Sok minden van, mi értelmetlen, de az európai választás előtt pár hónappal megtartott miniszterelnöki „évértékelő” tartalmi elemezésénél nincs értelmetlenebb semmi. Az ilyesmit ezért meghagyjuk a Századvég és a kormánymédia legényeinek, ők legalább kapnak érte rendesen pénzt.

Mi inkább foglalkozzunk a kontextussal.

Választás előtt pár hónappal az ország leggazdagabb embere a nemzet örökös miniszterelnöke nem az országot értékeli, és a bejelentett ígérethegyekkel a legkevésbé sem szab új vagy bármilyen irányt a kormányzásnak, hanem kampánynyitó beszédet tart, azaz közzéteszi, hogy mostantól az értékelvű konzervatív oldal milyen politikai terméket fog ugyanolyan mély meggyőződéssel képviselni, ahogyan az előző tizennégyet is képviselte a polgári Magyarország álmától a rezsicsökkentésen át a Soros-ellenes honvédő háborúig.

A tegnapi műsor legfeljebb annyi érdekességgel bírt, hogy kiderült: átmeneti időszakban vagyunk, megkezdődött a politikai termék lecserélése, de ahogy mi sem engednénk el az egyik indát addig, amíg nem érjük el a kezükkel a másikat, a sorosozás az új csodafegyver megtalálásáig még velünk marad. Aztán megy a rezsicsökkentés, a polgár, a plebejus, a kereszténydemokrata után a kukába.

Ezt a pillanatot örökítette meg a fénykép a Várbazárban: balkezével Orbán erősen fogja a Soros-indát, bár érzi, hogy csökken a lendülete, a helyzeti energiája nagy, a mozgási viszont szinte nulla, hiába szép a kilátás onnan a csúcsról, ha haladni akar, akkor meg kell ragadnia a következő indát, de nem tudja melyiket. A jobb kezét már kinyújtotta, azonban egyelőre nem fogott meg vele semmit. A közönségnek ilyenkor lélegzetvisszafojtva kellene izgulnia, de a jelenlévő nézők – köztük megannyi letöltendő év büszke tulajdonosai – pontosan olyan nyugodtnak látszanak, mint a mutatvány végrehajtója, ami egyáltalán nem meglepő, a teremben ülők tudják, hogy nem fog leesni, nem azért tartja a legfőbb ügyészt, hogy biztosítókötél nélkül ugráljon. A főszereplő kurjantá is a magasból: „Győzni fogunk. Újra és újra győzni fogunk!”

Minden egyébre ott az Állami Számvevőszék.

Propagandával vagy adminisztratív eszközökkel, majd összehozzák a győzelmet közösen valahogy. Tehát mit tudtunk meg tegnap az élet nagy kérdéseiről? Legfeljebb azt, hogy az európai választást még lenyomják rutinból a bemikrózott sorosozással és migránsozással, az eljövendő évek nagy ügyére várni kell (a szüljön minden magyar nő, kivéve a romák sokadszorra felmelegített programja természetesen nem az), az újdonság és az izgalom érezhető hiányát pedig a kormány teljesítményének felmagasztalásával próbálják kompenzálni. Ami senkit nem ért váratlanul, hiszen hetek óta folyik a közpénzből finanszírozott Fidesz-kampány ezzel a tartalommal – ez csak az ellenzéki pártokat rommá büntető hatóságnak nem tűnik fel.

A sikerpropaganda annak beismerése, hogy a sorosozáson kívül más most nem jut eszükbe. A tavalyi választáson az eredmények bemutatására annyi energiát sem vesztegettek, mint Polt Péter az Elios aktákra, és nem csak azért, mert az egészségügyi és oktatási sikereknél még a magyar falvakba mecseteket építő transznemű terroristák víziója is hihetőbbnek tűnt, hanem azért, mert minden marketingakciónak van életciklusa, és a rezsicsökkentéssel stopsorossal egy éve bármit el lehetett adni, mostanra viszont kicsit uncsivá vált.

Amiben nyilván közrejátszik az a tény, hogy gyakorlatilag nem érkeznek Európába menekültek. Így a Magyarország legfontosabb problémáinak listáján eddig a nagyjából 900. helyén található bevándorlás probléma kikerült az első ezerből. Soros persze ott ármánykodik a távolban, de nem véletlenül szerepel a folytatásos filmekben is minden részben új fő gonosz. Három epizód után még Darth Vadert is le kellett cserélni.

Ez volna a kontextus. A tartalomról mindent elmond, hogy a „családbarát” akcióterv részeként bejelentetett bölcsődefejlesztés annyira friss ötlet, hogy tavaly halasztották el az előző bejelentés végrehajtását. Kilenc éve kormányoz ez a társaság, a demográfiai válság megoldását kilenc éve nevezik a legfontosabb célnak, és a magyar népesség ebben a kilenc évben folyamatosan csökkent.

Ezt nevezhetnénk akár totális kudarcnak is. Ők nemzeti felemelkedésnek hívják.

„Az egészségügyben is mocorog már valami” – mondja a stadionépítés Paganinije. K i l e n c hosszú esztendőnyi kormányzás után valami mocorog. Pártfőtitkár elvtársnak jelentjük, az álmennyezet fölött futkározó patkányokat tetszik hallani.

Innentől átadjuk a szót Kiszelly Zoltánnak.