Orbán egy év alatt egyedül maradt a nagy álmaival
Hiába állított fel európai rekordot Orbán Viktor a második kétharmados győzelmével, a nagy tervei elbuktak a fideszes belső ellenzék passzív és a társadalom aktív ellenállásán. Pedig a miniszterelnök arról ábrándozott, hogy a „második rendszerváltást” követően egy új politikai rendszert épít fel, és sokáig az sem zavarta, hogy még a legrégebbi támogatói, Simicska Lajos és Kövér László sem követték őt. Egy éve választottunk, de mit kezdett a hatalmával a Fidesz? Elemzés.
„Folytatjuk!” „Túlzok egy kicsit, de észre sem fogják venni, hogy ez az új kormány, nem a régi.” Az előbbi a Fidesz–KDNP legfőbb kampányígérete volt a 2014-es országgyűlési választás előtt, a másik mondatot Orbán Viktor mondta a voksolás másnapján tartott nemzetközi sajtótájékoztatón.
Egy évvel a Fidesz újabb kétharmados győzelmét hozó április 6-i választás után elmondható, hogy a kormánypárt vállalása teljesült, viszont a miniszterelnök zökkenőmentes átállásra vonatkozó ígérete nem. A Fidesz ugyanis folytatta a 2010 és 2014 közötti politikáját: továbbra is gőzhenger módjára, az ellenzékkel vagy az érintett társadalmi csoportokkal való egyeztetést mellőzve hajtotta végre az intézkedéseit. Orbán egy frakcióülésen ki is jelentette tavaly: még a „konszolidáció” kifejezést is kerülni kell, nem állhatja ezt a szót.
Ezzel szemben a kormányalakítás nem maradt észrevétlen. Bár a 9 miniszterből csak hármat cserélt le a kormányfő – Lázár János pedig előlépett államtitkárból miniszterré –, a váltás már tavaly nyáron éreztette hatását.
Állóháború sok áldozattal
„Majd az élet megoldja” – mondta a Simicska Lajoshoz fűződő, a választások után megromlott barátságáról a Blikk chatszobájában decemberben Orbán az egyik olvasó kérdésére válaszolva. Ám a helyzet azóta sem javult, sőt, február 6-án a fideszes gazdasági hátország vezetője a nyilvánosság előtt szidalmazta régi barátját, háborút hirdetett, és arról beszélt, korábban államférfinak tartotta a miniszterelnököt, de be kell látnia, hogy tévedett.
A „háborúról” a közvélemény először az új fejlesztési miniszter kinevezésekor szerzett tudomást. A Simicskát a 444.hu-s interjújában „barátjának” nevező Németh Lászlónét a KDNP-s Seszták Miklósra cserélték, aki nem volt „bekötve” a kormánypárti gazdasági hátország vezetőjéhez. Seszták le is állította a szerződéskötéseket, illetve az NFM több államtitkárát, helyettes államtitkárát, továbbá az állami cégek vezetőinek egy jelentős részét leváltották.
A Fidesz népszerűség-csökkenésében is szerepet játszó konfliktus most már a mindennapokra is hatással van. A kormány hirtelen felismerte, hogy a Szolnokra vezető, félig kész M4-es autópálya túl drága, ezért leállították az építkezést, a Simicska tulajdonában lévő Közgép Zrt.-nek pedig le kellett vonulnia a területről. Nem zárható ki, hogy az autópálya torzóban marad, mert a kormány már dél felől akarja bekapcsolni Szolnokot az autópálya-hálózatba.
Így értékelte a választási győzelmet Orbán tavaly április 7-én:
Ugyanakkor a Fidesz vezetése a háború miatt kénytelen volt elengedni az 1994 óta fokozatosan építgetett média (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) kezét. A két miniszterelnöki tanácsadó, Habony Árpád és Győri Tibor, illetve a Simicskától elforduló volt Nemzet-főszerkesztő, Liszkai Gábor hozzáfogott egy teljesen új médiacsoport felépítéséhez. Feltehetően az első lapszám megjelenésére várnak a kormányban is: hiába hozta létre októberben a kabinet az állami reklámköltéseket központosító Nemzeti Kommunikációs Hivatalt, a szervezet mind a mai napig nem írt ki egyetlen közbeszerzést sem. Azaz a korábban nagy lendülettel, milliárdokért kommunikáló kormány szinte teljesen eltűnt a reklámpiacról.
