Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselőt 2007 húsvétján gyilkolták meg lakásában. A gyilkossággal az ügyészség az áldozat fiát, ifj. Schönstein Sándort vádolta meg, később felmentették (lásd keretes írásunkat). A felmentés után új eljárás kezdődött, és ennek keretében kezdett vizsgálódni a rendőrség, amely most új bizonyítékot talált.

Így most új gyanúsítottja van a gyilkosságnak, állítólag a Balla Irma ruházatán megtalált DNS-minta buktatta le. Az új gyanúsított nem ismeretlen: az a D. Lajos, aki kétszer bevallotta a gyilkosságot – tudta meg a hvg.hu a nő fiának, Schönstein Sándornak az ügyvédjétől, Magyar Györgytől. A ruhákat Schönstein felmentése után kiadták, visszaadták a családnak, de az új nyomozás miatt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) munkatársai visszakérték. Vélhetően a ruhákat lepecsételve, érintetlenül kapták vissza, hisz csak így volt értelme a DNS-vizsgálatnak. Március 3-án jelentette be a rendőrség, hogy új bizonyítékot, DNS-nyomokat találtak.

Schönstein Sándor vádlott (középen) a Balla Irma-gyilkosság megismételt eljárásának másodfokú tárgyalásán a Debreceni Ítélőtábla tárgyalótermében 2013. szeptember 12-én

MTI / Czeglédi Zsolt

Bűnösnek gondolták, mert túl nyugodtnak tűnt

De miért terelődött a gyanú az áldozat fiára? Erről Magyar György, Schönstein ügyvédje ezt nyilatkozta a hvg.hu-nak: „Már akkor, amikor hét évvel ezelőtt belekerültem az ügybe, azt mondtam, hogy el kellett volna venni az ügyet a debreceni nyomozóktól, mert úgy láttam, hogy megfelelési effektusból gyanúsították meg Balla Irma fiát. Kellett nekik egy tettes, és őt találták a legalkalmasabbnak."

Az ügyvéd elmondta, hogy a gyanúsítás okára rákérdezve azt a választ kapta a rendőröktől, hogy a fiú túl szenvtelen, túl nyugodt. „Ugyanakkor volt alibije a gyilkosság idejére, nem is volt indítéka, a helyszínen nem találták meg a vérét. Az elég volt, hogy édesanyjára rátalálva úgy jelentette be a történteket a rendőrségen, mintha pizzát rendelne” – tette hozzá. (Az ügyész ugyanakkor 2012-ben, a megismételt elsőfokú tárgyaláson Schönstein személyiségzavarát hozta fel bizonyítékként, illetve azt a tényt, hogy az áldozat bugyiján, pólóján megtalálták fia DNS-ét, körme alatt pedig a fiától származó vérnyomokat.)

Ellenben D. Lajos már a nyomozás kezdetekor szerepelt a lehetséges gyanúsítottak között, hiszen alkalmanként dolgozott az asszonynak. „Az első beismerő vallomást még a nyomozás során tette. Videóra és magnóra mondta, hogy a lakásban miként ölte meg Balla Irmát egy pajszerral, amit 2011-ben már vizsgált a rendőrség. Hogy mégis miért vonta vissza ezt a vallomást? Amikor rákérdeztem a bírósági tárgyaláson, ahol D. Lajost tanúként hallgatták meg, azt felelte, hogy a rendőrök nem tartották be azt az állítólagos ígéretüket, hogy találkozhat a barátnőjével” – mondta Magyar. Vallomást minden indok és következmény nélkül vissza lehet vonni ugyanis.

Ám a különös fordulatok nem értek véget: a visszavont vallomással egy időben a férfi kitartott amellett, hogy ő a tettes. „Ám azzal a bíró szerint azért nem kellett foglalkozni, mert a tanú nem köteles magára nézve terhelően nyilatkozni” – mondta Magyar György, megjegyezve, hogy a bíró szerint azért sem lehetett D. Lajos a tettes, mert tolvajtípusú, nem „ölő ember”. „Most is ül egyébként a váci börtönben, mert öt évet kapott lopások elkövetése miatt.” Az ügyész pedig úgy látta, azért nem kell foglalkozni a férfival, mert egy ügynek csak egy gyanúsítottja lehet.

Ki a hibás?

Arra a kérdésre, hogy a férfi DNS-e miként került elő most, nyolc évvel a gyilkosság után, az ügyvéd azt mondta, elképzelhetőnek tartja, hogy a Schönstein Sándor jogerős felmentő ítélete után kiadott, majd az ORFK által visszakért ruházatról rögzítették a nyomokat, és elképzelhető, hogy más bizonyítékok is rendelkezésre állnak.

A hvg.hu megkereste a nyomozás felügyeletét ellátó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészséget, hogy megtudjuk, miért – szakmai hibából vagy gondatlanságból – nem került elő eddig a DNS-minta. A szervezet szóvivője, Szilágyi László azt közölte, hogy a nyomozás érdekei miatt egyelőre nem nyilatkoznak az ügyben.

Volt és jelenlegi rendőrök a hvg.hu-nak név nélkül elmondták, hogy szerintük az történhetett, hogy a szemlén rögzített nyomokat nem vizsgálták meg elég alaposan, ezért nem akadtak rá a DNS-mintára sem. Akadt olyan volt parancsnok, aki szerint a nyomozóktól elvárták, hogy minél előbb megtalálják a tettest, s azok ráverték a balhét a fiúra. A megkérdezettek egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy a legnagyobb baj az, hogy nem lesz felelősségre vonás, s nem lesz annak semmilyen következménye, hogy éveken át ártatlanul hurcoltak meg egy embert.

Magyar György megjegyezte, hogy ügyfele húszmillió forintot szeretne kapni a börtönben ártatlanul töltött két évért. „Amennyiben minden napvilágra kerül, perújítást kezdeményezek, hogy a bizonyítottság hiányában hozott felmentő ítéletet változtassák át bűncselekmény hiányára, és ha ez megtörtént, akkor másik kártérítési igényt is benyújthatunk mindazért, amit Balla Irma fiának el kellett szenvednie a hatóságok eljárása miatt.”

Rohác DNS-e is furcsa módon került elő

Nem ez lenne az első eset, hogy a DNS éveken keresztül bújócskát játszik a rendőrséggel. Négy évvel ezelőtt a Fővárosi Főügyészség tájékoztatást kért a szakértői intézettől és a Nemzeti Nyomozó Irodától amiatt, hogy tisztázódjon, kit terhel felelősség azért, hogy csak hónapokkal Jozef Rohác 2010. októberi szabadlábra helyezése után derült ki, hogy Fenyő János gyilkosának sapkájában az ő DNS-ét találták meg. Fenyőt 1998-ban lőtték le autójában.

Emlékezetes, Rohácot 2008-ban adták ki Magyarországnak, miután az ellene kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján Prágában elfogták. Ide hozták, emberölés kísérletével és robbanóanyaggal visszaéléssel vádolták, a bíró azonban csak az utóbbiért ítélte el, így két évet kapott. Az ítélethirdetésig már két évet előzetes letartóztatásban ült, így a bíróságról szabadon távozhatott. Nem telt el fél év és előkerült a férfi DNS-mintája.

A válaszokkal első körben nem volt elégedett a Fővárosi Főügyészség, de hogy miért, azt nem hozták nyilvánosságra. Annyi derült csak ki végül sajtóértesülések alapján, hogy  személyi felelősséget állapítottak meg a DNS-bizonyítékok időleges eltűnésének ügyében, s ennek több érintettje is lehetett a kutatóintézetben.