét pénteken találták meg. (A csúcstámadás előzményeiről, a mentés szervezésének hátteréről itt olvashat.)

A folyadékhiány volt „a legnagyobb hiba”

Kollár rádión tartotta a kapcsolatot a Himaláján a két magyar hegymászóval, ő beszélt velük utoljára. A két mászó nagyon jó állapotban, megfelelően akklimatizálódva indult el a csúcs felé, de fent a –32 fok volt, ami nagyon sok erőt kivett belőlük.

Erőss és Kiss

MTI / Kallos Bea

Az expedíció vezetője a 4bakancs.com-nak adott első telefoninterjújában azt mondta, mind Erőss, mind Kiss felkészült voltak a csúcstámadásra, de Erőss túl kevés vizet vitt magával, Kissnek pedig az lett a veszte, hogy visszafordult legyengült barátjáért. Kollár Lajos a seprákat is hibáztatta, szerinte a segítőknek elszállt a bátorságuk, ezért nem feszítették ki a köteleket. 

A második interjúban Kollár arról beszélt, hogy rádión Erőssel is megbeszélte, hogy túl kevés folyadékot vitt magával, amit a hegymáaszó azzal magyarázott, hogy nem akart túl sok terhet vinni magával. „Peti kétszer annyit vitt magával” – mondta, hogyan készült Kiss a csúcstámadásra. Kollár szerint ez volt a legnagyobb hiba Erőss esetében, aki utolsó beszélgetéseik egyikén azt mondta, „mintha letaglózták volna”, olyan fáradtnak érzi magát.

A serpák alkudoztak

Amikor Erőss órákon keresztül nem jelentkezett a rádiós hívásokra, akkor Kollár megbeszélte, hogy két serpa a lentebb lévő táborból felmegy keresni az eltűnt hegymászókat. Kollár felajánlotta, hogy azonnal odaadja a nála lévő 1000 dollárt, mire a serpák a rádión azt mondták, inkább 1000 eurót szeretnének.  Kollár azért találta jó megoldásnak a serpákat felküldeni, mert ők már akklimatizálódva voltak, így gyorsan képesek lettek volna elindulni felfelé.

Az expedíció vezetője azt mondta, ekkor még bízott benne, hogy az Erőss előtt ereszkedő Kiss már lent van, és Erőss is elő fog majd kerülni, a serpák pedig segítenek neki ereszkedni, hogy ne kelljen napokig a 7250 méteres  4-es táborban „dekkolniuk”. A 2-es táborban sátrat kellett volna verni, mert a korábbi elvitte a lavina, de a gyenge hegymászóknak mindenképpen lejjebb kellett volna jönniük felerősödni. A 3-as táborban még egy orvos is volt, aki megvizsgálhatta volna őket.

Kollár végül megegyezett a serpákkal, de már nem tudta elérni Erősst, Kiss pedig korábban sem kapcsolta be a rádióját. Eleinte abban reménykedett, hogy Erőss csak elveszítette a rádióját. „Este 8 órakor már nem volt jó kedvem” – mondta az interjúban az expedíció vezetője hozzátéve, azért is volt ideges, mert tudta, Erőss tapasztalt mászó, tudja, le kell jönnie a táborig, mert különben nem tudják megmenteni, a mentés ilyen magasságban „nem gombnyomásra megy”.

Másnap reggel viszont a serpák visszatértek abba a táborba, ahol Kollár is volt - azaz esti ígéretükkel ellentétben nem felfele indultak el -, ekkor felvették a kapcsolatot a felső táborokkal, de közölték vele, hogy sem Erőss, sem Kiss nem érkezett meg. „Itt megpattant egy húr” – mondta Kollár az interjúban – „ez most így befejeződött”, és aznap már "semmilyen mozgás nem volt". Amikor a hegymászókat eltakarta a felhő, nem volt helikopter, amely vállalta volna az emelkedést, ráadásul nincs ilyen magasságban felhajtóerő, nagy a kockázat - mondta Kollár - "nem alkalmazható mentésre, csak szállításra".

„A halottkeresés nem egyenlő a mentéssel”

Ekkor fogott össze a társukat szintén elveszített koreai mászókkal, hogy „rendezzenek egy nagy kutatást fönn”. Ekkor készültek azok a feltételek, amelyek közül az egyiken Kollár látni vélte Kiss holttestét. Az expedíció vezetője szerint Kiss 8100-8200 méter magasságban csúszhatott ki, ahol „komoly akadályok vannak”.

Magyarok a világ nyolcezresein

Kollár szerint hiába lenne GPS náluk, hiába azonosítanák be a helyet, ahol megakadtak, mire feljutnának hozzájuk, hogy kiszabadítsák őket, biztos meghalnának. Ráadásul a hegymászók igyekeznek minél kevesebb súlyt magukkal vinni, a GPS pedig plusz teher lenne. Azt mondta, az általuk használt rádiók bocsátanak ki jeleket, de nincs ember, aki időben odaérhetne, a hegymászók ilyen magasságban magukra vannak hagyva. „A halottkeresés nem egyenlő a mentéssel” – mondta Kollár a monszun megérkezése miatt pedig még élő emberért sem kockáztatják az életüket, halottak szállítását pedig egyáltalán nem vállaljak.

Helikoptert pedig nem lehet rögtön találni, csak műholdas telefonon lehet elérni, az viszont csak akkor van bekapcsolva, ha várnak egy hívást – mondta Kollár mi nehezítette még a mentést. Ráadásul nincs felhajtóerő, ilyen magsságban nagyon ritkán vethető be helikopter.

Kiss visszafordult Erőssért

Az első interjújában Kollár azt mondta, Kiss 18-20 perccel előbb ért fel, mint a csonkolt lábával mászó Erőss Zsolt. A csúcsról Erőss bejelentkezett rádióján és Kollár ekkor Kissel is tudott beszélni. Kiss Péter csak annyit mondott, hogy fázik a keze, Erőss Zsolt pedig arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van, azt válaszolta a rádión, hogy “Lalikám, össze tudom szedni magam”.

Később újra beszélte, de Erőss ekkor már olyan állapotban volt, hogy ha egyet mozdult, annyira fölment a pulzusa, hogy azt hitte, menten vége van. „Ha ő ilyen állapotba kerül ilyen magasságban, ezzel lehet még ideig óráig cicázni, csúszkálni a veszélyes helyen. Ott, ahol le kell menni, ott egy koordinálatlan mozgású, legyengült mászónak a percei meg vannak számlálva” – mondta Kollár a 4bakancs.com-nak. Az expedíció vezetője szerint Erőss integetett az előtte ereszkedő Kissnek, de az nem vette észre.

Később váratlan fordulatként Erőss rádióján Kiss Péter jelentkezett be. Mint kiderült, Kiss visszafordult Erőssért. A rádión nagyon nyugodt hangon azt mondta Kollárnak: Erőss kicsit rossz állapotban van, de ő megmasszírozza, lassan felkel a nap, melegebb lesz és jönnek lefele. Kollár szerint Kiss Péter fantasztikus emberi teljesítményről tett tanúbizonyságot. Nem szokás ugyanis, hogy egy mászó egy ilyen csúcsról lefelé tartva még vissza is forduljon: „Peti a bajtársiasság és a segítőkészség áldozata lett”.