Lassan (sajnos) teljesen megszokott, hogy vezető kormánypárti politikusok nem állnak szóba egyes, nem kormánypárti orgánumok képviselőivel. Most nem is arról beszélünk, hogy a miniszterelnök „Fake news-nak nem nyilatkozom”-alapon levegőnek nézi a (szerdáig) Simicska Lajos médiacsoportjához tartozó szerkesztőségek újságíróit, és nem válaszol még azokra a kérdéseikre sem, amelyekre más orgánumoknak igen (bár már szinte kizárólag csak a húsz másodperces műfajban, kormánykritikus lapnak ugyanis 12(!) éve nem adott például interjút). Nem is arról, hogy vezető fideszes politikusok azzal a feltétellel hajlandók nyilatkozni, ha egy orgánum „megtér” és rendesen viselkedik (ergo nem tesz fel kritikus kérdéseket), és még csak nem is arról, hogy sajtótájékoztatókon (párt)szimpátia alapon adnak (pontosabban nem adnak) szót az „ellenséges” = nem lakájmédia képviselőinek (vagy ha adnak is szót, illetve választ, abban nincs sok köszönet).

Azt is túléljük, hogy évek óta csak a baráti szerkesztőségeket hívják meg a különböző minisztériumok vagy kormánypárti frakciók háttérbeszélgetéseire. Az viszont lassan a mindennapi munkánkat lehetetleníti el, ahogy az egyes tárcák – élükön a kormányzás fejével, a Miniszterelnökséggel és a kormányzati kommunikációt irányító Miniszterelnöki Kabinetirodával – negligálják a hozzájuk érkező újságírói kérdéseket.

Túry Gergely

Nyilván nem kell ecsetelni, hogy a kormány, a miniszterek, az állami szervek, a hivatalok mindennapi ténykedése nyomán nap mint nap vetődnek fel olyan kérdések, amelyeknek érdemes a mélyére nézni – vagy mert érdekesebbek, sokrétűbbek annál, mint amit a hivatalos közlésből megtudható, vagy mert további mögöttes szándékot, terveket, pénzmozgásokat… stb. sejtetnek, amelyekről úgy gondoljuk, olvasóinknak is joga van tudomást szerezni.

Nos, a negyedik Orbán-kormány minisztériumai ezt láthatóan nem így gondolják: bár a korábbi két ciklusban, 2010-14, illetve 2014-18 között sem volt rózsás a helyzet, olyan mértékű cinizmust, amilyen ma uralkodik a közpénzből fenntartott minisztériumok közpénzből fizetett sajtómunkatársai körében – tisztelet a kivételnek – még soha nem tapasztaltunk.

Kérdezz – (úgyse) felelek!

Május közepén – egy héttel a kormány hivatalba lépése után kérdeztük meg először például a Miniszterelnökséget, hogy ki folytathatja a munkát az előző ciklus öt miniszterelnöki biztosa, tizennyolc miniszterelnöki megbízottja és tizenkét kormánybiztosa közül? Megújítja-e a kormány például Andy Vajna, Farkas Flórián, Kerényi Imre, Hegedűs Zsuzsa, Schmidt Mária, Szőcs Géza, Szili Katalin, Bakondi György, Deutsch Tamás, Tessely Zoltán és Giró-Szász András megbízását? Válasz azóta sem érkezett, sorozatos telefonos érdeklődéseinkre a „jó-jó, utánanézünk” volt a maximum, majd újabb hetek teltek el bármiféle reakció nélkül, miközben az egyes kinevezésekről szóló határozatok apránként elkezdtek megjelenni a Magyar Közlönyben.

Fülöp Máté

Folytatja-e a kormány a tavaly a menekültbefogadás alternatívájaként indított Hungary Helps programot? Milyen forrásból, mennyi pénzt, mire fordítottak eddig a programban? Mely országokban járt eddig a programot előmozdítandó a program utazó nagykövete, Heltai Péter, milyen díjazást kap a munkájáért és mennyit költött eddig a minisztérium az utazásaira? – kérdeztük a program régi és új gazdájától, a külgazdasági, illetve az erőforrás-minisztériumtól másfél hónappal ezelőtt – az iméntihez hasonló eredménnyel.

