Tiltakozom a nácik gyülekezési jogának korlátozása ellen! Meggyőződésem, hogy mindenkinek ezt kellene tennie, akinek fontosak az alapvető politikai jogok. Alapvető politikai jogainkat, ebben az esetben a gyülekezéshez valót ugyanis nem a gyülekező náci veszélyeztetik, hanem azok, akik a miénkkel együtt az ő jogaikat is korlátozzák. Azok, akik a tavaly október elsején hatályba lépett gyalázatos 2018. évi LV. törvénnyel a gyülekezési jogot megsemmisítették.

Gondoljon bárki bármit a náci veszély nagyságáról, azt biztosan nem befolyásolja, hogy a világtörténelem legaljasabb tömeggyilkosainak hívei a "becsület napján", február 11-én a Várban gyülekeznek vagy a Városmajorban. Az viszont nem mindegy, hogy az orbánista önkényuralommal szembeni ellenállás a közfigyelem középpontjában álló helyeken mutatkozhat meg vagy esetleg a városszéli senkiföldjén. Ha egyáltalán.

Tavaly a Várban, a Kapisztrán téren gyülekezhettek a nácik. Idén ezt megtiltották nekik. Ezzel az indoklással: "Megállapítható, hogy a megemlékezések szélsőséges nézeteket valló csoportokhoz kötődnek. A rendezvények lebonyolítása, így különösen az ott elhangzott beszédek, azok tartalma, zenei betétek stílusa, résztvevők megjelenése önmagukban és összességében is alkalmasak a külső szemlélőben félelemkeltésre, riadalom okozására a köztudomásúan országos jelentőségű történelmi emlékhelynek minősülő Kapisztrán téren." Ez az indoklás nem a nácikra vonatkozik, hanem mindenkire, akit szélsőségesnek, félelemkeltőnek minősítenek.

Kit nem lenne képes ilyennek minősíteni Pintér Sándor rendőrsége, ha arra utasítják? A bíróságok meg most kerülnek éppen abba a helyzetbe, hogy mindenre utasítható alakok ítéljenek az ilyen ügyekben.

De nincs is szükség nagyon vad minősítésekre. A hatályos gyülekezési törvény szerint: "A gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme… enyhébb korlátozással nem biztosítható. A közrendet veszélyezteti az is, ha a felhívás, illetve a gyűlés /…/ a közlekedés rendjének sérelmével jár. Mások jogainak és szabadságának sérelme különösen, ha a felhívás, illetve a gyűlés – az alkalmazott technikai eszközök, időtartama miatt – alkalmas mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának, emberi méltóságának, a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére, vagy szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogának korlátozására."

Egyszerűen lehetetlen olyan gyűlést tartani, melynek betiltására a fentiek szerint ne lehetne "törvényes" okot találni. Ettől kezdve minden megtartható gyűlés – a hatalom bármikor megvonható kegye.

A gyülekezési jogot megsemmisítő törvény ellen minden esetben tiltakozni indokolt, amikor azt bármilyen gyülekezés betiltására vagy eltérítésére alkalmazzák.

Hogy jutottunk idáig?

Úgy, hogy valamennyi jelentős politikai erő rátévedt a gyülekezési jog korlátozásának csúszós lejtőjére. Ekkor vagy akkor, mindenkinek izélte a csőrét, hogy semmilyen gyülekezés betiltására nem ad lehetőséget a hatályos törvény, ha az nem akadályozza súlyosan a közlekedést úgy, hogy annak lebonyolítása más útvonalon sem oldható meg.

Mindenki igyekezett valamiképp kijátszani ezt a törvényt. A Kossuth teret 2006 végén teljesen törvényellenesen lezárták. Demszky Gábor pedig tömegesen kihelyezett közlekedési táblákkal gondolta megakadályozni a traktoros tüntetést. A Medgyessy-kormány idején is sorozatosan tiltottak be tüntetéseket mondvacsinált indokokkal, és az ún. "baloldali" táborban (is) igen erős igény mutatkozott arra, hogy tüntetéseket tartalmi okokból is be lehessen tiltani. Szélsőséges doktrinéreknek minősültek azok a jogvédők (TASZ, Helsinki Bizottság stb.) és következetes demokraták, akik arra figyelmeztettek, hogy milyen csúszós az a lejtő, és hogy mi fogjuk összezúzni magunkat az alján.

