A bíró az ítélet indoklásakor azt mondta: a vádlott a rendőrségi szakban beismerő vallomást tett, de a bíróság előtt visszavonta. A férfi szerint miközben ő kirohant az utcára segítséget kérni, valaki bement a házba, és az az idegen okozta a nő halálos sérüléseit.

A bíróság két éven át folytatta le bizonyítási eljárását, minden DNS-mintáról kiegészítő szakvéleményeket kért, és ezek mindegyike az ügyészség álláspontját támasztotta alá. A gyilkos eszközökön a vádlott DNS-nyomait megtalálták a szakértők.

A férfi és a meggyilkolt nő gyermekkoruk óta ismerték egymást, többször éltek együtt. Egy közösen elkövetett bűncselekmény miatt mindketten börtönbe kerültek, a nő hamarabb szabadult, és összeköltözött egy másik férfival.

A most elítélt férfit 2010 őszén engedték ki a börtönből, ezután Debrecenbe ment, hogy felmelegítse régi kapcsolatát. A nő szakított is új élettársával, egy hónap után azonban újra otthagyta a vádlottat, és visszatért korábbi párjához.

A férfi nem akart belenyugodni a szakításba, 2011. február 9-én részegen elment hozzájuk, és minden szó nélkül megütötte vetélytársát, majd a nővel egyik rokonának közeli lakásába ment. Útközben ütötte, rúgta az asszonyt, a haját tépte, majd a lakásban tovább verte, szúrta minden eszközzel, ami a kezébe került: késekkel, villával, ollóval, vízforralóval, kitört létrafokkal, festőhengerrel.

Amikor észlelte, hogy elveszítette az eszméletét anő, lelocsolta egy vödör hideg vízzel, de nem tért magához.

Az asszonyon több mint 90 sérülést, egyebek mellett combcsont-, orrcsont- és bordatörést, valamint lép-, vese- és tüdősérülést találtak az orvos szakértők.

Az elsőfokú ítélet nem jogerős, az ügyész tényleges életfogytiglant kér, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.