Krempaszky Zsanett évtizedek óta dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál. Pár éve pedig tagja a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége, ahol jelenleg a Pest megyei régió vezetője. Most a hvg.hu-nak beszélt először arról, hogy a mai napig együtt kell dolgoznia azzal a kollégájával, aki többször bántalmazta, és arról is, hogy miért érzi úgy, hogy mindig az áldozatot kényszerítik arra, hogy kompromisszumot hozzon.

A mentőszolgálatnál dolgozó nők helyzetéről három hónappal ezelőtt megjelent másik cikkünkben a budai mentőállomás vezetőjének kálváriájáról számoltunk be.

Elismert mentőorvos ellen indult fegyelmi egy garázsban elszabadult focimeccs miatt

A Budai Mentőállomás vezetője, dr. Reppa Zsuzsanna november elején az állomás új helyre költöztetésének szervezésével volt elfoglalva, bejárták az új állomáshelyet az NNK képviselőjével, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) egyik vezető beosztású tisztviselőjének társaságában, miközben az állomást is működtette. Pár nappal később fegyelmi vizsgálat indult a szakmán belül széles körben elismert oxiológus szakorvosként is praktizáló állomásvezető ellen.

hvg.hu: Miben más mentősnek lenni nőként és férfiként?

Krempaszky Zsanett: Amikor én a mentőápolói képzésre jártam, akkor még egyáltalán nem volt szabad a nőknek kivonulniuk mentőápolóként, csak orvosként, vagy mentőtisztként, pontosan a terhelés miatt. A 40 kilós női ápolónak ugyanúgy fel kell tudnia emelni a magatehetetlen 120 kilós beteget, mint a jó kötésű férfi bajtársnak. Ez azóta megváltozott. A terhelés nem, hanem a hozzállás. De ez nem baj, a női attitűd kicsit más, másképp látunk dolgokat, kicsit talán empatikusabbak is vagyunk.

hvg.hu: És hogyan jelennek meg a mindennapokban a különbségek?

K Zs.: Vegyesen dolgozunk, koedukált a légkör. A legtöbb mentőállomáson egy öltöző van, férfiak, nők együtt öltöznek át, egy légtérben pihennek éjszaka. Sajnos ezek a helyzetek alapot teremtenek nő és férfi között félreérthető, vagy akár kifejezetten kellemetlen helyzetekre. Ez elkerülhetetlen egy olyan közösségben, ahol ennyire össze vannak zárva a munkavállalók.

Krempaszky Zsanett

Veres Viktor

A tűzoltóságnál, a rendőrségnél, de ha maradunk az egészségügyben, akkor a kórházakban is van külön férfi és női vécé, nálunk viszont ott, ahol sokszor 24 órát töltünk együtt, egy mosdó van, és egyetlen zuhanyzó van a legtöbb állomáson.

hvg.hu: Nem szokták ilyenkor legalább megkérni a férfiakat, hogy menjenek ki legalább addig, amíg a nők átöltöznek?

K. Zs.: Meg lehet kérni őket, persze, de így már elkerülhetetlenül megteremtődik egy konfliktushelyzet, amiből nőként nagyon nehéz kimászni. A környezet a munkaadó felelőssége, nem lenne szabad ilyen helyzetekre alkalmat teremteni.

hvg.hu: Tud ilyenre személyes példát említeni?

K. Zs.: Igen. Az én történetem a mentőállomásról indult, aztán egy magánéleti epizóddá vált, majd visszatért az állomásra. Elszenvedtem egy súlyos, majd egy könnyű testi sértést. Ennek az alapját is az előbb említett helyzetek teremtették meg, amelyek hozzájárulnak, hogy kapcsolatok szövődjenek egy munkaállomáson.

hvg.hu: Mi történt pontosan?

K. Zs.: Válófélben voltam, amikor egy kollégával elkezdtünk kölcsönös szimpátiát érezni egymás iránt. Nyomulós volt, de kialakult egy kapcsolat. Egy alkalommal viszont egy veszekedés során belelökött a fürdőkádba. Eltört a farokcsontom, a gerincem alsó szakasza megsérült. Egy másik alkalommal pedig pofonvágott.

