Lehet, hogy nagy átverés áldozatai lettünk, és Borkai Zsolt családapa, olimpikon és polgármester valójában a vallását gyakorolta a kiszivárgott szexfelvételeken? Csak eltévesztette szegény a felekezetet. Mert például az olümposzi istenek és híveik körében kifejezetten szent cselekedetnek számított az orgia és a prostitúció, a szakrális szertartások helyén termékennyé váltak a földek és a nők, a földi hatalom összefonódott a természetfelettivel, a szoknyapecér főisten pedig hol Bika képében rabolta el Európát, hol hattyúvá változva csábította el a halandó Lédát, hogy az aranyesővel abszolvált megtermékenyítésről már ne is beszéljünk. A győri polgármester botrányát feldolgozó címlapsztorinkban a görög-szabadkeresztény kontinuitás jegyében megjelenik szinte az összes mitológiai motívum:

adriai orgia, luxuskurvák, eksztázis, korrupció, az Audi révén gazdagon fialó földek, lerabolt európai pénzek.

S a Borkai gyerekek cégeitől a Tiborcz István üzlettársának ügyeit is intéző luxemburgi ügyvédi irodáig ívelő történetből az is szépen kirajzolódik, hogy mindez nem rendszerhiba, hanem a mindent az egyéni gazdagodás és a pártfinanszírozás szolgálatába állító rendszer maga.

Bár ezen a választáson sok településen alighanem az elmúlt hetekben nyilvánosságra került titkos hang- és képfelvételek és pucér férfitestek hatására dől el, hogy ki szívja meg vagy húzza el a csíkot, mi azért megpróbálkozunk konzervatívabb műfajokkal is. Karácsony Gergellyel készült interjúnk legaktuálisabb, a botrányokra is reagáló üzenete, hogy ha nyerne Budapesten, olyan szisztémát építene ki, amilyen az ország is lehetne. Jogállam, amelyben nem elsősorban az emberek minősége, hanem a jog és az intézmények jelentik a garanciát. Tarlós István viszont nem találta érdemesnek lapunk olvasóit arra, hogy válaszoljon a kérdéseinkre, azzal utasítva el az interjúkérelmünket, hogy nem kíván a kihívójával azonos felületen szerepelni. Ami igazi NER-es tempó, de semmi ahhoz képest, ami elemzésünk szerint a választások másnapjától a nagypolitikában várható:

„nagyobb ívű” alkotmánymódosítás, a sajtó és az igazságügy újabb megregulázása.

Az illiberális hatalomgyakorlás szinte minden elemét lekoppintotta Orbántól az újabb választási győzelemre készülő lengyel kormánypárt. Nagy különbség viszont – derül ki az esélyeket elemző cikkünkből –, hogy ott nem divat a rendszerszintű lopás, nincsenek hűbérurak, nincs szélsebesen gazdagodó nagycsalád – s nem csupán amiatt, mert Jaroslaw Kaczynski a macskáival él, akiknek legfeljebb nagyon betépve lehetne átjátszani komplett gazdasági ágazatokat és kistérségeket. Ez a kivétel alighanem csak erősíti azt a szabályt, amiről Ivan Miklos, a Szlovákiát az euróövezetbe repítő reformok kidolgozója beszél Gazdaság rovatunkban: az autokrata rendszerek közös jellemzője a korrupció, a sikeres fejlődés előfeltétele a politikai és gazdasági szabadság.

A szabadságvágyról és annak megtöréséről szól a Radnóti Színház Kakukkfészek című előadása is, amelyről Szellem rovatunkban a McMurphyt alakító Vilmányi Benettet kérdeztük. Azt már csak az ördög ügyvédje mondatja velünk, hogy ha elveszti a választásokat, Borkai akár pályát is módosíthat, hiszen a Száll a kakukk fészkére megírása előtt az író önkéntes LSD-kísérletben vett részt, majd betegfelvigyázóként dolgozott egy pszichiátrián. Szerencsésebb pályamódosító a Portrénkban szereplő Roska Botond, a zenészből lett orvosprofesszor, aki a látást helyreállító eljárásáért akár Nobel-díjra is esélyes. Mi viszont a vasárnapi választáson már beérnénk a politikai tisztánlátás csekély jeleivel is.

A szerző a HVG felelős szerkesztője