Az 56-os intézet 2009-ben, Nagy Imre 1989-es újratemetésének 20. évfordulója alkalmából az újratemetéssel kapcsolatos belügyi dokumentumokat töltött fel az internetre. A közzétett dokumentumokban a magánvádló a hálózati személyek között volt feltüntetve, akikről ugyanott azt írták: a dokumentumok szerint 1989-ben a hálózata tagjai voltak, és az 1989. június 16-ával kapcsolatos tervekben e minőségükben számoltak velük.

A honlap szerint a magánvádló az 1989-es iratokban "Palotás" néven szerepelt. Beszervezésének dátuma 1971, 1987-ben titkos munkatárs volt, ami hálózati személyek esetében a legmagasabb besorolás, úgynevezett 6-os kartonja szerint hazafias alapon, kulturális területen foglakoztatták, Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészítése során azt a feladatot kapta a magánvádló az általa vitatott iratok szerint, hogy egy másik titkos megbízottal együtt próbáljon meg valakit lebeszélni a rendezvények utáni fáklyás felvonulás megtartásáról. Rendkívüli esetben soron kívül kellett jelentést tennie. Majd augusztus 20-án az SZDSZ rendezvényén kellett részt vennie, és a tapasztaltakról szükség esetén azonnal beszámolnia.

Bereczki Vilmos a rendszerváltás előtt a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egyik újjáalakítója, majd 1989-90-ben szóvivője volt, az első szabadon választott Országgyűlésben 1990 és 1994 között kisgazda képviselő és a parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagja, amíg 1991 júniusában pártja kezdeményezésére a képviselők visszahívták e bizottságból.

A Berecki Vilmos által rágalmazás miatt kezdeményezett büntetőperben korábban az első és másodfokon eljáró bíróságok egyaránt bűncselekmény hiányában mentették fel a vád alól Rainer M. Jánost. A magánvádló felülvizsgálati kérelme nyomán azonban csütörtökön a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és új másodfokú eljárás lefolytatására utasított.

A Kúria eljárásjogi problémák mellett szóbeli indoklásában kitért arra is: attól, hogy valaki bizonyos belügyi dokumentumokban szerepel, még nem bizonyos, hogy valóban hálózati személy, ügynök volt, legfeljebb az fogalmazható meg, hogy felvetődik vele kapcsolatban ez a kérdés, hisz lehet, hogy az irat éppen arra utal, hogy az érintett célszemély volt.

Berecki Vilmos felszólalásában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a honlapon feltüntetett életrajza szelektív, egyoldalúan tartalmazza az ő, illetve családja tevékenységét, a belügyi iratokban személyes adatainak egy jó része pontatlan, a munkahelyét és a lakcímét is rosszul tartalmazza. Mindez egy politikai indíttatású aljas rágalom lehet a volt kisgazda politikus szerint.

Rainer M. János ügyvédje ugyanakkor azzal érvelt, hogy védence nem tett mást, mint az újratemetés 20. évfordulója alkalmából közzétette az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratokat. Ez egy tudományos forrásközlés volt, melyhez ráadásul hozzáfűzték azt is, hogy az iratokból nem lehet biztosan tudni: mit tettek a nyilvántartásban szereplők, egyáltalán megkeresték-e őket akkor a belügyi szervek.

A vádbeli közzététel alapvetően a tudományos tevékenység része, melynek szabadságát akkor és most is garantálja az alkotmány, abba büntetőjogi eszközökkel nem lehet beavatkozni - hangsúlyozta a történész védője. Rainer M. János 2009 nyarán, az iratok közzétételekor az MTI-nek arról beszélt: az akkori Belügyminisztérium "félelemből befolyásolni akarta" az 1989-es újratemetést, ám annak csak jelentéktelen szereplői voltak az állambiztonsági hálózat tagjai.

Az intézet által az interneten érintettként feltüntetett nevekkel kapcsolatban a történész akkor megjegyezte: ők nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra a neveket, ami azt jelenti, hogy a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk "releváns iratok". Ezek az iratok többek között az úgynevezett 6-os kartonok, amelyek a hálózati nyilvántartásba vételről tanúskodnak. Ha ezek 1989. június 16-án "ki voltak töltve, értelmezhetők voltak, és nem zárták le azokat", azt jelenti, hogy az illető az újratemetés időpontjában "érintett volt" az állambiztonsági hálózat embereként.

Az intézet kifejezetten az állambiztonsági szervek iratait őrző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaira hagyatkozott. Ám, az ügynökökről szóló iratokat 1945-1989 között folyamatosan, rutinszerűen selejtezték, ráadásul a rendszerváltáskor kampányszerűen folyt az iratmegsemmisítés - mondta el 2009-ben Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője.

(Az 56-os intézet a 2010-es kormányváltást követően átalakult és az Országos Széchényi Könyvtár egyik osztályaként működik tovább, az intézethez kapcsolódó közalapítvány megszűnt.)