Az általános iskola elkezdése komoly fejlődési mérföldkő a gyermek és a család életében. A leendő elsősöket fel kell készíteni a változásokra. Számolni kell azzal, hogy a gyermeknek vannak elképzelései, vélekedései, hiedelmei az iskolával kapcsolatban. A felkészülés első lépése általánosságban elmagyarázni, mit is jelent az iskola, miről szól, miért kell oda járni. Eszembe jut egy kislány esete, akinek a szülei alaposan elmagyarázták, mire számítson az első tanítási napon. Egy dolgot viszont elfelejtettek: a csengőt. Ettől a kislány annyira megijedt, hogy elpityeredett a szünetben. Természetesen az ilyen esetek nem okoznak hosszan tartó lelki problémát egy gyereknek, de a gördülékeny iskolakezdés érdekében jobb minél alaposabban felkészülni a változásokra.

További hasznos cikkeket talál a HVG Extra Pszichológia különszámban

hvg

A praktikus teendőkön túl kiemelten fontos, hogy a leendő iskolás helyt álljon a szociális helyzetekben. Beszélgetni kell vele arról, hogyan illik viselkedni a tanárokkal, az osztálytársakkal. A gyerek szociális készségei hasonló fejlődési utat járnak be, mint az értelmi vagy mozgáskészség. A társas fejlődést leginkább kommunikációs eszközökkel tudjuk segíteni. Fontos tehát, hogy elmondhassa, hogyan érez, miként él meg bizonyos iskolai történéseket.

Ebben az életkorban már olyan összetett érzelmi szituációkra is fel kell hívni a figyelmét, mint a szerelem megkülönböztetése a szeretettől, vagy az igaz barátság és a kihasználás közti különbségek. A leghitelesebben úgy adhatunk tanácsot, ha saját példát hozunk. Nem mindenkivel könnyű beszélgetni, de a kezdeményezést nem szabad hamar feladni. Sokszor úgy tűnhet, hogy a gyermek egy-két szóval elintézi a választ, mégis jólesik neki az érdeklődés, törődés.

A „mi”élménye

Az emberi fejlődésben a közösségnek, a társaknak kiemelkedő szerepük van. A szocializáció elsődleges színtere a család, itt tanulja meg a kisgyermek a társas élet szabályait. Kezdetben a családi élet zárt, szimbiotikus, de ahogy cseperedik a gyermek, kinyílik számára a világ. Az iskolakezdéssel egyidejűleg lazul a családi kötöttség. Fokozatosan egyre több időt tölt a kortárs közösségben, ahol megélheti az egyenjogúság érzését. Játékkedve változatlan, de minőségében átalakul. A szerep- és szabályjátékokon keresztül a kapcsolatokban szerzett élmények játszódnak le, miközben kialakul a szabálytudata. A csoportos játékok nyújtják a legtöbb lehetőséget a kortárs kapcsolatok elmélyítésében.

A családi és óvodai közösségnél az iskolai osztály szervezettsége sokkal szabályosabb, formálisabb. Az alkalmazkodást ehhez otthon is segíthetjük, ha felkészítjük a gyermeket, és megértetjük vele a szabályokat.

Az osztály mérete még átlátható a gyerek számára, és elég nagy ahhoz, hogy különbözőféle emberi kapcsolatok alakuljanak ki benne. Kezdetben a gyerekek csak együtt vannak egy közös térben, ahol bizonyos szabályok érvényesek. Az ismerkedést a pedagógusok feladatokkal igyekeznek könnyíteni. Fontos, hogy a gyerekek már ekkor jó benyomást keltsenek a közösségben. Később a hétköznapi konfliktusok alakítják a csoport szerveződését.

Néhány hét múltán már megfigyelhetők az osztályközösségben betöltött szerepek, látható, kikre hallgatnak, kinek lesz több vagy kevesebb barátja. Kialakult rendszerről akkor beszélhetünk, ha a közös tevékenységek során már létrejött az osztály a „mi” tudata. Ebben a rendszerben képesek az egyéni kapcsolatok mélyülni, személyessé válni, ami pozitív irányba változtatja a személyiséget.

A maximalisták

A gyermek iskolai viselkedése nem mindig alakul gördülékenyen. Kisiskolás korban gyakran előfordul, hogy túlzott megfelelési kényszertől szenved. Akkor beszélhetünk erről, ha a gyermek úgy érzi, csak akkor szerethető, ha a maximumot nyújtja. Ezek a gyermekek kerülik a kihívásokat, félnek a kudarctól, szorongó alkatúak és kevés az önbizalmuk.

