Egyfajta polgárháborúba sodródott Európa, amelyben az egyik oldalon a haladásért, nyitottságért, európai értékekért küzdő liberálisok állnak, míg velük szemben a hagyományokra, nemzetekre építő, a változásokat - különösen a kívülről érkezőket - gyanús szemmel figyelő tábor, amelynek tagjai az "illiberális demokrácia" jelszava alatt gyülekeznek - írja a brit The Economist utalva Emmanuel Macron áprilisi, európai parlamenti beszédére, amelyben szintén erről beszélt.

A lap emlékeztet rá, hogy az illiberális demokrácia kifejezést Fareed Zakaria indiai-amerikai újságíró (a Newsweek, a The Washington Post, és a Time volt munkatársa) alkotta meg még a kilencvenes években, de politikai életet Orbán Viktor, a bevándorlásellenes magyar miniszterelnök adott a kifejezésnek.

Bár a liberális és az illiberális tábor nem földrajzi tömböket jelent, a lap a cikkben megpróbálja felfejteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon és Lengyelországban Orbán és Jaroslaw Kaczynski illiberális irányba fordult. Mint írják, a liberalizmus az erős demokratikus intézményekkel, a kozmopolitizmussal és a piaci nyitottsággal Kelet-Európában soha nem volt egy erős politikai irány, mert ezekben az országokban a szabadság újdonságnak számított és nem volt hagyománya a jól működő demokráciákhoz szükséges intézményeknek, vagy a szabad sajtónak sem.

A volt kommunista országok nem tapasztaltak meg nagyobb arányú bevándorlást sem, a lap szerint pedig

a nyugat-európaiak gyakran átsiklanak az 1989 utáni forradalmak kimondottan nemzeti jellege fölött, és hogy ez hogyan befolyásolta a régió EU-ba lépését.

Hozzáteszik, a kelet-európai országoknak az uniós csatlakozás az Európába visszatérést és a szuverenitás garanciáját jelentette, miközben Nyugat-Európában a nacionalizmus már szitokszónak számított. A lap szerint az jelenti a fő problémát az EU két tábora között, hogy a nyugatiak nem vették figyelembe, hogy a posztkommunista országok más fejlődési utat jártak be.

Az Economist szerint ettől függetlenül az illiberális demokrácia kifejezés viszont jól szolgálja Orbán antidemokratikus hajlamait és megteremti egy kultúrharc feltételeit is. 

Orbán rendszere lerombolja Magyarország intézményeit, miközben megtömi a haverok zsebeit. Legújabban azon erőlködik, hogy az európai kereszténydemokrácia bajnokaként mutassa be magát, pedig a legjobb jelző a rothadt rendszerére autoriter kleptokrácia lenne

- írja a lap, amely hozzáteszi, hasonló tendenciák láthatók kisebb-nagyobb mértékben Romániában, Szlovákiában, potenciálisan Csehországban, és egyes nyugat-balkáni országok is hajlanak erre a fordulatra. Lengyelország az Economist szerint nem süllyedt még korrupcióba, de a jelenlegi vezetés mindenképp meg akarja változtatni az 1989 utáni rendszert, ez pedig megakadályoz bármilyen demokratikus elköteleződést.

Az Economist kitér a bevándorlás kérdésére is, megjegyezve, hogy a posztkommunista országok az EU-ba lépéssel még nem mondtak igent a multikulturalizmusra, a schengeni övezethez csatlakozás pedig nem jelentette a működő menekültügyi rendszer felállítását is.

A lap szerint sok kelet-európainak a nyugat-európai városokról csak a terrorizmus és a szegregáció jut eszébe, a politikusok pedig természetesen kihasználták ezeket a félelmeket, de ezen nem segít, ha Németország és mások a kötelező menekültelosztási rendszert erőltetik, mert ezzel csak Orbán kezébe adták a tökéletes választási eszközt.

A cikk szerint Európa jövőjét hosszú távon eldöntheti, hogy ki nyeri a liberálisok és az illiberálisok csatáját, Orbán pedig szerintük inkább opportunista, mint stratéga - a tét a lap szerint az, hogy megmarad-e az EU demokráciák szövetségének, amelyben a jogállamiság uralkodik, vagy lesz egy kisebb csoport, amely tovább integrálódik, a szélesebb körrel pedig csak lazább gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn, vagyis lesz-e kétsebességes Európa, vagy marad a közösség.