A menekültkérdés 2019 első számú témája.

Az elmúlt négy évben az EU jelentős előrelépést tett a migrációs kihívás kezelése terén, és kézzelfogható eredményeket ért el.

A fenti két kijelentés ugyanazon a napon – történetesen a main – hangzott el. És hogy az európai migrációs helyzet mennyire nehezen megítélhető, csak úgy tudjuk értékelni, ha hozzátesszük: mindkét megszólalónak igaza van.

Az első mondat Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) EP-frakcióvezetőjének a szájából hangzott el pártja, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) passaui gyűlésén.

Manfred Weber, az Európai Néppárt, az EPP frakcióvezetője és csúcsjelöltje az európai parlamenti választásokon, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) hamvazószerdai rendezvényén Passauban 2019. március 6-á

MTI / EPA

A migráció kezelésében testvérpártjánál, a CDU-nál mindig szigorúbb nézetet képviselő párt kulcsfigurája, mellesleg az EPP európai bizottsági elnökjelöltje a magyar kormánynak köszönhetően már tomboló EP-választási kampány egyik fontos beszédét mondta el. Ebben többek között a következőket hangsúlyozta az MTI tudósítása szerint:

• támogatást érdemelnek azok a politikusok, akik – akár kerítéssel – arra törekszenek, hogy az embercsempészek helyett a határvédelmi szervek döntsék el, ki juthat be az országukba
• Európa keresztény kontinens, ezért kötelessége, hogy segítsen a menekülőknek
• Afrikai Marshall-tervvel kell segíteni a kontinens felemelkedését, mert Európának nem lehet jövője egy afrikai káosz fenntartása.

Eközben Brüsszelben Weber legfőbb riválisa, az EP baloldali pártcsaládja, a Szocialisták és Demokraták (S&D) csúcsjelöltje, Frans Timmermans fényezte az EU szerepét a menekültválság megoldásában – többek között a cikkünk elején olvasható második mondattal. A holland politikus az Európai Bizottság első alelnökeként értékelte a Juncker-bizottság munkáját e téren, és alapvetően pozitív képet festett kollégáival.

Frans Timmermans

MTI / EPA / Olivier Hoslet

„Az EU többmillió embernek nyújtott védelmet és támogatást, életeket mentett, csempészhálózatokat számolt fel, és az Európába szabálytalan módon érkezők számát az elmúlt öt év legalacsonyabb szintjére csökkentette. Mindazonáltal – tekintettel a folyamatosan változó geopolitikai környezetre és a globális szintű migrációs nyomás folyamatos erősödésére – még több munkára van szükség ahhoz, hogy az EU migrációs politikája valóban időtállóvá váljon” – áll a bizottsági közleményben.

De hol az igazság?

Ha csak a számokat nézzük, nehéz kétségbe vonni azt az állítást, hogy az EU végeredményben sikeresen vette fel a versenyt a menekültáradattal. Az unió határvédelmi ügynöksége, a Frontex nemrég kiadott éves jelentéséből kiderül: öt éve nem volt annyira alacsony a bevándorlás szintje, mint most.

Az illegális bevándorlók száma az előző évhez képest 2018-ban több mint 150 ezerrel, mintegy 27 százalékkal csökkent, ez a 2015-ös, legmagasabb adatokat mutató évhez lépest 92 százalékkal kevesebb.

Ezen belül tavaly főleg Földközi-tenger középső részén esett vissza a migráció – ez betudható az olasz kormány politikájának is –, és a nyugati medencére nehezedik most nagyobb nyomás, de a török-görög tengeri és szárazföldi határokat érintő migrációs útvonalon szintén a migránsok számának növekedését jelezték.

Bevándorlók várakoznak az olasz parti őrség Diciotti hajójának fedélzetén Catania kikötőjében 2018. augusztus 22-én

MTI / EPA / Orietta Scardino

Ilyen hely Leszbosz szigete is, ahonnan február végén helyszíni riportot közölt a hvg.hu. A török partokról mindössze néhány kilométerre fekvő szigetre minden héten több százan érkeznek. Az Aegan Boat Report nevű norvég civil szervezet adatai szerint idén csak Leszboszon 1731 menekült kötött ki, a környékbeli szigeteken pedig 2065. Ez persze elenyésző a 2015-ös adatokhoz képest, de a rendkívül lassú regisztráció miatt a menedékkérők többsége évekig a szigeten marad, ami mára sokkal inkább hasonlít börtönre, mint egy átmeneti szállásra.

