A Fülke vendége ezen a héten Csizmadia Ervin politológus, a Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa, valamint a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.

A beszélgetés apropóját Csizmadia legújabb tanulmánya, a Látja-e magát a magyar társadalom? adta.

Ebben a politológus a puha intézményekről, mint a demokráciaépítés elhanyagolt területéről ír, közelebbről pedig a filmek ezen a területen betöltött szerepéről.

Dudás Szabolcs

De központi kérdés a dolgozatban a nyugatos demokrácia és a hozzá való viszony. Egy helyen úgy fogalmaz, hogy a 2000-es évek végéig megkérdőjelezhetetlen volt a nyugatos fejlődés, ám „2010 után Magyarország egyre távolabb került ettől,” a nyugatos fejlődési pályára csak kormány-, sőt rendszerváltással lehetne visszatérni. Erről is kérdezzük.

De szóba kerül az is, hogy:

• miért sánta a magyar demokrácia,
• miért elégít ki minket – Babits Mihály szavaival – az, hogy csak szemlélődünk,
• milyen a magyar nyugatosodás.

Csizmadia úgy véli, amíg Amerika, az amerikai demokrácia és az amerikai filmek arról szólnak, hogy valaki hogyan jut el A pontból B-be, addig

Magyarországon folyamatosan az A pontban vagyunk és nem jutunk előre.

Adásunkat itt hallgathatja meg: