szerző:
T. R.
Tetszett a cikk?

Az orwelli nagy hazugságok után most másfajta hazugságokra épülnek rendszerek Magyarországban és Lengyelországban. A demokrácia és a szabad verseny leépül és összeesküvés-elméletekben hisz mindenki. Anne Applebaum legújabb elemzésében hosszan ír Schmidt Máriáról is, szerinte ő a hazugságok egyik első számú kitalálója.

„Magyarországon senki sem lehet gazdag Orbán Viktor engedélye nélkül” – mondta Szelényi Zsuzsanna, a párt liberális korában még fideszes, visszavonulása előtt független országgyűlési képviselő Anne Applebaumnak.

Az amerikai történész és újságíró, a kelet-közép európai régió szakértője (férje a korábbi lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski) hosszú cikket írt a The Atlantic októberi magazinmellékletébe. Applebaum a „Haldoklik-e demokrácia?” sorozatban közölte írását, aminek azt a címet adta, hogy:

Figyelmeztetés Európából: a legrosszabb még csak most jön

Az alcímben pedig olyan, itthon is sokszor hallott fogalmak állnak, mint polarizáció, összeesküvés-elméletek, a szabad sajtó megtámadása, a lojalitás elsőbbsége. „Az Egyesült Államokban nemrég bekövetkezett események olyan mintát követnek, amelyet az európaiak már nagyon jól ismernek” – írja.

Nem Applebaum az első, aki a közelmúltban cikket írt Amerikában Magyarországról és a térségről, nemrég jelent meg a Vox újságírójának, Zack Beauchampnak az átfogó cikke is, ő arról írt, Magyarországon meghalt a demokrácia, és ami van, az már puha fasizmus.

Applebaum írása sokkal személyesebb, a saját 1999-es szilveszteri partijával indít, amit egy északnyugat-lengyelországi kisvárosban tartottak, ahová a még csak félkész házukba több amerikai és lengyel ismerősüket is meghívták. A történész-újságíró szívesen emlékezett vissza erre a pillanatra. „Mi újjáépítettük a házunkat, a barátaink épp újjáépítették a hazájukat” – írja, de saját merengésének hamar véget vet: ezek az idők elmúltak.

Anne Applebaum
Fülöp Máté

Az akkori társaságból az egyik nő akkor még Applebaum közeli barátnője volt, egyik gyermekének keresztanyja, aztán amikor a barátnő Jaroslaw Kaczynski és a Jog és Igazságosság pártjának közelébe sodródott, Applebaum már hiába próbálta őt elérni, a lepattintó válasz mindössze annyi volt: „miről tudnánk beszélni?”. Egy másik nő netes trollnak állt, és nyakló nélkül tolja a propagandát, többször antiszemita kommentekkel árasztja el a világhálót.

Applebaum tézise szerint: ha a feltételek adottak hozzá, akkor bármelyik társadalom szembehelyezhető a demokráciával és a demokratikus normákkal.

„Európában jelenleg két illiberális párt létezik, a lengyel Jog és Igazságosság és a magyar Fidesz, Orbán Viktor pártja” - írja a szerző, de megemlíti, hogy Ausztriában és Olaszországban is szélsőséges, jobboldali pártok alkotják a kormánykoalíciót. „Ezek a pártok ugyan eltűrik a politikai ellenfeleket, de minden lehetséges eszközt megragadnak, törvényest és kevésbé törvényest is, hogy megnehezítsék azok dolgát” – így Applebaum.

Az illiberális állam nem szereti a külföldi befektetőket, ellene vannak a privatizációnak, ha az nem saját támogatóikat hozza helyzetbe. A semleges és a professzionális jelző eltűnik a politikusok szótárából, akár újságírókról, akár hivatalnokokról beszélnek, a vállalkozásokat pedig megpróbálják lebeszélni arról, hogy ellenzékinek mondott sajtótermékekben hirdessenek.

Ezzel kapcsolatban Applebaum elmesél egy történetet is. „Egy magyar üzletember Orbán első hatalomra kerülése után nem sokkal azt mesélte nekem, hogy a holdudvar emberei azt követelték, áron alul adja el a cégét. A visszautasítás után adóellenőrzések és egyéb vegzálás jöttek, megfélemlítették az üzletembert, testőrt is kellett fogadnia. Végül eladta a cégét, és elhagyta az országot.” (Hasonló történetről a már említett Vox cikkben beszámol az amerikai újságíró.)

