Szemben a lengyelekkel, nemcsak a magyar Alkotmánybíróság, de a magyar kormány sem megy el a falig, amikor az Európai Unió Bíróságával való szembenállásról van szó. Erre utal az Alkotmánybíróság pénteki döntése, de hasonló következtetésre lehet jutni úgy is, ha végignézzük azokat a nagy ügyeket, amelyekben a magyar kormány állt vagy áll szemben a luxemburgi testülettel, vagy éppen az Európai Bizottsággal, amely az elé citálta valamely vélt vagy valós jogsértés ügyében.

A mostani eset ettől eltérőnek tűnhet, hiszen az Európai Bizottság már november közepén bejelentette: az EU Bíróság elé viszi a magyar államot, amiért az ország nem tett eleget a testület menekültügyre és a visszatérésre vonatkozó uniós szabályokkal kapcsolatos ítéletének.

Túry Gergely

A pénzbüntetés a végső szankció az uniós eljárásoknál, azt abban az esetben vethetik ki, ha valaki egy korábbi eljárásban kiszabott bírósági ítéletet nem hajtotta végre. Ez az államok esetében jobbára azt jelenti, hogy egy adott jogszabályuk nem felel meg az uniós jognak, ezt pedig (jobbára az Európai Bizottság által indítványozott kötelezettségszegési eljárás keretében) kimondja az EU Bírósága. Ha ezt követően sem módosítják a jogszabályt megfelelő módon, a bizottság újraindíthatja a kötelezettségszegési eljárását, ezúttal (kihagyva a tagállammal való konzultációs lépéseket) már egyből a bíróságon. Ezt jelentette be tehát novemberben a bizottság, a kereset azonban egyelőre nem érkezett meg az EU Bíróságára – tudta meg a hvg.hu Lehóczki Balázstól, a testület sajtószóvivőjétől.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarországgal szemben egyelőre nincs ilyen ügy a luxemburgi bíróság előtt – eltérően a lengyelektől, ahol napi egymillió eurós büntetést szabtak ki az államra, mert az ítélet ellenére nem függesztették fel a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának működését. Annak az ügynek az előzménye az, hogy néhány nappal a büntetés kiszabása előtt a lengyel Alkotmánybíróság azt mondta ki, az uniós jog nem állhat a hazai fölött, vagyis nem tartják végrehajtandónak az Európai Bíróság ide vonatkozó ítéleteit sem.

AFP / JOHN THYS

A magyar kormány – egyedüliként – üdvözölte ezt a döntést. Az indoklás pedig az volt: azt az európai uniós intézmények rossz gyakorlata váltotta ki, amely nincs tekintettel a hatáskör-átruházás elvére, és az alapszerződések módosítása nélküli lopakodó hatáskörbővítéssel igyekszik olyan jogköröket elvonni a tagállamoktól, amelyeket azok az Európai Unióra soha nem ruháztak át.

A magyar kormány most, a magyar Alkotmánybíróság döntése után is azzal érvel, hogy az elismerte: amennyiben „hiányos” az uniós jogalkotás, akkor az önmagában a tagállam kezébe adja a döntéseket. A kormány érvelése azonban több szempontból is problémás. Először is azért, mivel ezeket a döntéseket végső soron vagy a tagállamok szakminisztereinek testülete hozza meg, vagy az Európai Tanács, amelynek ezen országok állam- és kormányfői a tagjai. Benne azzal a magyar kormánnyal, amely a migrációval kapcsolatos intézkedéseket rendre elutasítja/megvétózza/megakadályozza.

Gulyás Gergely ugyan most az Európai Bizottságon kéri számon azt, hogy nem teljesíti a rá szabott feladatot, ami az ő értelmezésében az, hogy indítványozzon olyan jogszabályt, amely elfogadható a magyar kormány számára is – a javaslat és a végső változat között azonban van egy egyeztetés, amelyben már megint csak aktívan vesznek részt a tagállamok (vagyis azok kormányainak) képviselői.

Gulyás Gergely hosszas mantrázással bizonygatta, miért győzött a kormány az Alkotmánybíróságon

A miniszter legfőbb érve az volt, hogy az Európai Bizottság nem teljesített egy feladatot.

Az az érv sem igazából állja meg a helyét, hogy a kormány kezét megkötnék az Alaptörvény rendelkezései – a Fidesz-KDNP-koalíció politikai termékének tekinthető Alaptörvényt eddig is saját politikai szándékai szerint módosítgatta a kétharmados parlamenti többség, ezt tehát jogi kötelemnek nevezni akkor sem igazán állja meg a helyét, ha a kormány „gránitszilárdságúnak” nevezi, és néha még nemzeti konzultációt, sőt népszavazást is indítványoz egyes passzusai ügyében.

