Free SZFE
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
Nincs igaza Vidnyánszky Attilának, akár hazafiatlansággal, akár keresztényellenességgel vádolja Karsai Györgyöt – írta még kedden nyílt levélben közel tucatnyi keresztény értelmiségi.
A 444.hu által közölt levelet azután fogalmazták meg neves irodalom-, filozófia-, eszme- és vallástörténészek, klasszika-filológusok, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetem tulajdonosi jogait gyakorló alapítvány kuratóriumának elnöke a múlt héten az ATV Egyenes Beszéd című műsorában azt mondta az SZFE Doktori Iskoláját vezető Karsai Györgyre, hogy “én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok”. Az ügyben korábban megszólalt az egyetem Doktori Tanácsa is.
A magukat Karsai György barátaiként, régi és új kollégáiként, tisztelőiként azonosító levélírók Vidnyánszky Attila szavait nem tartják antiszemita tartalmúnak, szerintük csak azt akarta mondani, hogy Karsai György nem osztja az ő a nemzetről, a hazáról és a kereszténységről alkotott nézeteit, amiben “valószínűleg igaza van, hiszen közismert, hogy kettejük vitája már sok évvel ezelőtt elkezdődött”, a levélírók szerint azonban Vidnyászkynak nincs igaza ha hazafiatlansággal vagy keresztényellenességgel vádolja Karsait.
A levélírók szerint Karsai György “egész szakmai munkásságát, mind klasszika-filológusként, irodalomtörténészként, mind dramaturgként, vagy egyetemi oktatóként mélységesen átérzett, őszinte hazafiság jellemzi”, aki “mindig is előnyben részesítette a magyar nyelvű publikációkat”.
Szerintük hazájához való ragaszkodását igazolja az is, hogy hazajött, miután több franciaországi egyetemen is oktatott, és a Lille-i Egyetemen is kaphatott volna állandó állást, és egyetlen esetre sem emlékeznek, amikor “negatív elfogultsággal állt volna hozzá a kereszténységhez”.
A levélírók megemlítik, hogy a magyar bölcsészettudomány művelői között “akadnak keresztények, zsidók, agnosztikusok és ateisták, de ezt senki nem kéri számon a másikon, hiszen az egyéni meggyőződés nem tudományos kérdés”.
A keresztény értelmiségiek Krisztust idézik Vidnyánszky vádjaira:
„Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7, 21). A mennyei Atya akaratát az cselekszi, aki a parancsolatokat megtartja. Ezek között pedig a két legnagyobb: „Szeresd a te Uradat Istenedet egész szívedből, egész lelkedből és egész értelmedből!” és „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” (Mt 22, 37-39). Mindenki magát vizsgálja meg, hogy teljesíti-e ezeket a parancsolatokat, és azután lásson hozzá, hogy felebarátját megítélje vagy leszólja. Ámde ekkor is gondolkozzék el Krisztus szavain: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Mt 7, 1-2).