A politikai táborok lelkesen gyalázták egymást a régi jó gyülekezési törvény betartása miatt, és azoknak a legsötétebb erőknek a pártolásával vagy felhasználásával vádolták meg egymást, amelyeknek a törvény éppen úgy megadta a gyülekezés jogát, mint mindenki másnak.

2007-ben például a Hősök terén emlékeztek meg a nácik "a becsület napjáról". A Nemzetbiztonsági Hivatalt faggatta az ellenzék, miképp engedélyezhették ezt. Az volt a válasz, hogy a BRFK-nak nincs engedélyezési jogköre, nem tilthat be ilyen rendezvényt. Pontosan ezt mondta Kövér László is, amikor az Orbán–Torgyán-kormány idején őt nyaggatta az ellenzék ugyanebben az ügyben. Ez persze Kövért aztán nem zavarta abban, hogy ellenzékben azzal vádolja a kormányt, direkt tolja, masíroztatja a nácikat az előtérben, hogy rémületet keltsen a maga javára.

2007-ben a Fidelitas rendezett antifasiszta ellentüntetést február 11-én. Ilyesmi manapság nem jut eszükbe. Akkor is csak azért jutott, hogy feltehessék a kérdést, miért asszisztál az MSZP–SZDSZ-kormány ahhoz, hogy a Hősök terén félelemkeltő neonáci demonstrációt tartsanak. Azt is kérdezték: "hogy az MSZP–SZDSZ-többségű fővárosi vezetés és annak a szakbizottsága hozzájárult-e a demonstrációhoz, ha igen, akkor miért, ha nem, akkor a rendőrség miért hagyta a megemlékezés megtartását". Egy önkormányzati szakbizottság szavára kellett volna a rendőrségnek alapvető politikai jogot korlátoznia a Fidesz ízlése szerint…

2013. augusztus 28-án Pilhál György írja a Magyar Nemzetben: "A Hősök terén vasárnap megtartott gárdistaavatás kapcsán Gyurcsány Ferenc pártja tüzes közleményt adott ki a minap. ’A Demokratikus Koalíció (DK) fölháborodottan tiltakozik a nácikkal kollaboráló kormány magatartása ellen, amellyel Budapestet is szégyenbe hozta’ – olvasható a szózatban, melynek rezüméje így szól: ’A Fidesz ma már úgy látja, nagy szüksége lesz jövőre a szélsőjobboldali szavazatokra, tehát azoknak is udvarolni próbál, akiktől immár a rendezvényen magát nem képviselő Jobbik is igyekszik távolságot tartani.’ Az már valószínűleg a közleményszerkesztő izgatott állapotával magyarázható, hogy a vérbő szövegből kimaradt néhány nem lényegtelen, historikus adalék. Például az, hogy a szóban forgó Magyar Gárda Gyurcsány Ferenc országlása idején alakult (számos avatás is történt ekkortájt), sőt virágkorát is ekkor élte. Nem véletlen, hogy ezekben az években (2006-2010) Európa náci szervezetei többször is éppen Budapesten tartották a Becsület Napja elnevezésű horogkeresztes dzsemborit. 2010 óta ezt nem engedélyezi a rendőrség..."

A Magyar Gárda speciel erőalkalmazásra szervezett, militáns, alkotmányellenes alakulat volt, amelyet még 2010 előtt törvényen kívül helyeztek, tehát annak tevékenységét valóban törvényes volt, illetve lett volna megakadályozni. Illegális szervezet szervezeti élete nem kezelhető gyülekezésként. De ez nem ok arra, hogy a bármikori kormányt azonosítsák azzal, amit nem tilt be.

Pilhál a Gyurcsány-kormányt vádolja azzal, hogy a nácikat támogatja, amiért nem vonja el törvényben biztosított gyülekezési jogukat, s az Orbán-kormány javára írja, hogy törvényellenesen elvonja.

Más kérdés, hogy ez akkor sem felelt meg a tényeknek, azóta meg éppen elég gyakran éltek a nácik a gyülekezési jogukkal.

Például Pilhál cikkének megjelenése után néhány hónappal, 2014. február 11-én. Az akkori felvonulás után megjelent egy olvasói levél a Vasárnapi Hírekben: "a nácik azt tesznek, amit akarnak. Megmutatta a ’becsület napja’, amikor a bíróság által engedélyezett, a rendőrség által pedig betiltott ’ünnepségen’ annyi gyűlöletbeszéd, zsidóellenesség, fenyegetés hangzott el, hogy aki látta, nem nyugodhat meg. Nem tudom, ki az a bíró, aki megengedte, hogy az egyenruhás fasiszták ’megszállják’ szombaton a Várt. /…/ Kérdezem, kinek jó ez? Kérdezem, miért nem lehet egyszer és mindenkorra betiltani ezeket a borzasztó bohózatokat. Tudom, miért hallgat a közmédia és kormányunk is. Nem akarják szétkürtölni a világban azt, ami országunkban ténylegesen van."

Ez a nagyon jellegzetes balantilib szöveg felhívás nem csupán a gyülekezési jog önkényes korlátozására, hanem a bírói függetlenség felszámolására is. Hiszen éppen azt kéri számon a kormányon, amit akkor egy független bíró a kormány rendőrségével szemben (!) ítélt.

A kormányt különösképpen biztatni nem kellett.

Egy kevésbé független bíró 2014 végén jóváhagyta a rendőrségnek azt a törvényellenes döntését, hogy nem tüntethetnek a "devizakárosultak" sem Orbán Viktor őfőméltósága Cinege utcai rezidenciája, sem a Kúria előtt. A még kevésbé független Alkotmánybíróság pedig kimondta, hogy ez a döntés nem alaptörvény-ellenes. Megállapították ugyan, hogy olyan indokkal tiltották be a tüntetéseket, amilyet a törvény nem ismer, "a rendőrség és a bíróság kétségkívül kibővítette a gyülekezési törvényben szereplő tilalmi okokat", de ez azért volt, mert a törvény nem ad eligazítást arra az esetre, ha alapjogok ütköznek. Ebben az esetben a tüntetés másoknak a nyugalomhoz vagy a nyugodt munkavégzéshez való jogát sértette volna. Természetesen nincs olyan tüntetés, amelyre ezt nem lehetne ráfogni. Az Ab megállapította, hogy mulasztásos törvénysértés esete forog fenn, és ezért módosítani kell a gyülekezési törvényt.

Rögvest napirendre is került a magánélet kétségkívül bármilyen gyülekezéssel megzavarható nyugalmának alapjogi védelmét biztosító alkotmánymódosítás, azután pedig az új gyülekezési törvény megalkotása.

Az ellenzéki pártok ellenkeztek. Gyurcsány immáron kinyilvánította, hogy a gyülekezési törvényt egyáltalán nem kell módosítani. Ekkor már az ellenzék szomjasan itta a Társaság a Szabadságjogokért szakértőjének szakvéleményét, miszerint a gyülekezés jog tervezett szabályozása a gyülekezési jog felszámolásával egyenlő.

A felszámolás megtörtént. S aki azt hitte, hogy jogfosztás árán megszabadulhat a nácik jelenlététől, most láthatja, mekkorát tévedett. Vagy a nácik is, vagy mi sem. Ez a tanulság.

Ezért nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a nácikat úgy parancsolták ki a Várból, ahogy bármelyikünket kiparancsolhatnak. Bármikor. Bárhonnan.