„P...t rajzolni a szavazólapra annyi, mint jól seggbe rúgni a szódásnak a lovát addig, amíg az a feleségünkkel hancúrozik. Lenne értelme a p... rajzolásnak, ha lenne bejegyzett P... Párt. Úgy magam is elmennék, és rajzolnék egyet. De olyan szívesen visszakérdeznék: valóban lesz Önöknek türelmük egyenként végigolvasni a fél ország keserű csalódottságát?” – szólt az egyik, szerkesztőségünkbe érkezett levél, miután megalapítottuk Senki Földjét, ahol azok a választók időznek, akik szívesen voksolnának az országgyűlési választáson, de úgy érzik, nincs kire. (Az olvasói leveleket rövidítve és kissé megszerkesztve közöljük – szerk.)

Volt türelmünk végigolvasni, igaz, a fél ország azért nem írt. De nagyon sokan igen, ezekből válogattuk ki a legeket: szavazási és kiábrándulási sztorikat, recepteket a dilemma feloldására, sőt hosszú távú megoldási javaslatokat, amelyeket mind Senki Földjének létrejötte generált. Sokan közülük pontról pontra (pártról pártra) levezették, kire miért nem, ezek közül is kiemelkedik az alábbi olvasói lista:

„Hosszú ideje érzem azt, hogy képtelen vagyok bárkire is voksolni a közeledő választásokon, elfogytak a lehetőségek. Nem szeretném elmondani, hogy az előzőekben kikre adtam le a szavazatomat, mert név nélkül is szégyellném bevallani bármelyiket is. Akkor a lehetőségek:
Fidesz-KDNP: Nem. Oktatási 'reform', 'unortodox gazdaságpolitika', trafikkoncessziók, központosítás, médiaszabadság megnyirbálása. Most ne tegyünk úgy, mintha a KDNP autonóm politikai erő lenne. Maradjunk komolyak.
MSZP és a teljes baloldali összefogás DK-stól, Bajnaistúl: Kapkodnak és még csak azt a benyomást sem képesek kelteni, hogy van valamilyen tervük. Ha a Fidesz a maffia, akkor ők a szervezetlen útonálló banda. Az egész társaságban Mesterházy Attila az egyetlen, akit név szerint kiemelnék: olyan, mint egy politikai fekete lyuk, egy eseményhorizont: fizikai képtelenség ennél erőtlenebbnek lenni. Tuti voltak már olyan sajtótájékoztatói, amire a sajtó elfelejtett elmenni.
Jobbik: Számomra vállalhatatlanok a nézeteik. Viszont a demagógiában majdnem olyan jók, mint a Fidesz, és ez veszélyes.
LMP: Ők kezdetben szimpatikusak voltak, de csak azt bizonyították, hogy a politika nem lehet más, ha már a parlamentben játszod. Egy időben féltem biciklivel járni és otthagyni valahol, mert akkoriban az LMP-sek mindenhez hozzáláncolták magukat.
Schmuck Andor és az MSZDP: Őt csak azért írtam ide, mert mindenhova odaférkőzik, minden listára felkerül, mindenhol megmutatja magát. És tessék, itt is. Egyébként meg annyira gáz, hogy egy önmagára valamit is adó 'Szépkorú' sem voksol rá.
Ezért aztán két dolog maradt: Vagy összeszedni a maréknyi bizalmamat és odaadni egy kis pártnak, amely még nem járatta le magát, vagy figyelni az időjárás-jelentést és ha szép idő lesz, akkor kirándulni egy nagyot a feleségemmel április 6-án.”

Stiller Ákos

Van, aki még az eredeti cikkben felvetődött „inkább p….t rajzolok” megoldásnál is szofisztikáltabb lépést tervez, annyira nem bízik a voksolás tisztaságában:

„Mindegyikbe x-et húzok. Nemcsak a pártokban nem bízok, a szavazatszámlálókban sem, és nem akarom, hogy az üres lapra 'véletlenül' mégis X kerüljön valaki neve mellé.”

