Az államiból augusztus elején alapítványi tulajdonba kerülő Színház-és Filmművészeti Egyetem új kuratóriumának elnöke a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila lett, az új vezetést azonban nem hajlandó elfogadni az egyetem diáksága. A kinevezést követően 41 év után felbontotta a szerződését a Színművészetivel Zsámbéki Gábor, de felmondott Gáspár Máté, az Elméleti és Művészetközvetítői Intézet vezetője is. Vidnyánszky Attila a héten interjút adott az Origónak, amelyben üzent a kinevezése ellen tiltakozó színművészetis diákoknak is. Mint mondta, nagyon fontos, hogy megértsék: „szakmainak nevezett érvekkel manipulálják őket” - később a Kossuth Rádiónak nyilatkozott, ahol a tiltakozókat érintve "egy klikkről, bagázsról" beszélt.

Schilling Árpád nemrég Facebook-bejegyzésben reagált Vidnyánszky szavaira. Ebben azt írta,

"Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban „bagázsnak” nevezte a Színház-, és Filmművészeti Egyetem oktatóit, csak mert szóvá merték tenni, hogy az intézmény alapítványi átalakításának folyamata mellőz minden demokratikus szándékot és korrektnek nevezhető szakmai munkát. Vidnyánszky kezdetektől hiányos érvkészlete mára puszta önsajnálattá, sértett önigazolássá, fékezhetetlen bosszúvá merevedett. Az „Egy pillanat alatt a nyugat-európai turnéim eltűntek, mert egy nagy nemzetközi hálózat Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikuscég(sic!) elintézte azt” kijelentésével Vidnyánszky is leiratkozott a „sorosista, libernyák, szabadkőműves” mantrát hajtogató nemzeti radikálisok színvonalára. Siránkozik, miközben övé már minden. Lelke rajta, talán egyszer majd észhez tér. Róla ennyit. Most igazából azért írok, mert kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a „bagázs” néhány tagja mellett"

- nyitja a bejegyzést a rendező.

Ezek után Ascher Tamással, Székely Gáborral és Zsámbéki Gáborral kapcsolatos emlékeit is felidézte.

"Zsámbéki Gábor először 1998-ban hívott rendezni a Katona József Színházba. Én rögtön megbuktam, de ő visszahívott. Valami más volt számára fontos, mint a felszín. Amikor 2000-ben le akart szerződtetni, és én nemet mondtam, mert saját társulatot akartam alapítani, azzal bocsájtott utamra, hogy „a helyedben én is ezt tenném”. (...) A művésznek nem csak kifelé, de befelé is munkája van. Ő sem beszélt ideológiáról, kizárólag a minőségről. 41 évet tanított a „Színműn”. Minőséget próbált képviselni, de győzött az ideológia. Ezért távozott. Még önként."

Schilling ezután Gáspár Mátéról is hosszan írt, aki annak idején a Krétakör menedzsere volt.

Gáspár Máté alapos precizitással, tényekkel és érvekkel bizonyította, hogy az SZFE-t illetően Vidnyánszky lózungjai nem állják ki a szakmaiság próbáját. Máté állításait azóta sem cáfolták, az érvekre nem érkezett korrekt válasz. Vádaskodás annál több. Gáspár Máté is távozott. Még önként.

A rendező ezután azzal folytatja, hogy ő Vidnyánszky és társulata nevével akkor találkozott először, amikor támogatást kértek a magyarországi színházaktól, hogy kitörhessenek a valóban rettenetes körülményeik közül. Schilling azt írja, a Krétakör Színház akkor csúcson volt, leghíresebb előadásuk, a Sirály jegybevételét ajánlották föl nekik.

Ezt nem azért írom le, mert most hasonló gesztusra vágynék, és nem is hivalkodom. Mások is megtették, amit mi. A szakmai szolidaritás kötelesség, semmi nagyszerű nincsen abban, ha valaki segít nehéz helyzetbe került kollégájának. Sőt, tovább megyek, minden ember köteles segíteni a másik embernek, aki bajba került. Na, ez ideológia. A többi inkább kicsinyesség, butaság és merő rosszindulat.

- teszi hozzá. A teljes bejegyzést ide kattintva lehet elolvasni: