Itt a vége - már Orbánék sem hisznek Paksban  A 2015-ös esztendő a paksi bővítési projekt látványos megrendülésének éve volt: az EU sorozatos jogi kifogásai után immár nemcsak a megtérülés, hanem a finanszírozhatóság is erősen kétségessé vált. A PM szerint az új évet a halálra ítélt beruházás további pénzelése helyett a romok eltakarításával, a veszteségek minimalizálásával és egy fenntartható energiapolitika kidolgozásával kellene tölteni.
   

A képen nem Orbán Viktor látható a paksi beruházáson

MTI / Németh Ferenc

Ha már az Orbán-kormány sem bízik benne, hogy a paksi bővítés megvalósul, akkor a beruházás támogatóinak száma valószínűleg a nullára csökkent. Márpedig aligha magyarázható mással, hogy egy kormányhatározat nyolcmilliárd forintot irányított át december végén Paks II kasszájából a nemzeti filmalapba, mint a kormányzati bizalom megrendülésével: ha Orbánék hinnének a beruházásban, akkor a költségvetése sérthetetlen lenne, ugyanúgy, mint mondjuk a felcsúti kisvasúté. Időközben - mint a PM-es Gyömbér Béla blogjából kiderült - három, egyenként több százmilliós közbeszerzési kiírást is visszavontak a bővítési előkészületek tárgykörében, ami szintén erősíti a gyanút, hogy a két új reaktornak harangoztak.
    A paksi csapások természetesen nem decemberben kezdődtek: az első mélyütést a Jávor Benedek, a PM EP-képviselője által a beruházói tender elhagyása ügyében kezdeményezett, kötelezettségszegési eljárásba torkolló uniós vizsgálat vitte be a projektnek, de sokat rontott a kilátásokon a tiltott állami támogatás gyanúja okán, illetve a környezeti adatok titkosítása miatt indult brüsszeli vizsgálódás, illetve a megtérülést az áramár megduplázásához kötő Rothschild-tanulmány is. Az utolsó szöget pedig talán az a Szilveszter előestéjén befutott információ ütötte be a bővítési program hullájának koporsójába, amely szerint az építéshez elvileg 10 milliárd eurós orosz hitelt nyújtó Vnyesekonombank az összeomlás szélére került, és állami beavatkozás nélkül a túlélése is kétséges.