Tóta W.: Európa csendes

Tóta W.: Európa csendes

Utolsó frissítés:

Tóta W. Árpád Szerző:

Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Brüsszel megállíthatja Budapestet, csak nem tudja, hogy kéne. Megszorítással nem fog menni.

Beröffent az uniós hadigépezet, Brüsszel nekilát megállítani Budapestet. A haditervet ismertük: megvágják a támogatásunkat, ha nem lesz itt jogállam.

Mélyen tisztelt Európa, akkor elmesélem, hol téved Ön.

Szinte bármelyik Budapestre akkreditált nagykövet megmondaná, mi lesz ebből, de az a szerencsétlen helyzet állt elő valahogyan, hogy Magyarországon a finn vagy a holland diplomácia nemcsak aktívabban tájékozódik, de láthatóbban is nyilvánul meg, mint az Európai Unió.

Minden uniós kezdeményezés Orbán Viktor értelmezésében kerül majd a magyarok asztalára. Ugye megmondta, hogy Brüsszel ellenünk van! Büntetik a magyarokat, mégpedig csakis azért, mert nem akarnak ide egymillió migránst. Valamint légből kapott vádakkal dobálóznak, miközben Polt Péter a garancia arra, hogy itt senki semmit nem lop, az Orbán-család meg pláne nem. Lesz ebből plakátkampány, nemzeti konzultáció, esetleg népszavazás is. Végre itt egy igazi ellenség.

Ja és az a pénz nekünk jár a Boci csokiért cserébe, örökkön örökké.

Ebből újabb parázs vitákat lehet majd rendezni Strasbourgban, a magyarok többsége pedig annyit fog látni, hogy az a randa Verhofstadt már megint köpködi a hazánkat. Biztos migráns. És ez az egész nem más, mint a Soros-terv.

Mélyen tisztelt Európa, elmondanám azt is, mit tenne bármelyik ország, szövetség, birodalom vagy akár civil szervezet ebben a helyzetben, amennyiben nem töketlen idióták irányítják.

Get up stand up

Kinyitná a száját, és szembeszállna a magyar kormány narratívájával. Nem elsősorban az Európai Parlamentben, hanem Magyarországon. Megtenne mindent, hogy az ő álláspontját is megismerje a közönség, amely előtt teljes erővel gyalázzák, szavait kiforgatják, földszintes hazugságokkal rágalmazzák.

Amikor Norvégia volt a soros, a norvég nagykövet elment a tévéstúdiókba, nyilatkozott, állást foglalt, és ettől mindjárt kiderült egy csomó Emőkének, hogy Norvégia tényleg létezik, ha Ausztrália nem is.

Európa adós még a létezése bizonyításával.

A kohéziós támogatás százmilliárdos tétel; a kifogásolt magyar korrupció szintén. Ha Európa nem képes sikeresen szembeszállni azokkal, akik az asztalra köpnek, lenyúlják az étkészletet, és aztán távozóban még be is intenek, akkor lesz ez a probléma még súlyosabb is. Kelet- és Nyugat-Európában is ugrásra készen állnak azok, akik szívesen csinálnák ugyanezt, csak eddig úgy tudták, hogy nem szabad.

Orbánra tekintenek vezérlő csillagként. Most folyik a próbája annak, hogy nyugodtan meg lehet gazdagodni az Unió fosztogatásával, hatalmon maradni gátlástalan manipulációval és full rasszista gyűlöletkampánnyal, és le lehet verni mindenkit az országban, aki ellenáll vagy akár szót emel.

A pénzek csökkentése önmagában a lehető legbutább lépés. A büntetést azok érzik meg legkevésbé, akiknek szánják; és legjobban azok, akik szintén szenvednek a rossz kormányzástól. Pár százalékos vágás nem változtat azon, mennyit fog ellopni a miniszterelnök, családja és barátai. Nem fognak borúsan merengeni az olcsó sör fölött, hogy jaj, nem kellett volna illiberáliskodni, most aztán megnézhetjük magunkat. Legfeljebb eladják az országot akciósan Kínának. Vagy még azt se kell. Hiszen számít bármit is, hány iskolát újítanak fel, ha egyébként minden körülmények között nyerik a választást? Ha ez az ára ennek az országos metacsalásnak, akkor azt röhögve kifizettetik a magyarokkal. És annak a kampánynak az árát is, amelyben elmagyarázzák, hogy az Uniónak a kurva anyját.

A megszorítás rossz eszköz, és az ellenfél nem-ismeretéről tanúskodik. Mondom, elég lenne egy közepes méretű és felkészültségű diplomáciai stáb, hogy ezt felmérje. Mitől fél Orbán Viktor? Attól, hogy romlanak a közszolgáltatások, vagy útfelújítások maradnak el? Hát ettől rohadtul nem tart, mert különben abba fektetné az energiáit. Fél azonban a következőktől: látható ellenzék, szabad sajtó, civil szervezetek és független ügyészség. Ezért igyekszik ezeket ellenőrzés alá vonni.

