Brandeisz Elza haláláról a hvg.hu is írt, az idős asszony január 6-án hunyt el. Az elmúlt két évben már nem fogadott vendégeket, gondozói egymást váltották az ágyánál, és szeretettel gondozták, óvták. 110. születésnapján megírtuk, hogy az 1907. szeptember 18-án született asszonyt 1995-ben a Világ igaza díjjal tüntették ki, miután a holokauszt ideje alatt megmentette Soros György édesanyjának, Szűcs Erzsébetnek az életét, akivel egy tanítványa révén ismerkedett meg.

A balatonalmádi nyaralóban bújtatta Soros édesanyját. Az akkor tizenéves Soros György ősszel meglátogatta édesanyját, később ő is odaköltözött egy időre. „Ha a szomszédok rosszindulatúak lettek volna, végünk van, így azonban sikerült megmenteni őket abban a vérzivataros időben” – nyilatkozta korábban a Kisalföldnek Bran­deisz Elza. A kapcsolat megmaradt, az asszony többször járt Soroséknál Amerikában.

Soros most az Élet és Irodalom hasábjain emlékezik megmentőjéről. Azt írja, édesanyja neki köszönheti életét, a Yad Vashem intézet hivatalos oldalán, a Világ Igazainak tettei között az áll, hogy Brandeisz Elza mentette meg Soros Tivadarné, született Szűcs Erzsébet, Lajtai Béláné, Soros György és Balló Judit életét. A német megszállás után Soros apja számára világos lett, csak önmagára számíthat, ha a család, a barátok és a hozzá forduló rászorultak életét meg akarja menteni. Erről a korszakról azt írta Soros apja, hogy:

Határt kell szabni az állam abszolút hatalmának. (...) Ha feltételezzük, hogy a törvények alapvető morális elveket testesítenek meg, akkor szükség van a jogszerűség olyan alapelveire, amelyeket egyetlen állam sem hághat át. (...) Egyetlen államnak sincsen joga ahhoz, hogy állampolgárai bizonyos csoportjait megfossza állampolgári jogaiktól, szolgaságra kényszerítse és megsemmisítse őket. Mindannyiunk kötelessége, hogy segítsük a kiszolgáltatottakat, amikor emberi jogaikat korlátozzák, amikor erőszakot alkalmaznak velük szemben. Ami az államokra nézve igaz, igaz az egyén esetében is. Az állam polgára nem nézheti tétlenül a nyilvánvaló jogtalanságot, az állami megkülönböztetést; ha a jogtiprás az életét veszélyezteti, morális alapja van arra, hogy harcoljon, hogy megvédje magát. Szükséghelyzetben az önvédelmet a jog is elismeri...

Úgy vélte, a család tagjainak külön-külön nagyobb esélyük van a túlélésre, mint ha hamis papírokkal együtt bujkálnánk. Apja ügyvédi kapcsolataink keresztül hamis papírokat szerzett, „majd tehetséges hamisítókkal megismerkedve több tucat embernek szerzett új születési anyakönyvi kivonatot, keresztény származást igazoló dokumentumot, lakást is a bujdoklóknak.”

Büszke voltam apámra, aki pontosan megértette a helyzetet: tudta, hogy az élet normális törvényei nem érvényesek többé, az abnormális helyzet azonnali cselekvést, a megszokások föladását, találékonyságot, rendkívüli lélekjelenlétet igényel. Biztos volt a dolgában, tudta, mit kell tennie, és mindannyian úgy éreztük, hogy az életveszélyben is ura a helyzetnek, sikerül kijátszania a korlátolt gyilkosokat.

Így került Soros anyja Almádiba, ahová Soros is követte őt később, amikor „kiderült, hogy a minisztériumi tisztviselő felesége zsidó származású, és első házasságából született lányának sárga csillagot kellett fölvarrnia a ruhájára. Brandeisz Elza az ágyát osztotta meg édesanyámmal, akit Elza szülei és nővére, a veszély és a szűkös körülmények ellenére, magától értetődő természetességgel fogadtak be Balló Jutka mellé. Nekem is helyet találtak több hétre a dombon lévő kicsiny présházukban.”

Brandeisz Elzáról azt írja Soros, a vele született jósága mellett komolyan vett keresztény hite tette embermentővé, bátorságát mély hitéből, a rászorulók, az elesettek támogatásának keresztényi kötelességéből merítette. A szűk család, ahogy Soros mondja, apja tehetségének, könnyed magabiztossággal párosult bátorságának és a Brandeisz Elzához hasonló igaz emberek emberségének köszönhetően, túlélte az üldöztetést.

Néhány évvel ezelőtt találkozott is megmentőjével a milliárdos, egyik utolsó soproni látogatásakor azt mondta neki az asszony, hallja, támogatja a cigányokat. Soros igennel felelt, alapítványai sok roma diákot és szervezetet segítenek. És innen következzen Soros szószerinti visszaemlékezése:

„A cigányok többsége munkakerülő, dologtalan, sok közöttük a bűnöző, miért támogatsz te ilyen embereket?” – kérdezte Elza. A kérdése megdöbbentett: ez a jó, előítéletek nélküli ember, aki élete kockáztatásával segített az üldözötteken, a megbélyegezetteken, a társadalomból kitaszítottakon, hogyan mondhat ilyet? Akkor a pillantásom az éjjeliszekrényen lévő újságra, az akkor még az Orbán-kormány hivatalos szócsöveként működő Magyar Nemzet példányaira tévedt. „Mindennap olvasom a híreket, hallgatom a Kossuth rádiót” – mondta Brandeisz Elza. Ennek a bátor asszonynak a példája mutatja, mit tehet a szabad sajtó, a többféle vélemény hiánya, a kormánypropaganda még egy tisztességes emberrel is. Azt a Brandeisz Elzát őrizzük meg emlékezetünkben, akit nem tudott elvakítani a kirekesztést hivatalos rangra emelő politika, aki bátor ember maradt egy olyan rossz korban is, amely részvétlenné akarta tenni a kirekesztetteket befogadó jó embereket.