Hogy Simicska és Orbán pontosan miért is háborúznak, a mai napig nem világos. Simicska szerint ő nem értett egyet a miniszterelnök grandiózus terveivel, Orbán környezetéből pedig azt sugallják, a milliárdos vállalkozó képtelen belenyugodni, hogy nem ő irányítja a gazdasági ügyeket.
Kapuzárási pánik
Szintén törést hozott a kormányzásban Szijjártó Péter külügyminiszteri kinevezése. „Öregek a tanácsba, fiatalok a csatába!” – magyarázta február 27-i évértékelőjében Orbán, miért ragaszkodott ahhoz, hogy az euroatlanti szövetség mellett elkötelezett, tapasztalt diplomatát, Martonyi Jánost az ő korábbi szóvivője váltsa.
Bár a „keleti nyitás” már a második Orbán-kormány idején indult, Szijjártó alatt pörgött fel igazán. A külügyben radikális átalakítás kezdődött – ahogy a kormányfő fogalmazott: az addigi értékalapú külpolitikát érdekalapúra hangolták –, a személyi változások ki is hatottak a kormányzás mindennapjaira. Az atlantisták leváltása, háttérbe szorítása miatt az apparátus lebénult, és igencsak rosszul kezelte az Egyesült Államok, illetve az uniós országok reakcióit. Orbán ugyanis folytatta a maga különutas politikáját az EU-ban is, így kezdetben nem támogatta az új EB-elnök, Jean-Claude Juncker kinevezését, illetve többször bírálta a Moszkva elleni szankciókat is.
Az Oroszországot elszigetelni akaró USA viszont határozott üzeneteket küldött Budapestnek, korrupciós gyanúval ki is tiltottak 6 magyar hivatalnokot – köztük a NAV-elnököt, Vida Ildikót – az Egyesült Államokból. Bár a magyar diplomaták érezték, hogy a kormány fokozatosan elszigetelődik, mint arról már tavaly ősszel beszámoltunk, erről nem értesítették időben a külügy új vezetését, sokáig sem Orbán, sem Szijjártó nem érzékelte, hogy baj van. Végül a német diplomácia nyomására változtattak valamelyest az irányvonalon. Az utóbbi hetekben a külügy már hevesen udvarolt az USA-nak: Szijjártó mindenképpen szeretne 150 magyar katonát kiküldeni Irakba az Iszlám Állam elleni nemzetközi fellépés részeként.
Második rendszerváltás, illiberális állam
Hiába bontakozott ki házon belül éles vita a 2014 és 2018 közötti irányról, a miniszterelnök nem akarta feladni a kormányzást egyre inkább átható, már-már állami ideológiává tett voluntarizmusát. Rendszerint úgy gondolja – és ebben hű követője a Fidesz új generációja, elsősorban Lázár János és Rogán Antal –, elég erősen akarni valamit, munkára sarkallni az apparátust, a célt akkor is el lehet érni, ha a kormány közben falakba ütközik. S ha a hivatalnokok a körülményekre, a „falakra” panaszkodnak, akkor csak a politikai akarat érvényesülését „szabotálják” – ahogy Lázár fogalmazott még 2013-ban a hvg.hu-nak adott interjúban.
Orbán már az első kormánya idején, 1998 és 2002 között is „az egész pályás letámadás híve volt”. Ám akkor még azt ígérte: kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet szeretne keresztülvinni. Miután tavaly újra miniszterelnökké választották, Orbán így értékelte a győzelmét a parlamentben: „felfogásom szerint ez a választás megerősítette a 2010-ben végrehajtott második rendszerváltást”.
Júliusban a Fidesz által évről évre megrendezett tusványosi szabadegyetem pedig már arról beszélt, hogy Magyarországnak meg kell fontolnia, hogy letér a hatalom ellensúlyozására törekvő nyugati államfejlődési útról. Ennek keretében szerinte meg kell vizsgálni, hogy az olyan „illiberális” államok, mint Oroszország, Törökország vagy Szingapúr miként alapozták meg a gazdasági sikereiket.
Sok hűhó szimbolikus ügyekért
Még meg sem kezdte a működését az új kormányzat gépezett – a helyettes államtitkárok kinevezése hónapokig elhúzódott –, tavaly csak úgy sorjáztak a nagy vitákat kiváltó döntések. Hiába ígérte meg Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, hogy 2014-ben nem vetik ki a reklámadót – az RTL-t és Simicskát megrendszabályozandó –, mégis bevezették ráadásul év közben. Emelték a multinacionális élelmiszerláncok terheit, keresztülvitték a devizahitelek forintosítását, törvényt alkottak az üzletek vasárnapi zárva tartásáról, de az internetadóból is csak akkor léptek vissza, amikor tízezrek tüntettek az utcákon. Csak a forintosításról derült ki, hogy jól manőverezett a kormány, és még a svájci frank árfolyamának idén január közepi elszabadulása előtt lépett.
Csakhogy ennek, az ellentmondást nem tűrő politikának a párton belül is sok ellenzője akadt. Főleg az idősebb generáció szeretett volna megfontoltabb, óvatosabb politikát, „konszolidációt”. Orbán ezzel szemben úgy látta, aki „konszolidálni” akar, az nem hisz a kormányzás sikerében, abban, hogy a Fidesz 2018-ban is győzni tud. Mint arról már tavaly nyáron beszámoltunk, ennek a bizalmatlanságnak volt a következménye, hogy a kormányfő már nem a Fidesz elnökségét tekintette a döntéshozatal fő fórumának, hanem a szűkebb, péntekente összeülő stábjával vitatta meg az ügyeket: Lázárral, Rogánnal, főtanácsadójával, Habony Árpáddal, a kommunikációs államtitkárral, Giró-Szász Andrással, és a pártigazgatóval, Kubatov Gáborral konzultált. Lázár decemberben egy interjúban meg is feddte az idősebb nemzedéket (Pokorni Zoltánnak és Kövér Lászlónak): ne támadják „az első sorban harcolókat”.
De még a miniszterelnöki stáb sem volt képes tartani a lépést: ugyan próbálták „uralni a pillanatot”, kommunikációs ötleteik (kötelező drogteszt az iskolákban, a bevándorlók elleni hangulatkeltés, a „kisemberek” képviseletének hangoztatása) eddig hatástalannak bizonyultak. Még a fideszes újgeneráció tagjai közül is többen úgy vélik már, kár volt szimbolikus, az ország helyzetén egyáltalán nem javító ügyekre (pl. reklámadó, netadó) „pazarolni” a népszerűséget tavaly, ráadásul az érdemi kormányzati munka még el sem kezdődött. Giró-Szász el is szólta magát egy három héttel ezelőtti sajtótájékoztatón, amikor arról beszélt: 2014-ben „a kommunikációban és a politikában is a kampányok logikája érvényesült”.
Félfordulat?
Az apparátussal folyamatosan elégedetlen Orbán Viktor ősszel még azt tervezte, hogy az önkormányzati választás után tovább növeli a tempót. Szeptember végén egy, a miniszterelnök környezetéből származó forrás egyenesen arról beszélt a hvg.hu-nak, Orbán „tűkön” ül, minél hamarabb neki akar fogni az oktatás, az egészségügy, sőt a szerinte lassan működő hivatali gépezet átalakításának.
Ám hiába aratott egy éven belül harmadszor is fényes győzelmet a Fidesz, a kormánypárt novemberre beszorult a hadállásai mögé. Az RTL felvette a kesztyűt, a médiában sorra pattantak ki az ifjú generáció vagyonosodási ügyei, a tüntetések pedig csak év végére hagytak alább, a párton belüli feszültségek sem enyhültek. A Fidesz népszerűsége hónapról hónapra csökkent, és nemcsak a közvélemény-kutatóknál áll rosszul: 11 időközi választásból 8-at elveszített a párt. Most abban bíznak, hogy a most hétvégi tapolcai voksoláson meg tudják törni a trendet, így még magát a miniszterelnököt is bevetik a kampányban, pedig az eddig kiszivárgott felmérés szerint nem zárható ki az újabb vereség.
Bár az évértékelőjében Orbán jelezte, „nincs visszatérés a régi világhoz”, és figyelmeztetett: „harcolni csak együtt lehet, mert egységben az erő”, fideszes forrásaink szerint mára már a miniszterelnök is belátta, hogy bizonyos mértékű korrekcióra szükség van. A veszprémi vereséget követő elnökségi ülésen be is látta, a biztos szavazóik bizonytalanodtak el, nem igazán „szerethető”, ahogyan politizálnak.
Ennek ellenére azt minden fideszes forrás hangoztatta, a miniszterelnök a legfőbb céljairól nem fog lemondani, még ha rosszul is teljesítenek, nem vált le minisztereket, legfeljebb a módszerekben, illetve az életszínvonalat – közvetve pedig a 2018-as újabb győzelmet – meghatározó gazdaságpolitikában lehetnek változások.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
