A csütörtökön megjelent hetilapban arra a kérdésre, hogy van, röviden csak annyit válaszolt, közepesen, már összecsomagolt, menne már másfelé, ebből a világból elege van. „Odaát jobb, onnan még senki sem szökött meg.” De csak fizikai fájdalmai vannak, a politikai támadások fordítva hatnak rá saját bevallása szerint, minél nehezebb, ő annál jobban pörög.

Korábban azt hitte, ha harcol a kommunizmus ellen, azt felváltja majd a demokrácia, ami majd mindent megold. „Ha tudtam volna, hogy a társadalom ennyire nincs felkészülve, akkor tovább húztam volna” – mondta. Az ellene folyó perről azt állította, kizárt, hogy ne neki adnának igazat, annyira evidensek a bizonyítékok.

Követi azt, mi történik Magyarországon, amit pedig lát, nem tetszik neki. Úgy látja, bürokratikus ugyan, de szükség van az EU-ra. „Ha a magyarok és a lengyelek szétverik – mert szét tudnák –, öt perccel utána a franciák, németek és olaszok szövetségre lépnének, amibe mi már nem szólhatnánk bele. A magyarok most ugyanabba álltak bele, mint a lengyelek: nem építeni akarnak, hanem rombolni.” Majd pontosít, a lengyelek álltak bele abba, amibe korábban a magyarok, ami szerinte még rosszabb.

Különösen nem tetszik neki Magyarországról, hogy nincs együttműködés. „Nincsenek ötletek, hanem egyénieskedés van.” Ismeri jól Orbánt, valaha jó véleménnyel volt róla, bölcsnek tartja, akinek jó érvei vannak, de azt hitte, inkább építeni fog. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a demagógiára vevők az emberek. Ugyanakkor úgy látja, a politika karikatúrává vált, ciklusokban és választókerületekben gondolkodnak a politikusok, nincsenek víziók.

(Heti Válasz)