És nincs ezzel egyedül:

„Én 1998 óta vagyok szavazati joggal felruházva. Eddig minden szavazáson a tutira mentem: beikszeltem minden pártot és minden jelöltet. Amivel az 'érvénytelen szavazat' jogával éltem. Úgy gondolom, hogy ha az ország szavazói hasonlóan gondolkodnának, járnának el, akkor a választások újbóli kiírását, megismétlését, majd az újabb érvénytelenség alapján már új jelöltek indulását kell kezdeményezni.”

A dilemma, hogy melyikre szavazzunk, odáig vezethet, hogy akár önmagunkban is elkezdünk kételkedni:

„Én is tanácstalan vagyok, nem tudom, miként fogok szavazni, ha elmegyek. Viktorra? Neeem! Fletóra? Áhhh! Jobbikra? Hmm, talán oda rakom a p@nát! Szebb jövőt kívánok! Ha már stílusos akarok lenni. Akarok én stílusos lenni egyáltalán?”

Egyik kedvenc olvasói levelünkből világosan látszott, hogy valódi, szívből jövő elkötelezettség nélkül milyen könnyen „korrumpálható” az ember:

„Eladtam a szavazatomat 2 db Rákóczi túrósért. (...) 28 éves, házas nő vagyok, van munkám, van lakáshitelem, van egy öreg kocsim, van vacsorám: semmi extra. Meg tud győzni bárki az igazáról, aki jobban ért a politikához, mint én. Nem fogok elemzéseket olvasni, kutatni, gazdasági híradót nézni. Hozzámentem egy politológushoz. Hosszasan magyarázza, mint ront el a kormány. Hajlamos vagyok elhinni. A Jobbik sosem lesz számunkra alternatíva, az LMP komolytalan, és biciklim sincs, marad a baloldali összefogás. És akkor most menjek és szavazzak Lárifári egy ilyen csoportosulásra, mikor annak idején mélységesen felháborított, hogy nem mond le Gyurcsány Ferenc? Mondtam az uramnak, szembe már tán nem köpdösöm magam, én nem megyek szavazni. Ő is azt mondta, hogy azzal a kormányt erősítem, amit szintén nem szeretnék. Így megállapodtunk. Én csak igazolom magam, bemegyünk szépen a fülkébe, és majd ő szavaz helyettem. Ezért kapok 2 db Rákóczi túróst. Nem támogatom a kormányt, és mégsem kell bohócokra szavaznom. Végül is, megteszi, a Rákóczi túrós nagyon finom. Az változtatna csak ezen, ha hirtelen lenne egy párt, amely zászlajára tűzné az állatvédelmet. Miért? Mert az érdekel, foglalkoztat, és arról senki nem beszél. Mert nekem az lenne szimpatikus.”

A „Tántoríthatatlan szavazó a Senki Földjéről” aláírással érkezett levél írója közel két oldalon keresztül elemezte a jelenlegi politikai helyzetet, mintegy alátámasztva a politológus véleményét, miszerint a hozzá hasonló bizonytalanoknál nem a tudatosság és a véleményalkotási képesség hiányzik:

„Senki Földje mintaszerű állampolgárának tartom magam. A pártot nem választók nem feltétlenül a politikailag kevéssé aktív, kialakult értékrenddel vagy állampolgári öntudattal nem rendelkezők közül kerülnek ki, hanem jelentős részük pont azért hazátlan, mert éppenséggel túlságosan tájékozott ahhoz, hogy bármely releváns párttal azonosulni tudjon. A legjobban annak örülnék, ha a magyar választási rendszerben létezne a többek között Spanyolországban is adott 'fehér kocka', vagyis az a lehetőség, hogy érvényes szavazatot adhassak le a 'senkire'. Mai tudásommal a következő lehetőségeket tartom reálisnak:

a) Életemben először érvénytelen szavazatot adok le. Esetleg a szavazólapra írom a Kétfarkú Kutyapárt nevét, és mellérajzolok egy kockát, de az sem kizárt, hogy kigondolok valami szuper képregényt, és azzal töltöm ki a papírt. Megfordult még a fejemben, hogy rohadt párizsit teszek a borítékba, de az kitolás lenne az ártatlan szavazatszámlálókkal. Sajnos egyik lehetőség sem vonzó, mert amint azt helyesen megjegyezték, az érvénytelen szavazatnak Magyarországon semmilyen nyoma vagy hatása nincs.

b) A többtucatnyi induló jelölőszervezet közül kiválasztok egy tökéletesen esélytelent, amelynek legalább a szólamaival azonosulni tudok, akkor is, ha komolyan venni nem lehet őket.

c) Adok még egy esélyt a Schiffer Zrt.-nek, hogy legalább a két nagyon és a Jobbikon kívül maradjon még egy párt a parlamentben, amelyik legalább a szirénát tudja kezelni. De ha így lesz, nem leszek boldog tőle.