Vagyis a helyzet távolról sem megoldott, de nem reménytelen, és – ahogy azt az unió több vezetője is hangoztatta az elmúlt időszakban –:

a menekültválságot csak a politikusok tartják a felszínen.

A Guardian cikkében ennél is radikálisabban fogalmazott: a brit lap szerint a bizottság már a válság végéről beszél, és azoknak a kormányoknak, elsősorban a magyarnak üzennek a vezetői, amelyek még mindig világvége-helyzetet igyekeznek láttatni választóikkal.

Kerítés a magyar-szerb határszakaszon

MTI / Sóki Tamás

Ezt Brüsszelben ugyan nem mondják ki, ám igyekeznek eloszlatni a kormány mostani kampányában tett állításokat. A múlt heti négyoldalas pamflet után most egy hasonló, ötoldalas álhír-leleplező kisokost is publikált a bizottság, benne ilyenekkel:

Mítosz: Az EU nem védi meg a határait.

Tény: Az európai határőrizeti szerv 900 határőre egészíti ki a tagországok 100 ezres kontingensét, az elmúlt két évben a bizottság javaslatot tett a Frontex erősítésére. (Erről állítja a kormány azt, hogy hatásköröket von el a nemzetállamoktól, az EU meg az ellenkezőjét.)

Mítosz: A migránsok betegségeket terjesztenek.

Tény: Ennek nincs semmi alapja. Miközben a migráció és az utazás önmagában egészségügyi kockázatokat hordozhat, nincs arra utaló jel, hogy az elmúlt évek menekültáradata bármilyen járvány terjedéséhez hozzájárult volna.

Mítosz: A globális migrációs csomag jogi alapot ad és bátorítja a migrációt.

Tény: Nincs titkos összeesküvés az illegális migráció ösztönzésére.

A kiadványt azzal indokolják a bizottság tagjai, hogy az EP-választásokon a voksolóknak jogukban áll tudni, mi is a valós helyzet a politikusok – főleg a „migráció hullámait meglovagló populisták” – állításaihoz képest.

Brüsszel ugyanakkor javaslatokkal is előállt annak érdekében, hogy a mostani helyzeten sikerüljön úrrá lenni. Dimitrisz Avramopulosz migrációért felelős biztos sorolta ezt a brüsszeli sajtótájékoztatón:

• A Marokkónak nyújtott támogatást még intenzívebbé kell tenni, mivel a Földközi-tenger nyugati medencéjében kialakult migrációs útvonalon jelentős mértékben emelkedett a Spanyolországba érkezők száma. Folytatni kell a határigazgatást támogató program végrehajtását, és újra kell kezdeni a visszafogadásról és a vízumkönnyítésről folytatott tárgyalásokat Marokkóval.
• Javítani kell a Líbiában fennálló "megdöbbentő" állapotokon. Elő kell segíteni a migránsok őrizetből való szabadon bocsátását, meg kell könnyíteni az önkéntes visszatérést, evakuálni kell a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőket.
• A Görögországot érintő migrációs útvonalon jelentkező alapvető problémák megoldása érdekében Görögországnak mielőbb hatékony nemzeti stratégiát kell kialakítania.
• A tengerből kimentett menekültek partra szállítására vonatkozó átmeneti rendelkezések helyett szisztematikusabb és összehangoltabb uniós megközelítést kell alkalmazni.
• A tagállamoknak fokozniuk kell a legális migrációval kapcsolatos kísérleti projektek alkalmazását, a tartózkodási joggal rendelkező személyek sikeres integrációja ugyanis döntő fontosságú a migráció működőképessé tételéhez.

Fontos azonban, hogy még a közösségi döntéseket sem a bizottság, hanem a tagállamok hozzák – sok esetben olyanok, mint Magyarország, amely igyekszik a legminimálisabb kooperációt is megakadályozni a migráció kezelésében. Az együttműködés hiánya miatt pedig nemcsak az áthelyezéssel kapcsolatos tervek (köztük az áthelyezéssel és áttelepítéssel kapcsolatos kvóta) fulladtak kudarcba az elmúlt években, de a menedékkérők elosztását célzó dublini rendelet reformja is évek óta várat magára.

És az is tény, hogy a menekültáradat visszaszorításában a leghatékonyabb eszköznek ezidáig a Törökországgal kötött egyezmény bizonyult, amelynek keretében Ankara 3+3 milliárd eurót kap arra, hogy kezdjen valamit az EU felé igyekvő menedékkérőkkel. Erről pedig sem a bizottság, sem a magyar kormány, sem Manfred Weber nem szívesen beszél.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.