A kormány érvelése azonban egy másik ponton sem állja meg igazából a helyét. Azt, hogy egyes területeken az unió vagy a tagállam jogosult jogszabályokat hozni, nem a hatékonyság, hanem az alapszerződés határozza meg. Ám ott is létezik lehatárolás, ahol közös a szabályozás. Mint az Európai Bizottság oldalán olvasható, azokon a szakpolitikai területeken, ahol az EU és a tagállamok közösen szabályoznak, „a tagállamok csak abban az esetben hozhatnak törvényeket, ha az EU nem szabályozta az adott területet, illetve úgy határozott, hogy nem kívánja szabályozni azt.” Márpedig a jelen ügyben igenis szabályozott: egy 2008-as irányelv rendelkezik „a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról”.

Skizofrén ítéletet hozott az Alkotmánybíróság - állítja a londoni professzor

Sosem volt fontosabb Magyarországon az érthető és pontos tájékoztatás az Európai Unióról, mint most. Az EUrologus brüsszeli újságíró csapatának célja, hogy az Európai Unióval kapcsolatos hírekről és eseményekről közérthetően, pontosan és ha kell, kritikusan számoljon be, illetve elemzéseivel segítse az olvasót a tájékozódásban.

A kérdés az, hogy mit lép most a kormány? Gulyás Gergely a döntés után tartott sajtótájékoztatóján nem válaszolt arra a kérdésre, a magyar kormány ezek után elfogadja-e az Európai Bíróság vonatkozó ítéletét, e helyett azt ismételgette, hogy az EU legfontosabb szerve a Tanács, amely kötelezte a Bizottságot, hogy új szabályokat határozzon meg, most pedig a Bizottság dolga, hogy változtasson ezen a helyzeten.

Ez arra utalna, hogy egyelőre nem lépnek semmit, ám akármilyen bátornak tűnik a kormány, az eddigi gyakorlat azt mutatta: akármilyen jogszabályokat hoz a kormány vagy a parlament brüsszeli ellenszélben, az már egy másik kérdés, ujjat húz-e az Európai Bírósággal – és akármilyen hangosan tiltakozik ezzel szemben a kormány, ennek az ítéleteit, a maga módján, többnyire tiszteletben tartja.

Ilyen volt például az, amikor az EUB elkaszálta a cafeteriarendszer átalakításáról szóló magyar jogszabályt, amely egyedül az újonnan alapított Erzsébet-utalvány kormányközeli kibocsátójának biztosította a korábban univerzális adókedvezményt. Ezt az állapotot megszüntette, majd szép lassan az Erzsébet-utalványt is. Vagy példaként hozhatjuk fel a felsőoktatási törvénynek azt a módosítását, amely a CEU elköltözéséhez vezetett: az Európai Bíróság elmarasztaló ítélete után a kormány benyújtotta a törvény módosítását, amely ugyan még az eredetinél is szigorúbb volt, ám az Európai Bizottság szerint sem sértette azokat az alapelveket, amelyeket az előző verzió.

Fülöp Máté

Hogy mire volt jó az egész? A cafeteriatörvénnyel sikerült a feje tetejére állítani egy olyan piacot, amelyet addig három francia cég uralt. Ezeknek ugyan nemzetközi választottbírósági döntések nyomán több tízmilliárdos kártérítést is fizetni volt kénytelen az állam, a kormánynak a jelek szerint mégis megérte, hogy ezek helyett a kormány közelébe áramlott a bevétel. A CEU esetében is elérte a célját a kormány: a Soros György által alapított intézmény Bécsbe költözött még mielőtt az Európai Bíróság kimondta volna az ítéletét.

Börcsök Zsófia

A legutóbbi ilyen eset az úgynevezett zsebszerződések egyoldalú felmondását lehetővé tévő földtörvénymódosítás elkaszálása volt – évekkel a felmondás után nem lehetséges visszaállítani az eredeti állapotot, így jobb híján kártérítést kapnak az érintett gazdák egy nemrég benyújtott módosító javaslat alapján, de a földet nem tudják visszaszerezni.

De ugyanígy megkésett az Európai Bíróság ítélete az úgynevezett migránskvótákkal kapcsolatos ügyben – mire kimondták Luxembourgban, hogy Magyarország jogot sértett, már rég lezárult az egész rendszer. Annak megújítása pedig azért akad el, mert Magyarország ezt megakadályozza, emiatt nincs megfelelő uniós jogszabály – és itt be is zárult a kör.