Összességében a legjobbnak azt tartanám, ha egységes kifejezést nyerne a Senki Földjén tartózkodó, szavazni vágyó állampolgárok elégedetlensége. Ismerve a magyar társadalom politikai aktivitását, félek, hogy a fehér kockáért folytatott mozgalom legfeljebb érdekes hír lehetne két napig."

Stiller Ákos

Van, aki már a hajót is felgyújtotta, amivel megérkezett Senki Földjére.

„Nem fogalmaznék úgy, hogy csalódtam, mert magamat nem soroltam azok táborába, akik szerint csak a Fidesz, majd rájöttek, hogy mégsem. A legjobb rossz volt, bár titkon azért reménykedtem, hogy nem ámokfutás lesz, amit művelnek. Nem vált be a reményem. Ámokfutás lett, fejetlenség, és ami a számomra legzavaróbb, hogy cinikus a kormánypárt. Lényeg, hogy velük elég hamar leszámoltam magamban. A baloldal újból összeállt, és a rég lejárt arcok bújtak elő. Olyanok kerültek a lista élére, mint Fodor Gábor (4. a listán), aki azon kívül, hogy jókor volt, jó helyen, nincs igazán mérhető pártja. Nekem ebből az jött le, hogy ezeket egyvalami érdekli, újból a húsosfazék közelébe jutni a haverokkal. Úgyhogy ők méltó párja a Fidesznek. Talán akkor más lett volna, ha a Milla és a hasonló újak fogtak volna össze, és nem azok, akik buktak, majd átfestették magukat.  A két 'nagy' kilőve. A Jobbikról továbbra is azt gondolom, hogy nem. Az LMP meg elherdálta a lehetőségét. Tehát én kiköltöztem Senki Földjére és felgyújtottam a hajót is, amivel kimentem. Mert nincsen olyan párt, amire úgy tudnék szavazni, hogy ne köpjem szembe magam.”

Jól látszott, hogy bejön a cikkünkben megszólaló szociálpszichológus jóslata, és sokan végül inkább otthon maradnak:

„Apám mindig azt mondta, hogy a 'hülyéken és a szegényeken lehet meggazdagodni'! Választott vezetőink próbálnak arra törekedni, hogy a magyar társadalom mindkét halmazba beletartozzon! Miért kéne elmennem szavazni? Bármelyik pártra is szavazok, a bizalmamat azzal fogják meghálálni, hogy az adómból, az adónkból földeket vesznek, persze nem a saját nevükre. Stadionokat építetnek, mert a magyar foci 'virágzik'. Vagy egyszerűen álpályázatokkal kiosztják egymásnak a pénzeket, amit külföldi bankszámlákon fialtatnak! Utána pedig rezzenéstelen arccal a képünkbe hazudnak és a másik oldalt vádolják csalással!”

Az, hogy sokan törik a fejüket, a csupa kérdésből álló levelekből is látszott:

„Senkiföldje? Üdvözletem! Dilemmáim: ha senki nem megy el szavazni, milyen indokkal ülnének politikusaink a székbe? Amíg kevesek kezében van az erőforrások zöme, addig hogyan döntesz bátran és önállóan? Amíg kevesek dönthetnek a megélhetésedről, hogyan fogsz e kevesek ellen szavazni? Ha nem kérheted számon az intézkedések következményeit, miből gondolod, hogy a politikus az érdekedben dönt? Ha a törvényekkel magukat védik tőled és nem téged őtőlük, hogyan tudsz érvényt szerezni az IGAZSÁGNAK?”

