A kormány tágabb értelemben az elmúlt másfél évben, szűkebb értelemben az elmúlt pár hónapban igyekezett a terrorelhárítás jogszabályi és szervezeti hátterét erősíteni, és ha kell, minél többször demonstrálni is, hogy történjék bármi, készen áll. Egy valamire azonban eddig nem fektetett hangsúlyt: miközben a kormányzati kommunikáció folyamatosan a fenyegető terrorveszélyre emlékezteti a lakosságot, és potenciális terroristát sejtet minden menekültben, arról elfelejti tájékoztatni az embereket, nekik mi a dolguk, ha beüt a ménkű. Pedig az “awareness”, a biztonságtudatosság kialakításának már a prevencióban is óriási szerepe lehetne. A kormányzati mulasztás akkor is szembetűnő, ha egy magyarországi terrortámadást maga sem tart valószínűnek, hiszen bármely, külföldön tartózkodó magyar kerülhet terrorveszélybe.

Fuss, rejtőzz, mondd el!

A brit rendőrség decemberben, egy hónappal a párizsi terrortámadások után oktatóvideót adott ki arról, hogy hogyan kell reagálni, ha terroristák nyitnak tüzet a közvetlen közelünkben. Már a videó címe is beszédes: “Fuss, rejtőzz, mondd el”. A legmagasabb terrorkészültség elrendelésének rövid egyperces indoklása után a lényegre tér a közérdekű eligazítás. Ha lövéseket hallunk, a legelső teendő a helyszín elhagyása, de csak abban az esetben, ha ez feltételezhetően nem jár nagyobb kockázattal, mint elbújni. Fontos, hogy keressünk egérutat, és a körülöttünk állókat is hívjuk magunkkal, de ne hagyjuk, hogy lelassítsanak. "Hagyj hátra mindent, fuss!" – üzeni a videó, de ha nem tudunk elfutni, mert akkor a tűzvonalba kerülünk, inkább bújjunk el, ügyelve rá, hogy ne kerüljünk olyan zsákutcába, ahol a támadó ránk találhat. Kapcsoljuk ki a telefonunkat, és maradjunk csendben; ha valahová be tudunk zárkózni, torlaszoljuk el a bejáratot – tanácsolja az oktatóvideó.

Ha sikerül elmenekülnünk, távolodjunk el annyira a támadás helyszínétől, amennyire csak tudunk, és értesítsük a rendőrséget. Közöljük velük a saját és a támadók pontos pozícióját, és mondjunk el róluk, a külsejükről, a fellépésükről annyi információt, amennyit csak tudunk. Ügyeljünk rá, áll a videóban, hogy a kiérkező rendőri erők csőre töltött fegyverekkel érkeznek és mindenekelőtt a rájuk leselkedő fenyegetés kiiktatására fognak koncentrálni. Ügyeljünk rá, hogy semmiféle fenyegető mozdulatot ne tegyünk, mikor a rendőrök ránk találnak, kezünket tegyük a tarkónkra, és működjünk együtt velük akkor is, ha elsőre durvának és erőszakosnak tűnik a fellépésük. "Ne tegyél hirtelen mozdulatokat és ne kiabálj, maradj csendben. Ha ez mind rendben lezajlott, megmenekültél és a legfontosabb feladatot, hogy mindent elmondj a rendőröknek, amit tudsz" – láthatjuk a brit felvételen.

Persze lehetne azzal védekezni, hogy Nagy-Britannia régóta potenciális célpontja a terroristáknak és több mint egy éve a legmagasabb fokozaton tartja a terrorfenyegettség szintjét, ami azt jelenti, hogy nagy esélyt látnak a szakszolgálatok egy támadás bekövetkeztére. Az országban azonban tavaly egyetlen késeléses terrortámadás történt, tavalyelőtt pedig egy sem. Lássuk tehát, mit tett és mit nem tett a magyar kormány a terrorcselekmények megelőzésére és a gyors reagálás előkészítésére támadás esetén.

Január 12-én ötpárti egyeztetés keretében mutatta be a honvédelmi miniszter azt az alaptörvény-módosítás tervezetet, amely alapján a kormány terrorveszélyhelyzetben rendkívüli intézkedéseket vezethetne be. Március 24-én Pintér Sándor és Simicskó István együtt jelentette be, hogy terrorizmus elleni intézkedéscsomag megalkotásáról döntött a kormány. A BM javaslatcsomagjáról egy jó ideig csak részleteket lehetett tudni, az alaptörvény-módosítás pedig egy ponton kikerült a nyilvánosság elé egy Facebook-csoporton keresztül. Azóta a BM csomagja nyilvános, a HM csomag legújabb változatáról pedig elsőként a hvg.hu-n olvashattak.

A BM-csomag legfontosabb része egy új terrorelhárítási szuperszervezet, a TIBEK létrehozását tartalmazta. “A Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ folyamatosan elemzi Magyarország nemzetbiztonsági, bűnügyi és terrorfenyegetettségi helyzetét” – áll a kedd óta nyilvános tervezetben, mely a nemzetbiztonsági törvénytől kezdve a katasztrófavédelmen át szinte minden lényegesebb alrendszer jogszabályi hátterét megváltoztatná. Már ha ebbe az ellenzéki pártok is beleegyeznek, lévén számos elem kétharmados többséghez kötött.

