Valóban megszűnt Magyarországon a sajtószabadság, valóban a diktatúrába csúszunk, vagy a Népszabadság megfojtásával azért még nincs vége a demokráciának? És mit tehetnének maguk a polgárok, ha szabad sajtót akarnak maguknak? Ezekről faggattuk Polyák Gábort a Népszabadság megjelenésének szombati felfüggesztése után.

Polyák Gábor

MTI / Illyés Tibor

A médiaszakértő szerint a sajtószabadság valóban nem "kétállású kapcsoló", különböző sajtószabadság-indexeken mérik az országokat, például a Riporterek Határok Nélkül (RWF) vagy a Freedom House. Ezeken a teljesítményünk 2010 óta egyre rosszabb, de tény, Magyarországon még nem érik fizikai retorziók és atrocitások az újságírókat.

Az viszont Polyák szerint biztos, hogy a Népszabadság-történet mérföldkő: eddig nem tartottuk elképzelhetőnek, hogy a költözés és pizzázás álcája alatt lelőnek egy napilapot teljesen, egyik napról a másikra.

"Ez most a török példákhoz visz minket közel",

mondja a szakember, emlékeztetve arra, hogy Törökországban a nyári puccskísérlet után hevesebben, előtte pedig mérsékelten az állam megszállt, elfoglalt és bezárt neki nem tetsző, kritikus szerkesztőségeket.

Azért könnyű vitatni azt, hogy itt a sajtószabadság sérült, mert bár az események átláthatatlanok, azt azért lehet tudni, hogy a Népszabadság esetében is voltak gazdasági gondok. Viszont azt is tudjuk, hogy lapokat nem így konszolidálnak, a kiadó új arculattal, új szerzőgárdával épp egy megújulás kellős közepén volt. A hírek pedig arról szóltak eközben, hogy Orbán Viktor Heinrich Pecinával, a Mediaworks-tulajdonos Vienna Capitals Partners tulajdonosával tárgyalt, és jöttek a pletykák, hogy Mészáros Lőrinc meg akarja venni a Mediaworksöt.

"A magyar médiában minden a politikától függ, ez biztos",

mondja Polyák. Kevés szereplő képes gazdasági alapokon álló sajtótermékeket előállítani, a politikai kapcsolatok meghatározóak, és a politika kiszivattyúzta a piaci alapú pénzeket a médiapiacról. Ezért "végletesen eltorzított a médiapiac": sokszor a gazdasági bedőlés, csőd is politikai okokra vezethető vissza. 

Közösségi alapokon?

Polyák úgy látja, hosszú távon nem fenntartható ez a jelenlegi médiaműködés. A piaci alapokon működő cégek nem képesek versenyképes fizetéseket biztosítani az újságíróknak, külföldi befektetők pedig nem jelentkeznek, és nemcsak nálunk, az egész régióban. Az egykori német kiadók, befektetők kivonultak. Látunk persze pár példát a közösségi finanszírozásra, mint például az Átlátszó vagy a Direkt36 tényfeltáró oldalakat, de esetükben is kettős a kép: az Átlátszó korábban azért kampányolt, hogy össze tudjon szedni 4000 embert, akik havi ezer forint felajánlásával működtetik a szerkesztőséget. E hosszú évek alatt sem tudott összejönni. De azt el tudta érni a médium, hogy az egyszázalékos adófelajánlásokból összeszedjen 17 millió forintot – az állampolgárok tehát az amúgy is fizetendő adóból inkább áldoznak, mint hogy ténylegesen a zsebükbe nyúljanak. Polyák ismeretei szerint a volt origósok által indított Direkt36-nál is kétséges, hogy egy újabb kampánnyal elegendő forráshoz tudnak-e jutni. Így nekik, mint mindenki másnak is, maradnak a nemzetközi donorszervezetek: a Soros- és norvég alapok, melyek viszont súlyos hitelességi deficitet hoznak létre a másik oldalon, mert a kormányoldal már régóta nyomja a "Soros-bérenc" vonalat.

MTI / Mohai Balázs

Mennyire tehetőek felelőssé az emberek, az olvasók a kialakult helyzetért, azaz lehetséges-e, hogy ha a társadalom több újságot venne, tudatosabb fogyasztó volna, akkor jobb lenne a média helyzete is? Polyák szerint ez egy összetett kérdés, hiszen egyfelől a lapoknak sem nagyon sikerült megújulniuk az elmúlt 10-15 évben, de maga is elismeri, hogy nem tudja, mit kellett volna csinálni. Az eladások csökkenése világjelenség, az online média pedig nem termeli ki a minőségi újságírás költségeit. Így tartalom lesz, de újságíró nem, aki megírja a lényeget.

2010 óta mesterséges a válság

A társadalom annyiban okolható az egészért, már ha ennek a megközelítésnek egyáltalán van bármi értelme, hogy alapvetően a tévés hírfogyasztásra állt rá – mondja Polyák. Ma a magyarok többsége a kereskedelmi tévék híradójából fogyaszt híreket, és lényegében mindegy, hogy például a TV2-n az Andy Vajna előtti vagy utáni híradók nézettségét vizsgáljuk meg. A nyomtatott média a társadalom szemében az elit úri huncutsága. Egy olyan szegmens van, ahol még sokan olvasnak híreket nyomtatott formában: ez a megyei napilapok piaca, nem véletlenül vette meg a Mediaworks a Pannon Lapok Társasága Kft. céget, amely nyolc ilyen napilapot is kiad. Ezeknek még elég heterogén olvasótábora van.

MTI / Kovács Tamás

Polyák nem optimista, a tendencia szerinte csak romlani fog. Az utóbbi években egy biztató eseményt látott, ez a nemrégiben bejelentett RTL-Central üzlet, a tévécsatorna gyakorlatilag megvette-megveszi a Central Médiacsoport online kiadványait, így egy függetlennek mondható online termékcsoport biztos gazdasági hátteret, stabilitást kap.

A magyar médiapiac válsága 2010 óta mesterségesen kialakított válság, politikai alapokon tartják fenn, idézték elő. "Mindenhol máshol nehéz, nálunk lassan lehetetlen" a média helyzete. Olyan elemzői véleményekről is kérdeztük Polyákot, amelyek szerint nem kell demokráciavéget látni a Népszabadság kinyírásában. A médiaszakértő azt mondja, tele van a hócipője azokkal, akik elbagatellizálják a helyzetet, mivel nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne baj. Amíg nem jön el a legrosszabb, addig ugyanazt tesszük, amit 2010 óta: mindig megmagyarázunk mindent – fűzi hozzá.