A legtöbben az elfogadhatatlan pártok kizárása után a még leginkább elfogadható alternatívát próbálják felkutatni:

„Tényleg nehéz a tudatos választás. Alapelv: a szoci-liberális 'nagyságok' kiírták magukat a választhatók köréből. Nálam örökre. Öszödi Gyurcsány, libás Bajnai, ciántablettás Kuncze: Brrrr. LMP: bohócok. PM: szakadár vizesnyolcasok. Marad két lehetőség: Fidesz, az idegesítő, hülye hibákat sorozatban elkövető párt, elhibázott fontossági sorrenddel, és számomra a reménységpárt: A Jobbik. Jelenlegi preferenciám: egyéni listán a Fidesz, pártlistán a Jobbik. A kiválasztás csak vért izzadva lehetséges, a sok rossz közül a talán kevésbé rosszat választva.”

Robotzsaru néven bejelentkező olvasónk is a legkisebb rossz alapján választ:

„Szavazzon mindenki a Fideszre, hogy minél tovább, de még legalább 24 évig kormányozhassanak. Utána valószínűleg azoknak is egyértelmű lenne, hogy mekkora a baj, akiknek most még nem tűnik fel. De közben rájöttem, hogy ennek levét a következő generáció inná meg, a mostaniak már csak csoszogva motyognák, hogy ezt 'elk*rták, de nagyon'. Ergo: szavazok a legesélyesebb nem-Fidesz legkevésbé rosszabbikra!”

Úgy tűnik, Senki Földje nem ér véget a határnál:

„Most a külföldre vándorolt gazdasági menekültek csoportját gyarapítom és a nagyvezír bármennyire is megnehezíti ezen csoportnak a szavazási lehetőségeit, 6-án kirándulok egyet új országomban. Elmegyek a magyar konzulátusra és megkísérlem elérni, hogy ne maradjon a narancsinges banda a nyakatokon, mert szeretem a szüleimet, akik nem jöhettek velem. Tisztelettel: Egy szavazópolgár.”

Más viszont annyira elkeseredett, hogy inkább visszamegy külföldre, és talán nem is szavaz, nehogy kitoljon az itt maradókkal:

„Lehet, hogy el sem megyek szavazni. Eszeveszetten hezitálok a 'menjek vagy maradjak'-kérdésen, és nem akarnék kényszeredetten olyan döntést hozni, ami lehet, hogy az én életemre a leghalványabb hatással sem lesz a jövőben, mással viszont kitolhatok. Éltem már külföldön, de azért jöttem vissza, mert bíztam abban, hogy van és lesz értelme ebben az országban felnőni, családot alapítani. Szeretnék vállalkozni, de hogyan kockáztasson az ember, amikor tollvonással át lehet húzni jogszabályokat egyik napról a másikra? És nem is ez az antidemokratikus törvénygyár a legkiábrándítóbb ebben az egészben, hanem az, hogy ész nélkül csinálják. Mintha a politika magasabb és magasabb köreiben az ész egyre kevesebb és kevesebb lenne. Ezek után jogosan teszem fel a kérdést, hogy miért is adnám olyanokra a voksomat, akik csak be akarják magukat betonozni a pozíciójukba.”

A megoldási javaslatról is kérdeztük olvasóinkat, érkezett pár meghökkentő ötlet:

„Egy eleve vesztes választáson, ami egy manipulált választási törvény alapján fog lezajlani, az ellenzék hajlandó részt venni és eljátszani a biodíszlet szerepét. (...) A kiegyensúlyozatlan választási rendszer elleni tiltakozás egyetlen hathatós módja a választás bojkottálása lenne, melynek aztán világszerte híre menne. A bojkott megkérdőjelezné a rendszer legitimitását, az új kormányét úgyszintén.”

Van, aki a Senki Földjén tipródva már egyenesen a királyságot hozná vissza:

„Szívem szerint, laikusként valamelyik trónörököst dobnám be a kampányba, biztos vagyok benne, hogy sok támogatója lenne. A Habsburg–Lotaringiai-házból kellene rábeszélni a leszármazottakat, hogy induljanak a választásokon egy gyors kampánnyal. A magyar nép eredetét, történelmét tekintve királyság. (...) Biztos uralkodóra, valódi vezetőre van szükség.”

