"Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája." (Kertész Imre)

"A helyzet szituációfüggő." (VV Tivy)

Az úgynevezett kvótanépszavazás végeredménye máris világosan látszik. Olyan lesz az, mint a gyömrői időközi polgármester-választás, amelyen a T. lakosok nagy többséggel újraválasztották eddigi, népszerű városvezetőjüket, és véletlenül sem érintette meg őket, hogy az illetőt folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette és magánokirat-hamisítás miatt jogerősen elítélték. Sőt, ez talán még segített is: vagány gyerek ez a számlagyáras Levi, szabadságharccal üzent a NAV-nak, hogy ők is megértsék.

Tudta? Ez várható az október 2-i népszavazás után az esti állami híradóban is: kedves nézőink, a lakosság túlnyomó többsége támogatásáról biztosította a Kedves Vezetőt és szabadságharcát, tudván tudva, hogy annak demokráciaellenes és korrupciópárti regnálása nagyon sokba kerül neki. Ráadásul a vicc az, hogy ez a végeredmény teljesen független attól, lesznek-e végül négymillióan az urnáknál, vagy sem. Nem ismerünk olyan felmérést, amely ne a kormánypropaganda fölényes támogatottságát igazolná, sőt a baloldali szavazók egy jó részének is komoly erőfeszítésébe fog kerülni, hogy döntsön a pártukáz (bojkott) és a szíve mélye (elmenni, nemmel szavazni) között.

A bojkott vagy érvénytelenül szavazás dilemmája azonban egyre inkább baloldali és/vagy liberális ellenzékiek taktikai-stratégiai vitájává alakul arról, mi árt leginkább a rezsimnek, erősen apasztva azt a reményt, hogy a pártok egyszer érdemlegesen állást foglalnak a migráció, a bevándorlás és európaiságunk tárgykörében. Nem foglalnak, és a vitákon látszik, hogy bázisuk már nem is vár tőlük semmit. Például választ a migrációs hullám által felvetett számos kérdésre, a menekültügy értelmes és hosszú távú megközelítését, a Habony Művek kommunikációs katyvaszának aprólékos szétcincálását.

Bárhogy lesz is, a kormány október 2-i üzenetével lehetetlen felvenni a versenyt, de nem is kell. Bármit állítanak is az "igen" képviselői, rosszul feltett kérdésre nincs jó válasz. A Kúria, az Alkotmánybíróság által botrányos módon átengedett, megtévesztő és manipulatív népszavazás nem fordítható át valami "pozitív, beleállós" üzenetbe. Ilyen üzenet nem létezik. Aki magyar, otthon marad.

*

A menekültügy és a népszavazás ügyében egyfajta ostoba bináris pártlogika hódít, ami épp a tükörképe az orbáni kétosztatú világnézetnek. Nem lehet pontosabban fogalmazni Soós Eszternél: "Amikor a közösségek egy része úgy kezdi álláspontja kialakítását, hogy mást kell mondani, mint Orbán Viktor, akkor érdemi vitára nincs lehetőség." Érdemi vitához persze érdemi partnerek kellenek, nem olyanok, akik az egyik oldalon csak államhoz, identitáshoz való lojalitást generálnak egy hazug kampánnyal, a másikon pedig elgyávultan, elvtelenül igyekeznek túlélni. A legszívesebben visszaadnák a tételt, kegyelemkettesben bízva.

A migrációs válságra adott nettó néphergelő, leegyszerűsítő és nacionalista kormányzati válasz remek alkalom lett volna egy vagy több árnyalt, a menekültügy gazdasági, szociális és civilizációs kérdéseit is érintő ellenzéki kampányra. A problémakomplexumból azonban megint valami Orbán-ellenes ügydöntő népszavazás lett, ahol meg nem, ott sikerült a sokrétűségből a humanitárius dimenziót kiemelni, persze, mert arra könnyű válaszolni: aki háború, terror, népirtás elől menekül, annak természetesen segíteni kell. Erre való a menekültstátus, és valóban jól tenné a rezsim, ha segítené, nem pedig tovább terrorizálná a valóban menekülőket.

A menekültek nagyon is fontos segítése, befogadása, az 1951-es Genfi Egyezmény azonban nem arra van, hogy egész országokat segítsünk átköltöztetni Európába, és onnantól fogva gazdasági menekültek irdatlan integrációs problémáit vegyük a nyakunkba. A jobb híján "liberálisnak" nevezhető bevándorláspolitika tényleg nem működik.

Úgy tűnik, tavalyi szólóakciója óta már nem Angela Merkel fogalmazza meg az eredeti "EU-hű" elveket, hanem pl. Beata Szydlo lengyel miniszterelnök, aki a legutóbbi varsói V4-csúcson közölte: "az EU belső és külső biztonságát, a terrorizmust, a migrációs válságot érintő témákban a külső határvédelemre kell helyezni a hangsúlyt, illetve az EU határain kívül nyújtandó humanitárius segítségnyújtásra." (Kiemelés tőlem – S.L.) Ezt fogalmazta meg tavaly több ízben is az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is.

