Gulyás Gergely miniszter rádiónyilatkozatában kifejtette, hogy az Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tarlós István hivatalban lévő budapesti főpolgármester közötti megegyezés csakis kettejükre vonatkozik. Ebben olyasmik szerepelnek, mint a rendszeres egyeztetés a két államférfi között, az új közmunkatanács létrehozása, pénz a metróra stb.

Gulyás miniszter úr közölte: ha a bűnös város közönsége netán mégse Tarlós urat választja újjá, akkor orra tőle fokhagymás, megegyezés sztornó, metrópénz nuku.

Gulyás miniszter úr evvel megfenyegette a székesfővárost, hogy amennyiben nem szavaz megfelelően (Tarlós + fideszes többség a közgyűlésben), akkor anyagi és közigazgatási hátrányokban részesül. Mert hogy ez szerinte politikai, nem közjogi megállapodás – igaz, ő ezt nyelvtanilag helytelenül, magyartalanul mondja, de udvariasságból javítottam –, ami logikai és értelmi tekintetben idiotizmus, jogismeret szemszögéből nézve tudatlanság és műveletlenség, büntetőjogilag pedig alkotmánysértés kísérlete.

Az ígéretes – fényes pálya előtt álló – ifjú tisztségviselő azt képzeli (sok szkeptikus olvasónkkal hallgatólagos egyetértésben, sajnos), hogy a „politika” kifejezés egyszerűen „disznóság”-ot jelent.

Mutyi, kéz kezet mos, elveszti közpénz jellegét, alkotmányos költség stb. Ilyesmiket.

A szkeptikus olvasótól eltérően, neki ehhez a szkepszishez nincs joga, mert a „politika” elvben a közügyek szféráját jelenti, amelyet – már ha föltételezzük, hogy A MAGYAR ÁLLAM MÉG FÖNNÁLL – az alkotmány szabályoz. Az olyan politika viszont, amely nem közjogi, tanult barátom, az törvénytelen, alkotmányellenes, tehát tilos.

A miniszterelnök, aki nem magánember, hanem a végrehajtó hatalom megválasztott és beiktatott feje látástól vakulásig, 24/7, nem köthet olyan – formális vagy informális – megállapodásokat fontos köztisztséget betöltő hivatalos személlyel, amely nem érvényes akkor, ha azt a köztisztséget másvalaki tölti be. (Ha ez így lenne, akkor nem kell adót fizetnünk, ha új vezetője lesz az adóhivatalnak.)

Közigazgatási aktusok – mint a rendszeres egyeztetés két fontos közhivatal vezetője között – és költségvetési pénzek juttatása, ha csak bizonyos személyek között érvényes, akkor hatalmi visszaélés, amit a törvény szigorúan tilt és büntet.

Ráadásul ellentmond az alkotmányos konvenciónak. A kormányzat politikai – mindig a közjognak alárendelt – működése nem lehet személyhez kötött, hanem kizárólag csak részrehajlástól mentes, pártatlan, tárgyilagos. A közjó minden egyes honpolgár java, akik között hatalmi és pártelfogultságból (pláne nyíltan és nyilvánosan!) különbséget tenni alkotmánysértő és tilos.

Gulyás miniszter – föltételezhetőleg a miniszterelnök úr egyetértésével – illetéktelenül beleavatkozik a helyhatósági választásba, és fenyegeti a választókat. Kilátásba helyezi, hogy amennyiben nem az érdemdús és köztiszteletben álló, valamint választékos modorú Tarlós urat látja jónak újraválasztani a főváros közönsége, ez a kormány nyíltan kifejezett szándéka szerint anyagi hátrányokkal járhat Budapestre nézve. Ez bemocskolja a választás tisztaságát, korlátozza a választás szabadságát, ami bűncselekmény.

