Felszabadultságérzés, a közvetlen demokrácia megtapasztalása, egy igazi, nem fizetett vagy megrendezett tömegtüntetés megélése. Talán az ebből fakadó öröm jellemzi leginkább a közösségi oldalak kommentjeit.

Urbán Ágnes médiakutató, a Mérték Médiaelemző Műhely egyik alapítója kommentjében így fogalmaz: „Azt hiszem soha nem éreztem olyan kirobbanó boldogságot a Facebookon, mint ma este.” A Corvinus Egyetem tanára ugyanakkor rámutat, hogy mindez azért „alátámasztja a filter bubble jelenséget, vagyis hogy az ismerőseim körében a demokraták vannak túlsúlyban… Nyilván vannak közösségek, ahol most teljes a kétségbeesés, de azt meg nem látom. Párhuzamos valóságok vannak, ebből kellene egy egységes, de legalább egymással kommunikáló országot építeni.”

Benézték a netadót

Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője a Pendulum blogon öt pontban foglalta össze a keddi este tanulságait. Szerinte „Habony Árpiék valamit nagyon benéztek ezzel az internetadóval”, a kormány elbizakodottsága, önhittsége visszaütött. És bár az internetadó jól kommunikálható probléma, azért azt nem lehet megmondani, hogy mikor elégeli meg a magyar nép a hatalom arroganciáját, és szakad el a cérna.

Tömeg a kedd esti tüntetésen

Stiller Ákos

Sárosi szerint letagadhatatlan, hogy a tüntetés jelszavait és hangulatát tekintve is kormányellenes politikai tüntetés volt. A résztvevők az orbáni illiberális állam ellen léptek fel, mert számukra – politikai meggyőződésüktől függetlenül – az igazodási pont a nyugati világ. „Európa, Európa” jelszavakat skandálva máshol nemigen szokás farkasszemet nézni a rohamrendőrökkel – írta a tegnapi tüntetésről Sárosi, aki bevezetőjében egyébként kiemelte, hogy végre egy tüntetés, amit „nem promózták állami pénzen, nem mozgósította alkalmazottjait rá a CBA, és nem is buszoztattak fel embereket a fővárosba vidékről.”

A TASZ programvezetője szerint nem véletlen az utca Hír Tv-ellenes hangulata, amikor a honlapjukon a vezető hír a tüntetéssel egy időben az „Emelkedik a nyugdíj, a családokat is segítik” címet viselte. Beszólt Sárosi az ellenzéknek is, „amely az elmúlt években legfőképpen azzal volt elfoglalva, hogy vezesse a nem létező Mercedest, és azon marakodjon, hogy vajon ki ül a volán mögé, ki fogja meghúzni a kéziféket és kinek jut az anyósülés”.

"A sokan vagyunk" eufóriája

Skrabski Fruzsina, jobboldali újságíró, Biszku Béla leleplezője a blogbejegyzésében is örömét fejezte ki, hogy olyan sokan voltak tegnap a nettüntin, és hogy olyan sokan el szoktak menni a Békemenetre. „Jó érzés látni, hogy össze tudunk fogni, végülis mindegy, hogy miért.” Elmondása szerint már fájt neki a baloldal tehetetlensége, és zavarta, hogy az LMP-én kívül nincs ellenzék. „Olyan jó látni azt a lelkes boldogságot az emberek arcán, a »sokan vagyunk« eufóriáját.”

#netado #budapest #demonstration

A photo posted by Pal Daniel Renyi (@paldanielrenyi) on Oct 10, 2014 at 12:58pm PDT

Jámbor András, a Kettős mércén is azt írta, hogy függetlenül attól, hogy ki milyen nézeteket vall és mit gondol a világról, „tegnap győztünk”. Aki tegnap ott volt, egy dolgot elmondhat. Több tízezer, lehet százezer honfitársammal együtt kiálltam azért, hogy ne legyek a politika játékszere. Kiálltam azért, hogy saját magam alakítsam az életem. Kiálltam azért, mert egy boldogabb jövőt képzelek el magamnak. A tét szerinte valójában az, hogy legyűrve „a rendszerváltás utáni Magyarország és azt megtetéző Orbán-rezsim minden rossz beidegződését” a „saját kezünkbe vesszük-e az irányítást”.

Azt feltételezni, hogy a középosztálybeliek csak az ingyen letöltés miatt akadtak ki, olyan mintha az isztambuli Gezi parkos tüntetéseket cinikusan úgy interpretálnánk, hogy a középosztály féltette a megszokott kis parkját, bezzeg a szegények miatt nem mentek addig utcára – írta Facebook-bejegyzésében Ámon Kata, aki szerint ez most egy olyan ügy volt, amiben ezerszer érthetőbb és megfoghatóbb volt az, hogy miért igazságtalan, miért sérti az emberek szabadságát, mint az alkotmány módosítása, a magánnyugdíj-pénztárak elkaszálása, a médiatörvény stb. Azért az mégis csak nagy pozitívum, hogy látják az emberek az összefüggést az internet meg a szabadság között, hogy a hozzáférést az internethez jogként értelmezik egy olyan országban, ahol az emberek nem hisznek a saját jogaikban – folytatja. "Persze lehet cinikusan azt mondani, hogy csak azért, mert félnek, hogy nem tölthetik le a kedvenc sorozatukat, dehát önmagában az sem olyan bagatell dolog" – teszi hozzá.

Kocsmai bebaszás ihlette rablás

Puzsér Róbert kritikus, megmondóember szerint szó sem volt itt semmiféle plafonról meg hétszáz forintról, csak egy gátlástalan és soha, senkivel nem egyeztetett lehúzásról, ami szerinte nem volt úgy megszervezve, mint a trafikmutyi, hanem ez „egy hirtelen ötlettől vezérelt, kocsmai bebaszás ihlette rablás”. A hétszáz forintos plafont pedig a kormány úgy jelentette be, hogy „nekünk kelljen magyarázkodnunk, ha sokalljuk azt a hétszáz forintot, amiről addig szó se volt, és ami kurvára nem jár”.

Konok Péter történésznek a diáktüntetések jutottak eszébe, és újra posztolta két évvel ezelőtti írását: „a diáktüntetés a Körúton vonult, valahol a Nyugati és az Oktogon között. Az egyik boltból kirohant egy idős, ősz hajú nő, odaszaladt a legközelebbi menetelőhöz, és a kezébe nyomott egy virágcsokrot. A fiú kicsit meghökkenve meredt a csokorra, miközben a nő megtapsolta, átölelte egy pillanatra, és már ott sem volt.” Hát, hasonló hangulat uralkodott kedden.