Érzik a kutatóintézetek hiányát, hiába kérik fel ugyanis őket különböző szakmai anyagok véleményezésére, ezt most nem tudják megtenni, “egy kissé el vagyunk akadva” – mondta Lovász László a Népszavának adott szerdai interjújában.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint az MTA-nak teljesen újra kell gondolnia küldetését, stratégiáját, és jobban el kell majd mozdulnia abba az irányba, hogy az egész tudományosság képviselője legyen.

Lovász arról is beszélt, hogy az intézetelvételek miatt ki kellett lépniük a Science Europe nevű nemzetközi szervezetből, a kutatóintézeteket működtető szervezetek európai egyesületéből. Pedig az elnök szerint “nagy szükség lenne rá, hogy valaki itt is képviselje Magyarországot, de a szervezet szigorú politikamentességet vár el tagjaitól”.

Ahogy korábban megírtuk: az Orbán Viktor miniszterelnök barátjának tartott Maróth Miklós vezeti a Magyar Tudományos Akadémiáról (MTA) leválasztott kutatóhálózatokat irányító testületet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH) .

Maróthról Lovász azt mondta, havonta egyszer szokott vele beszélni, és úgy tudja, “az ELKH még küzd az alakulás nehézségeivel, az irányítási rendszernek még meg kell találnia azokat a módszereket, csatornákat, ügymeneteket, amik a leghatékonyabbak”. 

Én ebből a szempontból megértő vagyok, tudom, amikor az Akadémián új vezetés van, hónapokba telik, amíg kialakul a testületi, titkársági működés. A kutatóhálózat erős, jól szervezett, így ebben az átmeneti időszakban is tud komolyabb bonyodalmak nélkül működni. Azt látom, a tudományos szempontok az intézetigazgatókon, az irányító testületen keresztül érvényesülnek, és remélem, hogy ez így is marad.

Mivel Lovász László a jövő évben kitölti a második hároméves terminusát is, így őt már nem lehet újra jelölni, vagyis az MTA-nak új elnököt kell választania. A poszt legesélyesebbje az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló Freund Tamás, akinek nemrég kiszivárgott egy, a miniszterelnöknek írt levele. Freund ebben a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársakról írt, “akik itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot”.

Lovász minderre most úgy reagált, “én ezt egy hibának tartom Freund Tamás részéről, de az ő dolga, hogy tisztázza. A teljes levelet egyébként azóta sem láttam, csak a sajtóban megjelent részleteket. Én ebbe az ügybe nem tudok belefolyni.”

Az interjú másik meglepő része, melyben Lovász arról mesél, hogy az utóbbi másfél évben nem tudott lefeküdni anélkül, “hogy ma nem csináltam-e valamit rosszul. Például még ma sem tudom, nem kellett volna-e másfél évvel ezelőtt lemondanom, tiltakozásul a törvény ellen, ami elvette az Akadémia finanszírozását, majd a kutatóhálózatot”. 

A beszélgetés ennek a résznek a végén úgy zárul:

Ha így tettem volna, nagy valószínűség szerint ügyvezető elnökként úgyis folytatnom kellett volna. De továbbra sem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre.