Eljutottunk odáig, hogy Orbán Viktor minden nap mást mond a bevándorlókról. Egyik nap még olyanokat olvasunk a Napi Gazdaságban, hogy „nem akarunk ide beengedni másokat”, és hogy ha „bevándorlás ügyében csak egyszer hibázunk, ha csak egyetlen pillanatra elveszítjük a szív és az ész harmóniáját, akkor itt olyan változások következnek be, amiket utána nem lehet reparálni.”

Kicsivel később, amikor arab bankárok előtt beszél, Orbán már épp az ellenkezőjét állítja:  „aki bezárkózik, az vesztes lesz”, „Magyarországon él a tisztelet kultúrája”, és az ország „nyitott és barátságos ország, ahol barátságos emberek laknak”.

Más fronton is ugyanez a helyzet: a kormány plakátkampánnyal és nemzeti konzultációval uszít a bevándorlók ellen, ugyanakkor ma Magyarországnak hatályos Migrációs stratégiája van a 2013-2020-as évekre, amelyeket egy kormányhatározat alapján meg kell valósítani.

És mit mond ez a migrációs stratégia? Nem épp azt, ami a plakátokon olvasható, mint ahogy arra a hvg.hu által bemutatott Európa Tanács legfrissebb, Magyarországra vonatkozó kommentárja is kitért.

"…nem veheted el a magyarok munkáját!"

A százoldalas dokumentum első része a legális migrációval, bevándorlással foglalkozik. Nagyon előzékeny és nyitott szellemiségű szöveg. Kiemeli, hogy Magyarország ma a vízumrendészeti eszközökkel érvényre juttatja érdekeit (miközben Orbán gyakran hangoztatja, az országnak nincsenek elégséges eszközei a menekültkérdés kezelésére a kezében). A dokumentum azt is leszögezi, hogy az ország több, migrációs kockázatot nem jelentő országgal szemben (Törökország, Azerbajdzsán, Öböl-országok, Kazahsztán) megkönnyíti a vízumhoz jutást, sőt: „Magyarországnak vonzó célponttá kell válnia a nemzetgazdaság szempontjából hasznos tevékenységet végzők (pl. magasan képzett munkavállalók) számára.” Ha ezt lefordítjuk a kormány plakátkampányából ismert nyelvezetére, arról van szó, hogy szívesen vennék, ha bizonyos külföldi munkavállalók idejönnének, és „elvennék” a munkát. (Ha elhagyjuk a kormányzati demagógiát, akkor nyilván arról van szó, hogy nincs elég szakképzett munkaerő ezeken a területeken – szerk.)

MTI / Koszticsák Szilárd

A migrációs stratégia célul tűzi ki azt is, hogy növeljük „vízumképviseleti lefedettségünket”, aminek ellentmond, hogy a Külügyminisztérium 2014 nyarán két nagykövetséget is bezárt, az észt mellett a ciprusit, miközben a nemzetközileg el nem ismert, Törökország által 1974-ben elfoglalt Észak-Ciprusi Török Köztársaság nyitott Budapesten képviseletet.  Ugyanakkor az tény, hogy Mongóliában és Ecuadorban egy-egy nagykövetség, Németországban két, Oroszországban és Vietnámban egy-egy konzulátus nyitását jelentették be. A dokumentum többször leszögezi, hogy a magyarországi célországi migráció várhatóan nem fog nőni, azaz nem itt akarnak letelepedni a bevándorlók. Ezt az élet igazolta is.

A szövegben megfogalmazódik az is, hogy gazdasági és demográfiai célú migrációra is szükség van, és hogy nálunk letelepedő befektetők és beruházók érkezését is kívánatosnak látja a kormány. A realista dokumentum megjegyzi, „különös tekintettel a magyar munkaerő egyes szektorokban fokozottabban jelentkező kivándorlására, szükséges a további migráns munkaerő fogadása”, és a bizonyos munkakörökben szükséges „a külföldi munkavállalók bevonzási lehetőségeinek kialakítása”. Erre erősít egy másik mondta: „Szükséges a munkaerő-piaci igények folyamatos feltérképezése és a munkaerő-piaci igényekhez igazodóan a megfelelő migráns munkaerő bevonzása, kedvező szabályrendszer kialakítása.”

"…be kell tartanod a törvényeinket!"

Az illegális migráció a következő pont, ezt a kormány objektívan szemléli: „gazdasági és demográfiai előnyöket, valamint köz- és nemzetbiztonsági kockázatokat egyaránt rejt magában”.

Kósa Lajos a Mokkában nemrég a charterjáratok invázióját harangozta be, amivel idehoznák külföldről az EU-ba nálunk belépett, de továbbvonult bevándorlókat, akiknek nálunk kell a  menekültügyi eljárásukat lefolytatni. Nem árt tudni, hogy mi is charterjáratokkal toloncolunk vissza Afganisztánba, Iránba, Pakisztánba bevándorlókat (EU-s pénzből), erről a stratégia is megemlékezik: „a származási országba történő visszatoloncolást indokolt végrehajtani, amely a tagállami finanszírozás miatt a legköltségkímélőbb módon a Frontex által koordinált és finanszírozott közös légi kitoloncolási műveletek keretében valósítható meg”.

Valahogy a kormányzati kommunikáció a következő megállapítástól is igen távol áll: „Mivel hazánk az illegális migráció nemzetközi útvonalán többségében még mindig tranzitországként jelenik meg, a kapcsolódó bűncselekmények Magyarországon még nem jelentenek meghatározó kockázati tényezőt, illetve nem éreztetik a lakosságra és a társadalomra gyakorolt közvetlen hatásukat.” A Helsinki Bizottság stratégiát bíráló dokumentuma megjegyzi, hogy a hatályos statisztikák nem támasztják alá, hogy a bevándorlók több bűncselekményt követnének el, mint a helybéliek.

Túry Gergely

A kormány hosszan sorolja, hogy milyen jól képzett, érzékeny, kiterjedt kapcsolatrendszerrel bíró szakembergárdát kell kialakítani és gondozni, hogy kellőképpen empatikusan és szakszerűen bánjanak az ide érkező bevándorlókkal, menekültekkel, menedékkérőkkel. És az is a stratégiába van vésve, hogy törekedni kell kisebb, 200 fő alatti táborok kialakítására, ahol „a látogatók, nemzetközi jogvédő és civil szervezetek, valamint a jogi képviselők fogadására és a fogva tartottak való kapcsolattartásra is alkalmas helyiségek kerülnek kialakításra”, és mindenféle szabadidős tevékenységet is végezhetnek a lakók. Ehhez képest Orbán már a debreceni menekülttábor bezárását vizionálta: „“Nem fejleszteni, hanem bezárni kell a debreceni bevándorlótábort. Akik ott élnek, azokat haza kell küldeni. Brüsszel azt akarja, hogy aki idejön, maradjon itt, sőt, még többen jöjjenek, mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, és akik itt vannak, menjenek haza.”

"…tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!"

A stratégia foglalkozik a menekültekkel is, akiket a kormány a saját állítása szerint mindig is segít, segíteni fog, mindig betartja a rájuk vonatkozó nemzetközi egyezményeket, vonatkozó ENSZ-dokumentumokat – ezért is érdekes, hogy a bevándorlásügyi kérdőív 9. kérdése a genfi menekültügyi konvenció megsértéséről érdeklődik a lakosság körében. Bár Orbán nem akar ide beengedni senkit, az általa aláírt kormányhatározat és az azon alapuló stratégia máshogy fogalmaz: „kiemelt érdek fűződik a (menekültek – a szerk.) gyors és hatékony kérelem-elbírálás(á)hoz: a valódi menekülők esetében helyzetük mielőbbi megnyugtató rendezése és integrációjuk mielőbbi megkezdése". Az EU által felvetett kvótarendszer ötletét Orbán őrültségnek nevezte – a menekültek áttelepítése és áthelyezése kapcsán életszerűtlenséget és bukást emlegetett. Ehhez képest a stratégiában felbukkan a célkitűzés, amely egy „nemzetközi szolidaritáson alapuló áttelepítési és áthelyezési program” fenntartását és fejlesztését fogalmazza meg, „ideértve a program éves ütemezését és ütemterv szerinti megvalósítását”.

A multikulturalizmus megbukott, szajkózza Orbán. Mint ahogy megfogalmazta, a multikulturalizmus számára a különböző civilizációs hátterű emberek együttélését, az iszlám, az ázsiai vallások és a kereszténység együttélését jelenti. „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy Magyarország ettől megmeneküljön." – tette hozzá. Ha megnézzük a stratégiában, hogy mi van erről, egyszerűen nem hiszünk a szemünknek: „a kísérleti integrációs programok tapasztalatai azt mutatják, hogy a helyi lakosok sokkal befogadóbbak, miután személyesen megismerik a településre költözőket, menekülésük okait, származási országukat, kulturális hátterüket”.

hvg.hu

A stratégia megszületése óta eltelt másfél év alatt a menekültkrízis eszkalálódott, de a stratégia módosítására nem került sor, és a végrehajtását szabályozó hatályos kormányhatározat sem változott.  A kormány kommunikációs vagdalkozásai ellenére nem lép ki a vonatkozó EU-s szabályozás mögül, mert nem akarja elveszíteni az uniós forrásokat. Nem kevés pénzről van szó: a stratégia végén olvasható „A” mellékletben a dokumentumban megfogalmazott képzési-fejlesztési és egyéb célkitűzésekhez 11 milliárd forrásigényt jelöl meg a kormány, amit a Menekültügyi és Migrációs Alap finanszírozna. Ez 100 százalékig EU-s forrásokra épül, ezen kívül van egy egymilliárdos alap is (melyet a B és C melléklet részletez): ezt a Menekültügyi és Migrációs Alapban visszamaradó összegekből, valamint a költségvetés teherbíró képességének függvényében saját forrásból valósít meg a kormány. Azaz: amit EU-s fejlesztésben lehet végrehajtani, csináljuk, még ha amúgy teljesen más gondolunk és mondunk bevándorlásügyben.

Csoda, ha az Unió kissé ingerült?