A történész-újságíró bevezet, vagyis átvesz egy fogalmat Timothy Snydertől és a kelet-közép európai rezsimre alkalmazva használja azt. George Orwell és Arthur Koestler a XX. század elején használták a Nagy Hazugság ötletét, a fasizmus és a kommunizmus rendszereit írták le ezzel. Synder már a Közepes Hazugság kifejezést használta a XXI. századi polarizált politikai mozgalmak leírására, amelyek nem erőszakolják rá az emberekre azt, hogy a fekete fehér, a fehér pedig fekete.

Soros György
AFP / Brendan Smialowski

A hazugság ma sok rendszernek sajátja, Applebaum megemlíti, hogy a legutóbbi amerikai választási kampányban Donald Trump megpróbálta elhitetni a választókkal, hogy elődje, Barack Obama nem is Amerikában született.

De Lengyelországban és Magyarországon is látjuk, milyen az, amikor egy Közepes Hazugság – egy összeesküvés-elmélet – átveszi a hatalmat egy párton, egy választási kampányon, majd a kormánypárton, a teljes államon.

A különbség a történész szerint annyi, hogy Magyarország egy nem eredeti hazugságot vett át az orosz kormánytól és az amerikai alt-right mozgalmaktól, arra épített kampányt, hogy a zsidó Soros György migránsokat akar betelepíteni, ezzel pedig le akarja építeni a nemzetállamokat. Applebaum szerint azonban a lengyel hazugság egy egyedi, önálló dolog – abban gyökerezik, hogy a szmolenszki repülőgép-katasztrófa mögött az oroszok állnak. (2010-ben az oroszországi Szmolenszknél lezuhant repülőn utazott a lengyel elit egy része, köztük Jaroslaw Kaczynski ikertestvére, Lech Kaczynski akkori köztársasági elnök is.)

Ezekben az országokban az a döntés, hogy a „fantasy világát a kormányzati politika középpontjába állítják, az autoriter hatalomgyakorlás forrása lett”.

Szmolenszknek és a magyar migrációs összeesküvés-elméletnek van még egy hozadéka. A fiatal, most felnövő generációk előtt – akik már nem tapasztalták, milyen az élet a kommunista rezsimekben – egy olyan példa van, amelyik azt mutatja, a felemelkedéshez tehetség vagy szorgalom, esetleg tudás kell, hanem az, hogy valld te is azt, hogy Szmolenszkben oroszok lőtték le a kormánygépet. Vagy hirdesd azt, tényleg Soros akarja betelepíteni a migránsokat.

Applebaum hosszan ír Schmidt Máriáról is. Régi ismerősök ő, a Terror Háza 2002-es megnyitásakor az amerikai történész szerint ez a múzeum volt az egyik leginnovatívabb intézmény a térségben. A Figyelőről azt írja, Schmidt történészként nagyon jól tudja, hogyan működött az ország az 1940-es években, mégis kommunista módszerekkel vette át a Figyelőt és szorította ki onnan a független újságírókat. „Ő a hazugságok egyik első számú kitalálója” – jegyzi meg Applebaum. Az amerikai szerző megemlíti tavaly év végi konfliktusát is Schmidt Máriával, amikor a Terror Háza vezetője engedély nélkül hozott nyilvánosságra szerkesztett részleteket kettejük beszélgetéséből.

Schmidt Mária
Máté Péter

Ahogy hallgattam őt, rájöttem, nem változtak meg a nézetei, valójában soha nem hitt a liberális demokráciákban, Schmidt számára a kommunizmus ellentéte a nemzeti szuverenitás. Ehhez pedig szerinte olyan államra van szükség, ahol a tehetség előtt szerepel a hazaszeretet. (…) Minden szavát átszövi a cinizmus.

Elemzése végén Applebaum arról ír, felesleges azon csodálkozni, ha valaki nem hisz a versenyben és azon, hogy tehetsége alapján egyről a kettőre juthat (tehát: a meritokráciában), ugyanis a demokrácia és a szabad verseny sokaknak kellemetlen és hátrányokat is hordoz magában. Főleg úgy érezteti a hátrányait ez a rendszer, ha rossz szabályok szerint működik, és a benne részt vevők nem bíznak a szabályozókban. „A vesztesek és a leszakadók pedig egy idő után a versengés és a demokrácia alapjait fogják megkérdőjelezni.”

Az autoriter állam, de a félautoriter is azt ígéri, nem a szabad piac, hanem a nemzetállam a legjobb szabályozó, a Közepes Hazugság hívei pedig megérdemlik ezt. Lehet, hogy ehhez az kell, hogy eltérj a demokráciától, torzítsd a versenyt, leépítsd az igazságszolgáltatást, de ha hiszel benne, meg fogod tenni, szét fogod verni a demokráciát, ha azt hiszed, így az érdemesek közé kerülhetsz.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!