Másik olvasónk szintén egy teljesen új politikai berendezkedést javasolt:

„Elmondhatjuk, hogy Magyarországon a demokrácia nem vált be! Talán nem kellett volna rendszert váltani. Hogyan járnánk jól? Szerintem akkor, ha eltűnnének a pártok. Nem egy párt lenne, mint a Kádár-rendszerben, és nem is olyan sok, mint most, hanem nulla. Nem lennének listás képviselők, csak egyéni jelöltek, saját programmal, akik csak a körzetüket képviselik. És a képviselőket határozatlan időre választanánk, de visszahívhatók lennének akár egyesével is. Így aki rossz, attól akár fél év alatt is megszabadulnánk, nem kellene négy évig szenvedni, de aki jó, azt nem kellene négyévente lecserélni, hanem maradhatna addig, ameddig jól dolgozik. Így a jó képviselők tovább képviselnék a népet, és talán több alkalmas képviselőnk lenne, talán fejlődne az ország, ha a saját zsebükre, saját rokonaik javára dolgozó képviselőket visszahívhatnánk, mert így a képviselők is érdekeltek lennének abban, hogy valóban a népet, a választóikat képviseljék, nem tehetnének négy évig azt, amit akarnak.”

És van, aki azt sem érti, miért nem lehet névvel szavazni:

„Felhívnám a figyelmet egy szerintem nagyon érdekes kérdésre: miért titkos a választás? Én vállalnám, hogy kire szavazok, illetve azt is, ha nem szavazok. Az ember a mindennapi életben személyi igazolványával, nevével is vállal rengeteg dolgot (elkérik az adatainkat különböző szervek, boltok, bankok, stb.) Pont a választásnál nem, ahol fordíthatok, ahol a jogommal élhetek? Pont ezt nem kell felvállalnunk, sőt el is várják, hogy név nélkül tegyük…  Legyen névvel vállalt jogunk a választás. Vállaljuk, hogy mit akarunk, hogy kikben hiszünk, kiket akarunk vezetőinknek!”

Többen voltak, akik kifejezetten mozgalomként értelmezték Senki Földjét, amelyhez szívesen csatlakoznának – ahogy egyikük indokolta:

„A társadalmi felelősségvállalás a demokráciában megkövetelné, hogy szavazzak, mint ahogy eddig mindig is tettem, de a saját lelkiismeretem nem engedné, hogy bármelyik jelöltre is leadjam a voksomat. Ezért jutott eszembe, hogy jó lenne egy mozgalom, pl. a szavazólapra csillámfaszlámát rajzolók mozgalma (vagy bármi más). Mert ezzel legalább ki tudnánk fejezni nemtetszésünket. Utcára kimenős, tüntetős típus nem vagyok. Mivel van munkám, és boldog magánéletem, ezért nem indítanék mozgalmat sem az előbb említett akcióra, ennek ellenére szívesen csatlakozom a Senki Földjéhez hasonló mozgalmakhoz, egészen addig, amíg ez valóban alulról jövő, pártfüggetlen kezdeményezés.”

Egy olvasónk már annyira ki van akadva, hogy már azt is tudja, mit (nem) tesz a 2018-as választáson:

„Azt gondolom, hogy nem vagyok igazán Senkiföldi, hiszen fejlettebb demokráciákban hatalmas az a 'föld', ahová én is tartoznék. Nálunk azonban az MDF kihullásával ez a föld szinte elfogyott, ma szinte csak a gyűlölettől hörgő két nagy és ellenséges törzs szállásterülete létezik. 2018-ban a jelenlegi kínálatból már nem fogok tudni választani. Életemben először fordul majd elő, hogy üresen dobom az urnába a szavazócédulát. Marad az apátia? Nem! Mondják az okosok, hogy balkáni-kelet-európai típusú, gondoskodást igénylő, vezérközpontú, törzsi indulatoktól vezérelt nép vagyunk. Sajnos ezt a történtek fényében most már én is így látom, de nincs értelme azon sírni, hogy miért ide születtem, és nem Hollandiába. Ha pártot a későbbiekben már nem is választhatok, de azt megtehetem, hogy a gyerekeimet  valódi demokratává neveljem és a környezetemben élők figyelmét felhívjam arra, hogy ne alattvalóként, hanem polgárként viselkedjenek, és ne fogadjanak el semmiféle morálisan tarthatatlan politikát még az általuk preferált politikai erőktől sem.”