Veres Viktor

hvg.hu: Akkor az első eset után még benne maradt a kapcsolatban?

K. Zs.: Nem. Én akkor megszakítottam a kapcsolatot. Aztán egy közös képzésen kellett részt vennünk valahol vidéken. Az egyik reggel összeszólalkoztunk, akkor ütött meg. Azon nyomban eljöttem és feljelentést tettem, ahogyan a korábbi esetnél is. A súlyos testi sértés esetében az ügyészség még a bírósági szak előtt kimondta, hogy nem bizonyítható teljeskörűen a bűncselekmény a nyomozati anyag alapján. Ezt a részt nem vittem magánvádas úton bíróság elé, mert attól tartottam, ha még ezt is beleveszem a könnyű mellé akkor az pokoli sokba fog kerülni, amit egyedülálló anyaként nem tudok vállalni, így csak a könnyű testi sértés került a végén bíróság elé. Itt már volt jogi képviselőm. A könnyű testi sértés miatt ítélet is született, egy év próbaidőre bocsátották.

hvg.hu: Mi lett a következménye ennek a munkahelyükön? 

K. Zs.: A vezetőségtől azt a választ kaptam, hogy majd akkor lépnek, ha jogerős ítélet születik. Miután megkaptam az ítéletről szól dokumentumot, ezt jeleztem a vezetőségnek, bemutattam a feljelentést, a tárgyalásról szóló papírokat. Megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék, amire én azt válaszoltam, hogy nem szeretném, ha ez az ember továbbra is itt dolgozna az állomáson. Azt a választ kaptam, hogy mi lenne ha én keresnék másik állomást. Fel is ajánlottak egyet, ahol volt szabad hely. Ezt az állomást emberi időben megközelíteni sem tudtam volna. Nincs kocsim, viszont van egy kiskorú gyerekem, akit egyedül nevelek.

hvg.hu: Az illető mai napig ott dolgozik azon az állomáson, ahol ön?

K. Zs.: Igen. Végül annyi történt az én kifejezett szóbeli kérésemre, hogy nem osztottak össze minket. Miután jogerőssé vát az ítélet és továbbra sem történt semmi, írtunk levelet a főigazgatónak, hátha valami komolyabb intézkedés történik, de csak annyit adott utasításba, hogy továbbra se legyek vele összeosztva. Viszont egy idő után erre hivatkozva másokban is felmerült az igény, hogy hasonlóképpen női-férfi ellentétre hivatkozva a beosztások átszervezését kérhetnék, ami teljesen lehetetlenné tette volna a beosztásokat, így mostanra eljutottunk oda, hogy nappali műszakban néha egymás mellett kell dolgoznunk. Tegnap is így történt.

hvg.hu: Tegnap is együtt dolgoztak?

K. Zs.: Igen, én ezt az egészet tulajdonképpen már el is engedtem. Megtörtént, tovább kell lépni, mert dolgozni kell. 

Veres Viktor

hvg.hu: Az szóba sem került, hogy a mediáció az állomásvezetés feladata lenne?

K. Zs.: Nem, semmiféle érdemi segítséget nem kaptam, többszöri megkeresés ellenére sem. Megint a bántalmazottnak kellett meghoznia a kompromisszumos döntést a közösség érdekében.

hvg.hu: Hogyan lehet ilyen ellentétek mellett dolgozni?

K. Zs.: Ez egy nagyon szerencsétlen helyzet, megkeseríti az állomás dolgozóinak az életét és rengeteg energiát vesz ki akár belőlem, akár a másik félből. Több év telt el, egy idő után egyszerűen le kellett ülnöm vele beszélni. Akkor meghoztam azt az áldozatot, hogy azt mondtam, fejezzük be ezt a hidegháborút és próbáljunk meg emberi módon kommunikálni egymással, mert ez senkinek nem jó és nem akarom megkeseríteni az állomáson dolgozók életét azzal, hogy ezt a feszültséget fenntartjuk. Tehát ennek a vége is az lett, hogy az áldozatot, a kompromisszumot a nő hozta meg. Úgy tűnik, ez egyelőre elsimult, de érdemi lépés a munkáltató részéről azóta sem történt.  

hvg.hu: Szakszervezeti vezetőként is befutottak önhöz hasonló történetek?

