Illés Zoltánnak több mint két és fél évtizedes környezetvédői múltja van, a Fideszen belül mindig ellentmondásos volt a megítélése. Leginkább belső ellenzékiként érezte magát elemében, amikor valamelyest önálló arculatot építhetett magának a fideszes masszához képest. A nyáron úgy távozott az államigazgatásból, hogy Szijjártó Péter a dél-afrikai nagyköveti posztot ajánlotta fel neki, amire a megalázó a legenyhébb jelző. Ennek ellenére Illés tagadja, hogy lenne benne sértettség – a Hír Tv Versus című műsorában úgy fogalmazott „ez a dolog nem az én tyúkkakis életpályámról szól”.

Illés Zoltán a Fidesz dísz-környezetvédőjének volt elkönyvelve: a Fidesz az 1998-as kampányban még vele próbálta megnyerni a zöld szavazókat, ahogy azt a Magyar Narancs 2010-es pályaképében maga az exállamtitkár mondta ki. Ebbéli ténykedését a pártja nem honorálta, a környezetvédelmi tárcát ugyanis a koalíciós partner, az FKGP kapta, amely a kisgazda Pepó Pált jelölte miniszternek. Illés a környezetvédelmi bizottság vezetője lett, feladata a szaktárca ellenőrzése is volt.

A feladatát – enyhén szólva is – komolyan véve folyamatosan konfliktusba került Pepóval, akit – úgy tudni – emberileg és szakmailag is alkalmatlannak tartott a posztra. Amikor aztán 2000-ben Pepó Illés leváltását javasolta a parlamenti szakbizottság éléről, a kisgazda politikusnak kellett távoznia. Ekkor sem jött el azonban Illés ideje: a koalíciós szerződés értelmében Torgyán javaslatára előbb Ligetvári Ferenc, majd Turi-Kovács Béla került a bársonyszékbe.

Úton a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) székháza felé 2014 márciusában

MTI / Vidékfejlesztési Minisztérium / Pelsőczy Csaba

Orbán a környezetvédelmet mindig is balos ügynek tartotta, és amikor 2010-ben újra hatalomra került, megszüntette az önálló Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, melyben előre jelezték, a környezetvédelem nem lesz kiemelt téma. A területnek nemhogy nem lett jobb érdekérvényesítő képessége, de az államtitkárként végre pozícióba kerülő Illés azt sem tudta például elérni, hogy a megújuló erőforrások szabályozása és a klímakvóták pénze ne kerüljön át a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alá.

Pepó szellemében

Illés Zoltán a megmaradt „szemétdombján” „nagykapirgálásba” kezdett (ha már maga tyúkkakis életpályáról beszélt). Menesztette a klímakvóták ügyében nemzetközi szinten Magyarországot 15 éve képviselő Faragó Tibort, távozott a bős-nagymarosi vízlépcsőtárgyalások magyar kormánymeghatalmazottja, Erdey György is. A sokat támadott Pepóhoz hasonlóan (aki elbocsátott 8 államtitkárt és 32 felső vezetőt) egy sor szakembert eltávolított a környezetvédelmi szakapparátusból. Zokszó nélkül végrehajtotta a leépítéseket, a teljes költségvetés majdnem 10 százalékkal lett kevesebb.

Az őrségi, hortobágyi, aggteleki nemzeti parkok igazgatóinak a 2010-es leváltásához a tárca szerint gazdasági ügyek vezettek, de ezt többen vitatták, és személyes ügyeket láttak a háttérben. Selyemzsinórt küldött Pintér Istvánnak, az Észak-magyarországi, valamint Filotás Ildikónak, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetőjének. Illés a Környezetvédelmi Főhatóságnál dolgozók négyötödét lecserélte, ami sorozatos problémákhoz vezetett, mint ahogy arról részletesen beszámoltunk. Az érintettek szerint Illés szívesen alkalmazott „kommandós módszereket”, például amikor minden indoklás nélkül felmentette az általa kinevezett vízügyi felügyelőségi vezetőket (Németh Zoltán, Laki Zoltán). Az Origónak adott interjúban úgy fogalmazott, amikor a leváltásokat (valamint egykori kampányfőnökének helyettes államtitkári kinevezését) kommentálta, hogy „…hála istennek a törvény úgy szól, hogy nem kell indokolni semmit sem”.