A válaszokon szintén nem lendített semmit a heti odatelefonálás sem, majd miután már a sajtófőnöknél, Lövei Tündénél reklamáltunk a minden észszerű határidőn túl húzódó válaszért, újabb két nap hallgatás után a következő levél érkezett:

Tisztelt X.Y, a Hungary Helps programmal kapcsolatban küldött kérdéseire a válasz az alábbi linken található:

– a link pedig a Széles Gábor tulajdonolta Magyar Hírlap egy tízsoros, semmilyen számot vagy tényadatot nem tartalmazó, termelési jelentés-hangulatú, semmitmondó cikkére (szándékosan nem linkeljük) vezetett. Lassan két hete annak is, hogy a „választ” visszafogott stílusban, de egyértelműen kikértük magunknak, az újabb, érdemi adatokat kérő levelünkre azonban azóta sem érkezett reakció. Hiába telefonálunk oda háromnaponta, a sajtófőnököt soha nem kapcsolják, a mobilját nem veszi fel, a munkatársai által a nevében ígért visszahívásokat nem teljesíti, a sajtóosztály egyszeri dolgozóinak pedig állításuk szerint fogalmuk sincs, hogy hol, kinél, és miért akadt el az ügy. De persze utánanéznek. Mindig.

Ugyanígy jártunk a CEU ügyével is: amikor május közepén kitudódott, hogy áprilisban az egyetem New York-i kampuszán járt Altusz Kristóf külügyi helyettes államtitkár és Palkovics László akkori oktatási államtitkár, akkor kérdeztük először az Emmit és a külügyi tárcát: megfelelt-e a kampusz a lex-CEU-ban megszabott feltételeknek és mikor írja alá a kormány a New York állammal kötendő, ugyancsak törvényben előírt megállapodást? A válasz másfél hónap elteltével is ugyanaz, mint az előbb említett ügyekben: semmi.

Szerkesztőségünk további „kedvencei”:

• december óta várjuk a külgazdasági minisztérium válaszát a kínai miniszterelnök tavalyi látogatásán beígért projektekről
• január (!) óta nem kapunk választ a vidékfejlesztési (április óta agrár-) tárcától, hogy hány dolgozó kapott a minisztériumban karácsonyra és milyen értékű Erzsébet-utalványt
• március óta kérdezgetjük visszatérően a nemzetgazdasági (április óta pénzügy-) minisztériumot, hogy hányan és hogyan kapták meg A Vállalkozz Itthon Fiatal! program keretében a beígért 3 millió forintos támogatást és mi az oka a kifizetés elhúzódásának
• két hónapja várjuk (hiába) a pénzügyminisztérium (és több állami társaság mellett a BKK) reagálását, hogy kik és hogyan vennének részt a tervezett buszgyártási holdingban
• négy hete nem kapunk választ a pénzügyminisztériumtól (eredetileg az Állami Számvevőszéktől) az egy százalékot el nem érő pártok által visszafizetendő kampánytámogatásokról
• négy hete nem reagál az Emmi a Bódis József oktatási államtitkárnak címzett interjúkérésünkre
• cikkünk megjelenéséig hiába vártuk a pénzügyminisztérium sajtóosztályán keresztül Varga Mihály válaszát a Klebelsberg-kastély hasznosítása ügyében
• hiába bombáztuk az Állami Egészségügyi Ellátó Központot (ÁEEK) a kórházak fenntartásával kapcsolatos kérdéseinkkel
  
  

A hazai minisztériumok válaszadási gyakorlatán szocializálódott kollégánkkal ezek után szinte felfoghatatlan dolog történt, amikor a héten egyik este 9 (!) órakor írt a német szövetségi kormány szóvivői irodájának, hogy mit írt alá Angela Merkel 14 európai ország vezetőjével – két óra múlva, este 11 órára már a postaládájában várta a válaszüzenet. Tegnap pedig, amikor ugyanő a Merkel–Orbán-sajtótájékoztató pontos időpontját tudakolta a német kancellár hivatalától, már-már értelmezhetetlen időn belül – 8 perc alatt – kapott rá feleletet.