K. Zs.: Van egy doktornő, 20-25 éve dolgozik a mentőszolgálatnál, a budai mentőállomás vezetője volt. Szakmailag elismert és nem csak a szolgálatnál. Úgy tudom, közeledett hozzá egy vezető és a visszautasítást követően indult meg az ő kálváriája (az ügy részleteiről a hvg.hu írt először itt). Etikátlan volt az egész eset, mert nem állt arányban az elkövetett szabálytalanság azzal a büntetéssel, amit kapott. Felfüggesztették az orvosi munkavégzési tevékenység alól is, holott ennek szakmailag semmi köze nem volt az esethez.

Itt is egy nőről volt szó, közben pedig a mentőszolgálat mintha gyűjtené a női munkavállalókat, legalábbis egyre több a női mentőápoló, gépkocsivezető, stb. És akkor megérkeznek egy ilyen közegbe, ahol nincs megteremtve az alapja annak, hogy biztonságos körülmények között tudjanak dolgozni.

hvg.hu: Létezik már alapjáraton is egyfajta szexizmus a mentőszolgálatnál?

K. Zs.: Vannak megjegyzések, vannak olyan magatartási attitűdök, melyek alapján ki lehet jelenteni, hogy igen. Egy szűk, izolált közösségben ez koncentráltan tud jelen lenni, mert nincs külső kontroll. Nem tudom, mi lehetne a megoldás, nyilván a nőket nem lehet diszkriminálni és kizárni őket ebből a munkából. Meg kell teremteni a feltételeit, hogy nők és férfiak méltó körülmények között tudjanak együtt dolgozni, megőrizve a privát szférájukat, szeparált fürdőhelyiségekkel, stb. Mondok egy példát: váltásidő van, ott tobzódnak a fiúk az öltözőben, felmegy a női dolgozó is átöltözni, óhatatlanok a pillantások, aztán a megjegyzések, aztán a ráutaló magatartás. Aztán hogy ez meddig fajulhat, már sok minden mástól is függ.

hvg.hu: Mi a helyzet a csapat létszámával? Az egészségügyben általános az emberhiány, önöknél is?

K. Zs.: Sok ember hiányzik és nagy a fluktuáció. Nem túl népszerű szakma ma a fiatalok körében a miénk, bármennyire is próbál errefelé mutatni a hivatalos kommunikáció.

Veres Viktor

hvg.hu: A kommunikációról hirtelen a téma szempontjából legrelevánsabb eset jut eszembe, az új mentős ruhát bemutató vetkőzős videó.

K. Zs.: Na, az a videó iskolapéldája annak, amiről korábban beszéltem, hogy hogyan teremtik meg akarva-akaratlanul azt a környezetet, amiben az enyémhez hasonló esetek előfordulhatnak. Egyrészt, miért reklámozzák azt, amit kötelességük biztosítani? Ha nincs ruha, nincs miben ellátni a feladatunkat. És persze a családbarát munkahely, ahol a videón a nő lefordítja a párja fényképét, amíg a vetkőző mentős kollégát nézi. Végetlenül kellemtelen, ráadásul pont annak a viselkedésnek ágyaz meg, amiről az interjú elején beszéltem. Abszolút szexista volt az egész. Értem én, hogy változnak az idők, na de pont nem errefelé. Ezek után már nem is annyira meglepő a hír, amit a minap olvastam, hogy felnőttfilm forgatáshoz keresték meg a mentőszolgálatot. Jól sikerült a promófilm.

hvg.hu: Pedig az OMSZ 2018 óta jogosult a családbarát munkahely cím használatára. Ön egyedül neveli kiskorú gyermekét, biztosan észrevette, miben nyilvánul ez meg.

