Ékes Ilona egykori Fidesz-képviselő hívő katolikusként sértve érezte magát a hetilap 2014 év végi címlapja miatt, amelyen „Nagy Harácsony” címmel A pásztorok imádása című XVII. századi festmény úgy volt átalakítva, hogy az eredeti szereplők arca helyére politikusoké került, a gyermek Jézus helyén pedig egy halom aranypénz volt látható. A politikusnő pert indított, de minden szinten veszített, mert a bíróságok szerint a címlap nem a vallást gúnyolta, hanem a harácsoló közszereplőket. „A pénzhalom előtti hódolatot ábrázoló jelenet a hatalmat gyakorló közszereplők vagyonosodásával kapcsolatban fogalmazott meg kritikát, mint akik úgy tekintenek a pénzre, ahogy a vallásos ember az istenére” – állt az egyik ítéletben.

Ezt megerősítette a másodfokú bíróság, majd a Kúria is.

Ékes Ilona ezek után fordult az Ab-hoz 2017 elején, fenntartva, hogy a címlap gyűlölet keltésére alkalmas módon használt keresztény jelképeket, ami sértette az ő emberi méltóságát és vallásszabadsághoz való jogát. Szerinte a bíróságok figyelmen kívül hagyták az ő személyes tapasztalatait a vallásüldözésről és a becsatolt szovjet vallásellenes propagandaképeket.

Az Ab egyik tanácsa 2017 májusában befogadta a panaszt, majd három évig nem foglalkozott vele. 2020-ban vette elő újra, és e héten jutott el a döntésig. Egyetértett a Kúriával, amely a szerzők által közvetített konkrét politikai vélemény kifejezési formáját – a képileg megjelenített vallási hasonlatot – a vélemény tartalmához képest nem találta önkényesnek, indokolhatatlannak. „Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria döntésével nem sértette meg az indítványozó … jogát, ezért az indítványt elutasította.”

Az Ab hozzátette: nem arról döntött – mert erre nincs hatásköre –, hogy a címlap súlyosan sértette vagy indokolatlanul bántotta-e a katolikus vallási közösséget és ezen keresztül az indítványozó emberi méltóságát. Sőt kijelenti, hogy ha egy közösséget hazánkban történetileg súlyos sérelmek értek, illetve ha a jelenkorban ismétlődő támadásoknak van kitéve, akkor az adott közösségnek a társadalmon belüli méltósága sérülékenyebbnek tekinthető. Csakhogy az érintetteknek van lehetőségük a sértőnek tartott megnyilvánulásokkal szemben kritikus véleményüket nyilvánosan kifejteni.

A panaszt tehát végül elutasították, kijelentve: „az Alkotmánybíróságnak felelőssége a közbeszédet a méltányosság és mértékletesség olyan középvonalán tartani, amely egyaránt biztosítja a közügyek demokratikus megvitatását és a vallási közösségeknek a társadalmon belüli békés együttélését”.

Handó Tünde, Juhász Imre, Szívós Mária, Horváth Attila és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt írtak: szerintük a Kúria ítéletét meg kellett volna semmisíteni, ami a HVG elmarasztalásával lenne egyenértékű. Szerintük az Alaptörvénybe ütközően durva, bántó volt a vitatott címlap. Érdekes viszont az Ab-ba egykor a KDNP által jelölt és most a többséggel szavazó Dienes-Oehm Egon párhuzamos véleménye: „Személyes szubjektív véleményem megegyezik a jelen határozat rendelkező részét elfogadni nem tudó, kisebbségi álláspontot különvéleményeikben megjelenítő alkotmánybírósági társaim nézőpontjával. Az ügy alapjául szolgáló képi ábrázolás ízléstelen, és szerzőjének cselekedetét erkölcsileg elítélem. Kénytelen vagyok azonban jogilag elfogadni azt, hogy … a kérdéses címlap nem a keresztények megsértésére irányult, és nem közvetített a hívőkkel kapcsolatos negatív értékelést.”