Külföldi kollégákkal beszélve amúgy pedig már többen megfigyeltük: néhány száz kilométerre Magyarországtól nyugatra egyszerűen nem is értik, hogy lehet, hogy egy újságíró nem kap választ a kormánytól.

Törvény van, szankció nincs

Talán ez is lehet az oka, hogy a nemzetközi (média)jogból egyetlen megkérdezett szakértő sem tudott példát arra, hogy bármely uniós tagállam a kormányzati szervek szankcionálható kötelességeként írná elő: segítsék az állampolgárok tájékoztatását végző újságírók munkáját. A magyar szabályozás is csak a közérdekű adatigényléssel kapcsolatban ír ilyen kötelezettségről: az információszabadságról szóló törvény nyújtotta módszer azonban túlságosan időigényes: a napi újságírói munkát megölné, ha minden felvetődő kérdésükre csak a 15 napos (és további 15-tel meghosszabbítható) válaszadási határidővel járó, kamuválaszokkal könnyen kijátszható közérdekű adatigényléssel juthatnának válaszokhoz a szerkesztőségek.

Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Intézet vezetője szerint az állami szervek általános tájékoztatási kötelezettsége – a sajtó munkájának segítése – akkor is kiolvasható a sajtótörvényből, ha a tájékoztatás megtagadásához nincsen társítva konkrét szankció.

A volt ombudsmanhoz hivatali idejében (Majtényi 1995 és 2001 között volt adatvédelmi biztos – a szerk.) állítása szerint több panasz érkezett például azzal kapcsolatban, hogy Horn Gyula akkori miniszterelnök sorozatban visszautasította egy újságíró interjúkérelmeit. Ezeket a panaszokat elutasította, arra hivatkozva, hogy a miniszterelnöknek nincs ilyen, interjúadási kötelezettsége, tájékoztatási kötelezettsége azonban - ahogy a minisztériumi sajtóosztályoknak is - (illetve bármely állami közhivatalnak) nagyon is van.

Ugyanígy látja a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is: Szabó Máté programigazgató szerint a közhatalmi szerveknek a sajtótörvény szerinti kötelességük elősegíteni a sajtó gyors és pontos tájékoztatását. Az más kérdés, hogy ez konkrétan sajnos nem kényszeríthető ki, ahogy annak sincsen jelenleg semmilyen következménye, ha egy minisztérium diszkriminatívan megválogatja, kinek válaszol és kinek nem – mint ahogy tette például két éve az Emmi a Simicska-birodalom orgánumaival vagy tavaly külön is az Indexszel.

Bár hivatalához formailag csak az információszabadság törvény alá tartozó közérdekű adatigénylések tartoznak, a sajtótörvény nem, a helyzet az adatvédelmi hatóság mostani vezetője szerint sincsen rendben. Sőt, Péterfalvi Attila a hvg.hu-nak azt mondta: a negligált újságíróknak/szerkesztőségeknek szerinte érdemes lenne az alapjogi biztos vizsgálatát kérniük, hogy nem áll-e fenn alkotmányos mulasztás, amiért semmilyen szankciója nincs, hogy a minisztériumi bojkott miatt a sajtó nem tudja elvégezni a munkáját.

Reviczky Zsolt

Van még kérdés?

Erről – és a minisztériumok válaszadási (nem)hajlandóságáról is szerettük volna megkérdezni a kormányzati kommunikáció alfáját és ómegáját, a Rogán Antal propagandaminisztériuma alá tartozó Kormányzati Tájékoztatási Központot (KTK). Az előző ciklusban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az összes minisztériumnak a KTK-ba kellett továbbítania a sajtótól érkező megkereséseket, és végső soron a KTK hagyta jóvá a válaszokat.

Szerettük volna megtudni, hogy ez most is így van-e, vagyis voltaképpen a KTK-nak köszönhető-e, ha semmilyen választ nem kapunk a tárcáktól a kérdéseinkre. Heteket, hónapokat Időt próbálván spórolni levelezés helyett telefonon kíséreltük meg megtudni a választ a KTK vezetőitől. A tárca recepcióján megadott számon hosszas próbálkozás után azonban végül egy másik titkárság jelentkezett be, ahol persze megígérték, hogy továbbítják a megkeresésünket és a tájékoztatási központból majd visszahívnak. A többit úgyis kitalálják…