K. Zs.: A mentőzés egyáltalán nem családbarát szakma. A beosztást készítő amennyire tud, figyel arra, hogy én tudjak menni a gyerekért, vagy meg tudjam szervezni a felügyeletét, ezzel nincs gond. Most amúgy épp nem ő készítette, hanem az állomásvezető. Így anyák napján például be voltam osztva, ahogyan be vagyok osztva gyereknapon is. Reklámozták a gyerekek megőrzését, táboroztatását is. Persze ez jól hangzik, csak a megőrzés helyszíne Budapesten a Róbert Károly körúton van, 8-16 óráig. Ez is valami, csak nekünk, vidéki kivonulóknak ez nem segítség. Azoknak az irodistáknak biztosan, akik ott dolgoznak az épületben, de én Szentendrén mentőzöm.

hvg.hu: Megéri?

K. Zs.: Anyagilag semmiképp. Mi egyszer kaptunk bruttó 500 ezer forintot, mást nem. Azt a béremelésnek nevezett valami, amit az infláció azóta elsöpört, inkább hagyjuk. Megterheli a szervezetet is a folyamatos éjszakázás, márpedig a pótlékok miatt így éri meg jobban.

hvg.hu: Reálértéken kevesebbet ér ma a mentős fizetés, mint két éve, a Covid előtt?

K. Zs.: Abszolút. És napi szinten látjuk, hogy romlik a helyzet, emelkednek az árak.

hvg.hu: Az orvosok és sok egészségügyi dolgozó viszont jelentős béremelésben részesültek tavaly. Érződik a bérfeszültség?

K. Zs.: Amiről én be tudok számolni, az az orvos és mentőtiszt közötti bérfeszültség. Ugyanazt a munkát végezzük mentőtisztként, mint az orvosok, csak mi főiskolát végeztünk. Mi kapjuk a szakdolgozói fizetést, ők meg ennél jóval magasabbat.

Veres Viktor

hvg.hu: Akár a kétszeresét is?

K. Zs.: Előfordulhat. Ez is attól függ, hogy ki hány éve dolgozik a szolgálatnál. Úgy tudom, a kórházak sürgősségi osztályán az egészségügyi dolgozók is többet keresnek, mint mi a mentőautón.

hvg.hu: Miért döntött úgy, hogy felvállalja a női érdekképviseletet a szakszervezeten belül?

K. Zs.: 10 éve léptem be a MOMSZ-ba. Néhány hónapja kértek fel a régióvezetői tisztségre, amit elfogadtam. A női munkvállalók érdekeit szerettem volna képviselni, mert korábban ilyen még nem volt és úgy gondoltam éppen itt az ideje a fent elmondott esetek és körülmények miatt. Mivel úgy gondolom a fenti esetek igaz kirívoak, de nem egyediek a hasonló történetek a női dolgozók életében, csak éppen nem beszélnek róla a hétköznapokban is megszokott attitűdök miatt. A szégyen, a félelem, a további vegzálás veszélye. Ha továbbra is szemet hunyunk a probléma felett, akkor teljesen el fog mérgesedni a helyzet és ez rengeteg energiát emészt fel feleslegesen. Szeretném ha a bajtársnők, felvállalnák a sérelmeiket, mert csak így tudunk segítséget nyújtani és normalizálni a helyzetet.

hvg.hu: A nehézségekről bőven beszéltünk, de akkor mégis miért dolgozik nőként a mentőszolgálatnál? Mi motiválja?

K. Zs.: Miért csinálom? Mondhatnám, hogy azért mert ezt tanultam, de azért ez ennél sokkal több. Minden esetnél a legtöbbet kell adnom, mert hétköznapi emberi tragédiákkal találkozunk nap, mint nap. Egyrész természetesen azért, hogy a betegen segítsek, de van ennek egy másik oldala is. Ha a beteg állapota javulást mutat, majd felépül akkor ez számomra sikerélmény és ez újabb erőt a következő beteg ellátásához. Így profitál a beteg és én is.