Abdulrahman Abdulrab Mohamed Jemenben született és nőtt fel, de idén Magyarországon lett az Év Orvosa. A friss HVG portréjában megszólaltatott Abdul bácsi, ahogy mindenki hívja őt, gyakorló muszlimként borzongva követi a világban az iszlámmal azonosított folyamatokat.

„Ami az iszlám nevében Nyugat-Európában történt, annak semmi köze a valláshoz. Az iszlám tanítása az, hogy tiszteljük egymást, és békében élünk. Van egy alaptörvényünk: egy ember életének kioltása még legszentebb helyünk, Mekka lerombolásánál is súlyosabb bűn. Az iszlámnak semmi köze a terroristákhoz.”

hvg

A HVG írásából nemcsak az derül ki, hogy Abdul bácsi milyen tragédia hatására választotta az orvosi hivatást és miért is elérhető szinte nonstop, hanem az is, hogy mi változott az életében, miután megkapta az Év Orvosa elismerést: „Nehezebb lett: nagyobb a felelősség. Pénteken megkaptam a díjat, vasárnap már ügyeletes voltam. A szobámban rám tört a félelem. Istenhez fohászkodtam, segítsen, hogy még jobban csináljam. A pénz, a pozíció nem érdekel. Egy arab tévéstáb faggatott a fizetésemről: nem hitték el, hogy mennyit keresek. Adás előtt a szerkesztő még egyszer visszahívott, hogy tényleg jól értették-e az összeget. Jól. Egy álláslehetőségnél nem az motivál, hogy nekem jobb lesz-e; hanem az, hogy így többet tehetek-e a gyerekekért. De Gyula tökéletes hely nekem, nem vágyom máshová.”