Helyreigazítás: A „Balavány: Üdvösség Fideszországban” című, a 2017. december 24-én megjelent írásunkban valótlanul állítottuk, hogy Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere törvényellenesen református lelkész is egyben.

Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke a napokban azt találta mondani, hogy akinek nincs vallása, annak identitása sincs, és előbb vagy utóbb gyilkossá válhat. Hagyjuk most e mondás egyéb zöngéit:

Kövér szerint a nem-vallásos ember gazember.

Nem tette hozzá, melyik vallásra gondol, a kormány megnyilatkozásaiból egyértelmű: a kereszténységről van szó, ha nem is teológiai értelemben. Amit kereszténység alatt értenek, merőben és nyersen politikai: nem a hitet, hanem a hatalommal kollaboráló egyházszervezeteket jelenti. Az Isten képzete („az emberek szívében élő isteneszmény,” ahogy Kövér fogalmazott)  itt a legkevésbé sem transzcendens és személyes: kollektív-immanens üdvtanról van szó. Ez a régi-új szemlélet evilági üdvösséget ígér. Azt, hogy az egyház és az állam frigyéből új világrend születik.

Ez az üdvtan a közös „értékrendet” vallók győzelméről szól a sötét oldal (liberálisok, ateisták, evangéliumi hívők, kisfelekezetek, civilszervezetek és Soros) felett.

Politikailag, természetesen, a kormány nem kalkulál rosszul. A népszámlálási adatok szerint a magukat valamely történelmi felekezethez tartozónak vallók a lakosság mintegy ötven százalékát teszik ki. Az egyházak mozgósító ereje, főleg kampányban, nem kicsi.  Hát persze, hogy a kormány csúcsra járatja a kényeztetést, olyannyira, hogy kvázi-teokráciát kezd kiépíteni. (Teokrácia az, ha vélt vagy valós egyházi tanítások alapján alkot törvényeket az állam.) Nagyszabású – ám, Istennek hála, besült  – kísérlet volt e szempontból a tavalyelőtti vasárnapi boltzár; mindössze az okozta a kudarcát, hogy nem találkozott a vallásos közönség valódi igényével. Ők is  vásárolni akartak a hetedik napon.

Idén viszont a kormány minden eddiginél radikálisabb vallásos intézkedéseket tett. Szeptemberben Orbán személyesen irányított át a közszférában dolgozók béremelésére szánt pénzből 900 millió forintot az egyházak javára. Az év elejétől teljes fokozatra kapcsolt a harc a menekülő emberek és mindazok ellen, akik szánalomra indulnak irántuk.

Így a 2017-es esztendőben konszenzus alakult ki arról, hogy Orbán sokkal inkább védelmezője a keresztény Európának, mint a pápa. Sőt, új jelenségre lehettünk figyelmesek: a harsány, konzervatív-katolikus pápagyalázásra.

Itt megint élesen elválik, sőt szembekerül a teológiai és a politikai aspektus. A katolikus hittan nagy hangsúlyt fektet a Szent Péter székében ülő püspök primátusára; a pápa nemcsak közmondásosan, de hitelvek tekintetében is Krisztus helytartója, „vicarius Christi”, és az ellene való lázadás Isten ellen való lázadás. De ahol a politikai eszme az első, ott nem csak a pápa, de maga az Isten is le van szarva.

Aztán: miközben özönlenek felénk a potenciális, jobbára valószínűleg muzulmán menedékkérők, a kormánykommunikációban hirtelen megjelent, hogy „a kereszténység ma a legüldözöttebb vallás”, mégpedig  „Afrikában és a Közel-Keleten” – Orbán Viktor szavaival élve. Hát kétségtelen: van keresztényüldözés a világban. De addig is volt, amíg a magyar kormány ezt nem regisztrálta. A legerőteljesebb keresztényüldözés történetesen a Távol-Keleten zajlik, például Kínában, de ezt elhallgatta kormányfő, mivel jóban van az ottani nagykutyákkal.

Második lépésben a kormány közölte, hogy különleges elbánásban részesíti a hazánkba érkező, keresztény vallású menekülteket. Márciusban megjelent a határozat a Magyar Közlönyben, hogy egymilliárd forintot ad a kormány az adófizetők pénzéből a Közel-Kelet üldözött keresztényeinek.

Az idei őszön pedig a Szent István Bazilikában maga Balog Zoltán emberierőforrás-miniszer ölelgetett 72 idemenekült keresztény fiatalt, és ezt mondta nekik: „Mi, magyar keresztények nagy szeretettel üdvözlünk titeket, várunk benneteket közösségeinkbe, örömmel ajánljuk nektek papjaink lelkipásztori segítségét bármilyen élethelyzetben.” Halljuk ezeket a szavakat? Papjaink, mondja a miniszter. Aki – amúgy törvényellenesen – református lelkész is egyben. És aki a legnagyobb katolikus templomban szanzsen felajánlja az elvileg független egyházak szolgálatait.

És itt két dolgot még jegyezzünk meg. Az egyik: szemenszedett hazugság, hogy a kormány segít a menekülő keresztényeknek. A szíriai menekültek jelentős része keresztény. (Szíriában relatíve vallásszabadság volt a háború előtt.)  Humanitárius szervezetek munkatársaitól tudom, hogy sokan azok közül, akiket a magyar hatóság tavaly kitelepített a bicskei menekülttáborból – a legkeményebb fagyban – sátrakba, történetesen keresztény hívők voltak. Számosan vannak azok közül is, akiket idén a magyar hatóságok a biztos halálba toloncoltak vissza.

De a másik: ha igaz lenne, amit Balog állít, az volna a baj. Mert az azt jelentené, hogy menekült és menekült között vallási alapon tesz különbséget a politikai vezetés.

Ami sem teológialag, sem erkölcsileg, sem sehogy nem elfogadható.

Kövér Lászlónak meg azt üzenném, hátha eljut hozzá: nem kell ahhoz vallástalannak lenni, hogy valaki gazember legyen.

De a vallásos gazembernél undorítóbbat tényleg nehéz elképzelni.