Az esetek többségében pont a szülők teremtenek túlzott elvárásokat a gyermekkel szemben. Néhányuk csak a százszázalékos eredményt tudja elfogadni, és még a jó eredményben is a hibát keresi. Ezzel tudat alatt azt üzeni gyermekének, hogy nem bízik benne, és csak akkor ismeri el őt, ha jól teljesít. Ugyanakkor a túlzott megfelelési vágyat nem minden esetben lehet egyértelműen azonosítani, mert a teljesítményt az iskola jutalmazza. Viszont a maximalizmus komoly életvezetési problémákat okozhat, sok kisdiák a napközi után még órákat tanul, nem jut ideje a sportra és a pihenésre. Idővel elfárad, és a szorongás fokozatosan kihat a szervezetére. A stressz testi tüneteket okozhat, a gyermek betegeskedni kezd. Ez ronthatja iskolai teljesítményét, aminek következtében tovább csökken az önbizalma.

A tíz éves Andris annyira nehezen viselte a kudarcot, hogy az egyik szünetben összeverekedett jobb jegyet szerzett társával. A sokadik ilyen alkalom után vitték először pszichológushoz. Az osztály egyik vezető egyénisége volt, és környezetében senki nem gondolta, hogy legbelül teljesítményszorongást él át. Szélsőséges esetben a maximalista gyermekeket „stréber” jelzővel illetik, és kitaszítottá válnak a közösségben. A szülőknek figyelniük kell a kiugróan „güzülő” gyermekre, és tudni, hogy az elfogadás, a dicséret motiválja őket leginkább.

A bántalmazottak

Gyermekközösségekben mindig is tapasztalhattunk agresszív viselkedést, a játékos csúfolódástól egészen a brutális fizikai bántalmazásig, de manapság az internetes zaklatás is komoly veszélyeket jelent. A jelenség igen bonyolult, és sokszor csak apró jelekből következtethetünk a bántalmazásra.

A nyolcéves Bence szüleinek feltűnt, hogy kisfiú ceruzái egyre gyakrabban eltörnek, és már a sokadik radírját hagyja el. Mindig talált rá magyarázatot, de egyik este kiszakadva hozta haza a tolltartóját. Akkor még mindig tagadta, hogy bárki hozzányúlt volna a dolgaihoz. A szülők elkezdtek gyanakodni, és levelet írtak az osztály közös e-mail címére. Az egyik anyuka jelzett, hogy tudomása szerint Bencét két fiú piszkálja a szünetekben. Szerencsére a szülők segítségével megoldódott a probléma, elég volt elbeszélgetni az elkövetőkkel, megértetni velük, hogy a viselkedésük helytelen. De a legtöbb esetben a bántalmazott gyermekek félnek az elkövető bosszújától és a megszégyenüléstől, ezért hajlamosak akár védeni is a bántalmazót. A felismeréshez intő jel lehet az iskolai teljesítmény romlása, az iskolába járás elutasítása vagy az iskolával kapcsolatos bármilyen ellenszenv. A korábban nyitott gyermek egyszer csak zárkózottá válik, jobban szeret egyedül lenni. Megjelennek a szorongásra utaló jelek, így alvászavar, rémálmok, hangulatingadozás, körömrágás.

Az iskolai bántalmazás áldozatainak jellemző személyiségvonása a gyengeség és a szorongásos viselkedésminta. Énképük negatív, önértékelésük alacsony, nincs elég hatékony viselkedésmintázatuk az önvédelemre.

A megelőzés egyik legfontosabb eleme, hogy a szülő rendszeresen és őszintén érdeklődjön az iskoláról, legyen szó tanulmányi eredményről, programokról, barátokról.

Ha a gyermek iskolai bántalmazás áldozatává válik, a legfontosabb, hogy a szülők vegyék komolyan a problémáját. Sokan hajlamosak bűnöst kreálni az áldozatokból, holott az esetek többségében ők nem tehetnek róla. A gyermek önbizalmát kell erősíteni, és otthon is beszélgetni arról, hogyan védheti meg magát a közösségben. Nem a bosszúállás a jó megoldás, hanem s szülő kezdeményezzen aktív párbeszédet az iskolával és az osztálytársak szüleivel. Minél többen segítenek, annál eredményesebben lehet megoldani a problémát. Amennyiben iskolai keretek között nem születik megnyugtató megoldás, kérhetnek pszichológiai vagy gyermekvédelmi segítséget. Sőt, meg kell fontolni az azonnali iskolaváltás lehetőségét is.

Bojti Andrea