Pintérnél futnak össze a szálak

A korábbi Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központot (SZEBEK) váltó szervezet együttműködne majd a rendőrséggel, a TEK-kel, de például a NAV-al is. Forrásaink szerint az új szervezetnek nagy szerepe lehetne az információveszteség kiküszöbölésében. Most ugyanis számos szervezet, szolgálat gyűjti az információkat akár a szervezett bűnözés, akár terrorizmus témájában, sokszor egymással versengve, azért, hogy jobban eladhassák magukat a vonal végén álló politikai szereplőnek. A TIBEK irányítását Pintér Sándor belügyminiszter végzi majd.

A szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatos hírszerzési, megfigyelési, felderítési munka sokszor egymásba csúszik, hiszen a terrorszervezetek pénzügyi hátterét gyakran fedezik kábítószerkereskedelemből, embercsempészetből, utóbbi szektor pedig az elmúlt évben addig soha nem látott, több milliárd eurós nyereséggel zárta az évet a menekültválság csúcsrajáratásával. Több forrásunk szerint is célszerű lenne a két felderítési terület szorosabb összevonása, erre jó lehet az új szervezet. Ellenzéki kritikák szerint viszont sokkal pontosabban meg kellene határozni az új szervezet feladatkörét, mert a jelenlegi változat túl nagy szabadságot ad a TIBEK-nek.

Több szem, kevesebb izom

A felderítés felpumpálását valószínűleg nem bánná a Terrorelhárítási Központ sem. Már csak azért sem, mert a TEK kb. 1200 fős állományának alig 10 százaléka foglalkozik felderítéssel, a többség pedig bevetésekben vesz részt. Ez nagyságrendileg azt jelenti, hogy a 120 felderítő 5 főosztályra oszlik, tehát egy-egy szakterülettel (hazai terrorizmus, EU-n kívüli térség, közel-keleti térség stb.) alig 20 ember foglalkozik. Ez az arány több forrásunk szerint is egészségtelen. Bár azt mindegyikük elismerte, hogy a “lefogásban nincs a TEK-nél jobb”, szerintük a 30 százalék körüli állományi jelenlét sokat dobna az elhárítás hatékonyságán.

A humanintra, vagyis az emberi kapcsolatok felhasználásával folytatott titkos információszerzésre pedig sokkal nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Hiába drága és erőforrásigényes, mégis a legértékesebb információk innen nyerhetők. A beszerzett információ feldolgozásában azonban elkelhet a segítség, amit a TIBEK teljesítene.

A TIBEK felállítása mögött állhat az elmúlt nyár tapasztalata is, amikor egy több százezer fős “információs csomag” menetelt át az országon, felbecsülhetetlen tudással és közvetlen tapasztalatokkal a közel-keleti terrorizmus működéséről. Ennek pedig még az erősen megszűrt feldolgozása is óriási erőforrásokat vett volna igénybe. Arról nem is beszélve, hogy maguk a terroristák is jelen voltak a menekültáradatnál, Salah Abdeslam éppen a Keleti-pályaudvarnál, de forrásaink szerint kiszűrése előzetes figyelmeztetés nélkül szinte lehetetlen lett volna.

Bízni nehéz

Ennek azonban nem kell így maradnia. A TIBEK nagy előnye lehet, hogy egy tényleges terrorcselekmény előtt jöhet létre. Magyarország ugyan nem szimbolikus célpont, sokkal inkább tranzitország, amit a terroristák többsége csak átutazásra használ megfelelő “szakmai infrastruktúra” híján. Az itt élő, európai viszonylatban kis számú muszlim közösségek többsége már jó ideje az országban él, a szalafista, vahabita hagyományok pedig nem tudták megvetni közöttük a lábukat. Virágzanak azonban szinte a szomszédban, a Nyugat-Balkánon, elsősorban Boszniában és Koszovóban. Ha ehhez hozzávesszük a Nyugat-Európában burjánzó számtalan terrorsejt működését, akkor a kétoldali fenyegetés is indokolhatja, hogy szintet lépjen a hazai hírszerzés és felderítés.

Az intézményrendszer tehát a felkészülés végső stádiumba ért. A lakosság azonban még az elején sem tart. Az emberek többségének ugyanis nem szúr szemet a gyanús csomag, nem tudják mi a teendő, ha valaki gyanúsan viselkedik a közelükben, vagy fegyvert visel, nem tájékoztatták őket, hogyan tudnak biztonságba jutni és mi a legfontosabb, ha támadás érné a közvetlen környezetüket. Pedig a civil bejelentésekből a szakszolgálatok is rendkívül fontos információkhoz juthatnának. Talán az új szabályokat és titkos szuperszerveket övező bizalomhiány is kiküszöbölhető lett volna, ha az intézkedéseket megelőzte volna az intézkedéseket az ország lakosságának felvilágosítása a fenyegetettségről és a megfelelő válaszokról. Jelen helyzetben viszont ez lehet a következő lépés.