Írjuk az Unió számlájára, hogy a civilek ügyében már előkerült a megoldás: ezeknek az egyesületeknek a kormányt megkerülő, közvetlen támogatása. Ez maga a norvég modell, illetve Soros tevékenysége, amitől akkora hisztirohamot kapott Orbán, mintha a NATO ejtőernyősei értek volna földet. Tehát helyes és megvalósítandó terv. Nagy szükség van arra, hogy Magyarország legjobbjai elvégezhessék a munkájukat akkor is, ha Orbánnak pont nem tetszik a jogvédelem, a szegénységkutatás vagy a tényfeltárás.

Amivel már a sajtónál vagyunk. A Magyarországig ellátó európai vezetők, hivatalok és nyomozóhatóságok jelentős részben abból tájékozódhatnak, amit a megmaradt szabad sajtó kitúrt. Tiborcz István lopott euróit – számos más anomália mellett – újságírók kutatták ki és tárták a nyilvánosság elé. Hogy vannak még egyáltalán magyarok, akik értesülnek Európáról, az Unió valós szándékairól és Magyarország problémáiról, az a még vegetáló sajtó érdeme. Nem véletlen, hogy Orbán eddig is szaporán nyírta, és ezután is erre készül.

Ehhez nem kell neki különösebb erőfeszítéseket tennie, hacsak nem sürgős elhallgattatni valakit. Elég, ha megvárja, hogy bátor hirdetők híján éhen haljon mindenki, aki nem tőle függ. Elég szolidan érzékeltetni, hogy büntetésre számíthat az a vállalat, amely az ellenzéki sajtóban hirdet. Ebben már most partner egy rakás cég, beleértve a büszke Európa nagyvállalatait. Remélik erősen, hogy otthon nem jönnek rá, miféle üzleteket kötnek.

Roma locuta

Ám egy hirtelen kommunikálni kezdő Európai Uniónak pont az a sajtó optimális platform, amely amúgy százezreket és milliókat ér el, csak épp nem él meg belőle. Ha Brüsszel csak annyi marketing- és PR-erőfeszítést tesz, mint egy átlagos autógyár, azzal is mindjárt két legyet üt egy csapásra. Sőt egy harmadik, kövér legyet, de ezt később.

Fenntartja a szabad sajtót, és ezzel eleve borsot tör az adott autoriter kormány orra alá. Életben tartja az önkéntes nyomozókat, korrupciókutatókat, elemzőket és hírszerkesztőket, akik minden munkanapjukkal aláássák az ilyen kormányok nagy hazugságát: hogy övék az egyetlen igazság. Ezenkívül eljuttatja a saját értelmezését, illetve a tényeket azokhoz, akik ma csak annyit látnak, hogy Brüsszelt meg kell állítani.

Sőt, ennek a kampánynak fontos felülete a kormánypárti sajtó is. Nyilván lesz, aki nem hozza le a tévészpotot vagy bannert – de azért ők is pénzből élnek ám! –, legfeljebb el lehet mondani ezt is máshol, ahol viszont megjelenik. Íme, ez az, amiről a kormány nem akarja, hogy tudd. Életük és politikájuk a trollkodás; ezt kell viszonozni kíméletlenül és precízen.

Nagyobb tétel, de még mindig aprópénz a rossz kezeken átfolyatott kohéziós alapokhoz képest, ha az Unió nemcsak a médiapolitikát egyensúlyozná ki, de a pártok kommunikációs esélyeit is. Ennek a módszere az, hogy monitorozzák az egyes kormányok közpénzből folytatott pártpropagandáját, azzal arányos médiafelületet vásárolnak – vagy teremtenek –, és ezeket árverezik el nyomott áron az ellenzéki erők között, figyelembe véve kreativitást, hatékonyságot és az üzenetet. Semmi ördögtől való nincs abban, ha az Unió érdekeltté teszi a politikai erőket abban, hogy képviseljék értékeit és érdekeit.

A civilek, a sajtó és az unfair helyzetben lévő, jogaitól és eszközeitől megfosztott ellenzék támogatása összességében egy demokratikus szociális hálót alkotna, amely megakadályozza, hogy egy-egy országot a saját kormánya kivezessen Európából. Az üzenet az lenne, hogy a pluralizmus, a véleményszabadság és a kormány leválthatóságának fenntartása minden körülmények között garantált. Minél brutálisabban tör egyeduralomra egy-egy autokrata, annál erőteljesebben. Mindegy, mit erőlködsz, töki: sosem leszel te az egyetlen hang.

Egy ilyen automatizmus nemcsak azért érné meg, mert bizonyos elbitangolt bárányokat visszaterelhetne a szövetségbe. Hanem azért is, mert ha bizonyítottan működik, akkor megelőző funkciója is van. Minek egyáltalán belekezdeni az illiberális projektbe, ha az uralkodó biztos lehet benne, hogy ellenfeleit, kritikusait, versenytársait úgyis kisegíti egy nála nagyobb hatalom? Akkor annak már semmi értelme nincs. Célszerűbb elfogadni a társadalom sokszínűségét, meg azt, hogy minden kiderül, és a lehető legtöbb választó kedvére tenni.

Nincs ebben semmi lehetetlen. Diplomaták szükségesek hozzá, némi aprópénz, meg elszántság. Európa képes rá. Meg kell érteni Orbán üzenetét. Ott van a plakátokon, csak helyesen kell értelmezni: ha nem mutatunk erőt, a barbárok győznek.

Hozzászólások