Gulyás miniszter – őszinte csodálkozásomra – még nem mondott le, de még az se történt meg, ami némileg könnyítené helyzetét a nyilvánvalóan (haladéktalanul) megkezdett ügyészségi eljárásban (hiszen a választási jogsértések ügyében gyorsan kell eljárni), tudniillik hogy Orbán miniszterelnök úr a legnagyobb nyilvánosság előtt leszögezze, hogy tapasztalatlan fiatal munkatársa tévesen nyilatkozott, és neki – Orbán úrnak – egyáltalán nincsenek ilyen alkotmánysértő szándékai. Ő állja adott szavát, függetlenül attól, hogy mi a neve Budapest új főpolgármesterének. Hiszen ő a kormány vezetője, nem baráti kedvezményt nyújtó üzletember, aki a saját magánpénzét költi úgy, ahogy kedve szottyan.

Különben – Isten őrizz – még az a csalóka látszat keletkezhetnék, hogy csak annak jár az, ami jár, aki Orbán úr párthíve, netán megbízottja.

Mert azt nem hinnők (s a tények se azt bizonyítják), hogy a kitűnő stílusú Tarlós főpolgármester úr vezette főváros – kizárólag Tarlós úr érdemei és rokonszenves beszédmódja miatt – olyasmit kapott eddig, ami nem jár. Némelyek nézete szerint még több is járt volna, de ez nem ennek a rövid dolgozatnak a tárgya.

De az, ami jár, Budapestnek jár, nem pedig az ilyen vagy amolyan nevű főpolgármester személyének. Ha a kormányzat csak a kormányzat vezetőinek ideológiailag rokonszenves és nekik a törvényes kötelmeken túli hűséggel tartozó emberek által irányított helyhatóságokkal bánik méltányosan, akkor a magyarországi alkotmányos rendszer végét vagyunk kénytelenek bejelenteni.

Nem először sajnos, de továbbra is hazafias mélabúval.

Az alkotmányhű, patrióta magyar ember persze egy ideje már nem könnyeket ont az alkotmányos haza vesztén, hanem csillapíthatatlanul röhög, miközben menetrendeket és baden-württenbergi állásajánlatokat tanulmányoz.

Az is mosolyt csal az alkotmány- és törvénytisztelő magyar honpolgár ajakára, hogy – amint kiderült – a magát éppen Magyar Társadalomkutató Intézetnek (máskor másnak) nevező bűnszövetkezet telefonos „interjúkban” rágalmazza az Orbán, Gulyás, Tarlós uraknak nem tetsző polgármesterjelölteket és ijesztgeti reménybeli választóikat. A szkeptikusan mosolygó honpolgár ugyanakkor hőn reményli, hogy a pártatlan és igazságszerető magyar rendőrhatóság kivizsgálandja ezt a merényt.

(Vagy nem.)

Az egyik legaggasztóbb jele a magyar állam (és az alkotmányos hazafiság) poshadásának, hogy a jó képességű és derűs kedélyű Gulyás miniszter – kimondottan arcátlan – nyilatkozatát nem követte a fölháborodás vagy legalább a „mi-már-ezerszer-megmondtuk-hogy-ezek-ilyenek” vihara. Elvárható lett volna, hogy a népszerű és magabiztos Tarlós főpolgármester annyit mondjon: természetesen mindaz, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök (történelmünk egyik igen érdekes személyisége) neki megígért, Tarlós úr utódának is a jussa, annak a valószínűtlen balesetnek a bekövetkeztén is, ha a széles körben elismerésnek örvendő Tarlós urat a pesti nép forró hálája mégse ülteti vissza eddigi székébe, ahogyan az manapság dukál.

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): „Merjél csak az ellenfelemre szavazni, Orbán Viktor majd fenéken billent!”

Ilyesmi a jogegyenlőség őshazájában teljességgel elképzelhetetlen.

Nem tudom, miről jut eszembe, hogy a legutóbbi oroszországi helyhatósági választásokon a hazánkban is nagyra becsült Vlagyimir Putyin pártja a 16 régióból 16-ban nyert: ezt legföljebb azok nem tartják a demokrácia diadalának, akik már csomagolnak.