Az egészségügyben dolgozók rendkívül sokat szenvedtek a járvány alatt. Szükségtelenül ki voltak téve a vírusnak, szembesültek a lakosság támadásaival, rendkívüli munkaterheléstől szenvedtek, és továbbra is alulfizetik és alulértékelik őket – olvasható a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szerdai közleményében. A két testület tizenkét pontban foglalta össze javaslatait, amelyekkel szerintük javítható lenne a terület és így az ellátás helyzete.

Az első pont a szakdolgozók bérének érdemi emelése az orvosok béréhez arányaiban illeszkedő módon. Ez a kamarák szerint növeli a szakdolgozók társadalmi megbecsülését és biztosítja az utánpótlást.

A második a kiszámítható jövőkép az egészségügy minden dolgozója számára, és az ehhez szakdolgozói életpályamodell bevezetése.

A harmadik a járványkezelés eddigi gyakorlatának szakmai szervezeteket bevonó elemzése. Fontos, az őszinte, szembenéző és nyilvános elemzés a hibák feltárása, és jövőbeni elkerülése érdekében – írják.

A kamarák szerint szükség van a járványkezelés adatainak széleskörű nyilvánosságra hozatalára, emellett a járványügyi rendszer szervezeti megerősítése, az ÁNTSZ eredeti szervezetének és jogosítványainak visszaállítására, és az egészségügy depolitizálására is. Ez alatt azt értik, hogy a szakmai intézmények döntéseire

nem nehezedhet politikai utasítás, nyomás.

Egy újabb pontban a 13. havi cafeteria és illetményrendszer bevezetését javasolják a szakdolgozók körében, illetve az egészségügyi ágazati gyógyszerprogram indítását: akik egy életen át gyógyítottak, ápoltak, beteget láttak el, nyugdíj után ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni a gyógyszereiket – vélik a kamaránál.

A közlemény szerint a világjárvány feltárta azokat a gyengeségeket, „amelyeket az egészségügyi rendszerekbe való elégtelen beruházás okoz világszerte. Szükség van az ápolásba való befektetésre, magasan képzett ápolói munkaerő kialakítására és a szakdolgozók jogainak védelmére annak érdekében, hogy az egészségügyi rendszereket úgy alakítsák át, hogy azok megfeleljenek az egyének és a közösségek szükségleteinek most és a jövőben is.”

Arra figyelmeztettek, „ha a kormányok továbbra is halogatják az egészségügyi munkaerőbe való befektetést, az mindenhol az egészségügyi rendszerek rovására megy”.