Lássuk már be végre, hogy a segítségnyújtás nem egyenlő a Willlkommenskulturral. Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke a Frontex adataira hivatkozva az év elején állította: tízből hat menekült nem is háborús viszonyok elől jön, hanem gazdasági migráns. Ha ez igaz, akkor viszont végre átgondolt, közös, schengeni határokat védő európai menekültpolitikára lenne szükség, nem közös uniós hadseregre (Orbán Viktor nevű kedves olvasónknak: ilyen már van, NATO-nak hívják, a tagjai vagyunk, és be kéne fizetni a hiányzó GDP-arányos klubtagságit). Aki tehát nem akar alaposan kitolni a jövő európai generációival, ma pedig nem akarja a menekülteket végletesen kizsákmányoló, részben iszlamista kontroll alatt működő csempészhálózatokat életben tartani, nem küldhet olyan üzenetet a Közel-Keletre, hogy persze, gyertek csak.

Ráadásul a török és észak-afrikai bevándorlók eddigi, nem éppen sikersztoriként summázható integrációs tapasztalatait tekintve nem is igazán hiteles az, aki a tavalyi közel másfél millió menekült bejövetele után újabb embermilliókat importálna Európába. Némely baloldali ateista új keletű Ferenc pápa-kultuszánál már csak a "majd dolgozni fognak és megtermelik a nyugdíjunkat" jóléti önzése álságosabb.

Az ellenzék szépen kimazsolázza magának a minden érző ember által osztott humanitárius szempontot – de lényegében hallgat a migráció komplex, hosszú távú, szociális, gazdasági és nemzetbiztonsági következményeiről, kulturális áráról, mintha valami érzékeny tabuzónát sértene már a kérdésfelvetés is. Egyébként sért is, hiszen a "nemzeti" oldal idejében lenyúlta magának az erről szóló beszédet, elérve ezzel, hogy aki ebbe belemegy, máris az ő térfelükön találja magát.

*

Ennek a népszavazásnak, akárcsak a 2008-as "szociális" izének, nem is lett volna szabad átmennie a nemrég még "jogállaminak" nevezett szűrőkön: a Kúrián és az Ab-n. Az Eötvös Károly Intézet, a Helsinki Bizottság, a Political Capital és a TASZ elég meggyőzően emlékeztetett arra, hogy a feltett kérdés alkotmányellenes, hiszen "országos népszavazást csak az Országgyűlés döntési hatáskörébe tartozó témában lehet tartani" (a végeredmény sem a magyar törvényhozást, sem az uniót nem kötelezi semmire), plusz a kérdés egyszerűen értelmezhetetlen.

Aki tehát a bojkottot választja, nemcsak a zavaros tartalomra mond nemet, hanem a formára is, a jogállami kontroll minimumát is lábbal taposó előkerülési módra. Tényleg elolvasta ezt az egymondatos kérdést, aki ebbe "pozitív", Európa-párti üzenettel beleállna?

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Ezt a kérdést akarja bárki az igen szavazatával legitimálni? Úgy, hogy Horn Gáborhoz hasonlóan ő is pontosan tudja, "a népszavazásra feltett kérdés egyszerre aljas és értelmetlen"? Hogyan lehet már erre a kérdésre igent mondani, pláne liberális szempontból? A "betelepítés" időbeli, térbeli korlátjának bárminemű ismerete nélkül?

Egyelőre nincs napirenden semmiféle kötelező kvóta, csak Merkel legújabb B-tervében, de az is csak a déli országokban felgyülemlett emberek elosztási rendszere. Ha viszont létezne ilyen kötelező betelepítési kvóta, akkor kézzel-lábbal tiltakozni kellene az európai elvek (önkéntesség, szolidaritás, szubszidiaritás) felrúgása miatt. Államilag elrendelt népszavazás helyett intenzívebb összeurópai párbeszéd lett volna a kormány feladata – hiszen "Brüsszel" mi is vagyunk.

Még egy olyan értelmes ember, mint Mellár Tamás is azzal az érvvel állt be a Fodor-féle liberális párt igenje mögé, hogy "ha Magyarország az unió tagja, akkor az EU döntései rá is vonatkoznak". Mellár úr, egyelőre nincs ilyen uniós döntés. Az önkéntes, nem "fentről" elrendelt szolidaritás teljesen más kérdés, ami teljesen más típusú ellenzéki válaszokat igényel.

Unióellenes a népszavazás? Dehogy akarja Orbán otthagyni az EU-t. Épp elég szánalmas, hogy az európai értékek helyett már csak az érdekek, a kohéziós és regionális fejlesztési alapok tartják benn, jó is az, amikor a német adófizető fizet a felcsúti kisvasútért (amíg az OLAF másképp nem rendeli). De legalább ez benntartja, ő is tudja: mi profitálunk a legtöbbet az EU-ból, bármit gondolunk is róla. Nincs olyan tudásunk, amely szerint egy számára pozitív kicsengésű népszavazást valami magyar Brexitre akarna kihasználni.

A bojkottot elvetők, érvénytelenül vagy igennel szavazók egy részének legpenetránsabb megnyilvánulása azonban kétségkívül a távolmaradók lesajnálása: aki elmegy, aktívan ellenáll, aki otthon marad, passzívan lógatja lábát a NER langymeleg lábvizében. Semmi sem áll távolabb a valóságtól. Hazug népszavazásra elmenni semmivel sem "aktívabb" állampolgári tevékenység, mint "passzívan" távol maradni tőle.

A legrosszabb, ami történhet, hogy a nem létező kötelező betelepítésre igent mondók arrogánsan összemosnak minket, tudatos otthon maradókat a valóban apolitikus otthon maradókkal; sag schon, ezzel együtt lehet élni. A hazugsággal, önbecsapással viszont nem.