2012-ben az alapvető jogok biztosa vizsgálta annak a kérdését, hogy a gazdasági válság hatására tett kormányzati intézkedések milyen hatással voltak a környezetvédelmi intézményrendszer hatékonyságára. Ebben aggodalmasnak találtatott a már említett létszámleépítés, de szerepel benne a nemzeti parkok támogatásának drasztikus csökkentése is. Ehhez képest a Népszabadságnak adott interjúban Illés arról beszél, hogy „amikor 2010-ben hivatalba léptem, szinte csak annyi változás volt a korábbi időszakhoz képest, hogy a szakterület vezetőjét nem miniszternek, hanem államtitkárnak hívták”.

Illés dolgozta ki a hulladék-újrafeldolgozási piac központosítását is. A cél a szemétszállítási díj csökkentése lett volna, úgy, hogy kizárólag nonprofit cégek végezhetnek ilyen tevékenységet 2014. július 1-től, de a kieső bevételek miatt kialakult helyzet több hulladékgazdálkodási céget csődközeli állapotba sodort.

Gyenge nem az atomra

„Ha az atomerőműveknek meg kell fizetniük a valós kockázatokat fedező felelősségbiztosítás reális költségeit, akkor az atomenergia soha többé nem lesz versenyképes” – ezt szintén a Népszabadságnak mondta az államtitkár, azt azonban nem tette hozzá, hogy mikor Paks bővítéséről szavaztak, akkor kiment a teremből. (A parlamenti szavazáson Szűcs Lajos parlamenti jegyzőt Illés az alábbiak szerint instruálta: „Amikor a Hörcsik Richárd nevét fogod mondani – név szerinti szavazás zajlott –, akkor én kilépek a teremből, és akkor majd te bejelented, Lajos, hogy nincs jelen, és akkor majd én visszalépek. Így is csináltam. Tehát én egy gyönge nemet tettem meg” – mondta az ATV-nek.) Az sem menti fel, hogy egyébként azt gondolta, hogy a beruházás miatt nem kell aggódni, mert úgysem lesz rá pénz.

Egy 2008-as interjújában még azt mondta, hogy „a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbításáról feltétlenül népszavazást kellene tartani”. Ehhez képest csak annyit tudott mondani, amikor a megváltozott hozzáállásával a 444 szembesítette, hogy „2008-ban (…) még nem létezett olyan parlamenti határozat, amely felhatalmazza a kormányt a bővítésre és az üzemidő meghosszabbítására (ez a határozat 2009-ben született meg), ezért javasolta akkor a népszavazást”. Kérdés, ha már államtitkárként is az volt a véleménye, amit a minap a bővítésről mondott, hogy „ez a Fidesz Bős-Nagymarosa lesz”, akkor miért nem mondott le legkésőbb a szerződés megkötésekor. Ehelyett az LMP-s Széll Bernadett ez ügyben tett felszólalására inkább a képviselőnő megsértésével reagált Illés (még ha utóbb bocsánatot is kért). „Egyesével kell visszautasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön itt elmondott az elmúlt öt percben” és „Orbán úr nevét ne vegye a szájára” – mondta akkor.

Illés Zoltán a parlament plenáris ülésén

MTI / Beliczay László

Most, hogy kegyvesztett lett, maga veszi a szájára Orbán és a Fidesz nevét. „Egy párttagság azt jelentené, hogy az ember nem mondhatja el a szakmai véleményét? Csak egy véleményt lehet és kötelezően azt szabad csak szajkózni? Egy párt tagjának lenni azt jelenti, hogy seggnyalónak, gerinctelennek, elvtelennek, érdekhajhásznak, pénzsíbolónak kell lenni?” Csupa kérdés, ami már korábban is eszébe juthatott volna.