Míg az első CPAC-en 1974-ben Ronald Reagan kormányzó még arról beszélt, hogy az „amerikai katonák a vérüket hullatják a világ minden szegletében rendszerint valakinek a szabadsága védelmében”, addig az utóbbi évekre az amerikai konzervatívok a sajátjaik helyett sokkal nyitottabbakká váltak a kívülről érkező ötletekre – derül ki a New Yorker cikkéből. Ezt a kívülről érkező impulzust pedig sok amerikai republikánus Orbán Viktor Magyarországában véli felfedezni.

Magyarország lakossága akkora, mint Michigané és a GDP-je közelíti Arkansasét, de az amerikai jobboldal képzeletében az ország messze túlnőtte a saját árnyékát. Orbán Viktor, aki 2010 óta miniszterelnök, az Európai Unió leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfője, és az egyik leghevesebb nacionalista és tradicionalista politikusa a közösségnek. 2013-tól kezdve politikai ellenségképet csinált Soros Györgyből, a zsidó pénzemberből, aki Magyarországon született, de már évtizedek óta nem él ott. Sorost igyekeztek aljas, nemzetközi bábjátékosnakl beállítani. A 2015-ös menekültválság idején Orbán Viktor kerítést épített Magyarország déli határa mentén, és az uniós joggal és a genfi egyezményekkel is szembeszegülve szinte minden menedékkérőt kiutasított az országból. Más európai nemzetekhez képest Magyarországon nem volt nagy migránsáradat. (A kivándorlás valójában gyakoribb.) De a menekültek, akiknek többsége Szíriából vagy a Közel-Kelet más részeiről érkezett, hatékony politikai bűnbakká váltak – olyanná, amelyet Orbán Viktor továbbra is ostoroz, az akadémikusokkal, a "globalistákkal", a romákkal, és újabban a queer és transz emberekkel együtt. Tavaly Magyarország törvényt fogadott el, amely megtiltotta az iskolai szexuális felvilágosítást az LMBTQ témákról. Kilenc hónappal később Floridában DeSantis kormányzó aláírt egy hasonló törvényt. DeSantis sajtótitkára a törvény inspirációjáról szólva állítólag azt mondta: „Figyeltük a magyarokat” – írja a New Yorker publicistája, Andrew Marantz.

„Nem kell szükségállapot vagy katonai puccs ahhoz, hogy a demokrácia elsorvadjon” – mondta a szerzőnek Aziz Huq, a Chicagói Egyetem alkotmányjogász professzora. „A legtöbb közelmúltbeli visszalépés – Magyarország a klasszikus példa – jogi úton történt.” Orbán négyévente indul a választásokon. Elméletileg van rá esély, hogy veszíthet. A gyakorlatban azonban olyan alaposan megbundázta a rendszert, hogy a hatalom megtartása gyakorlatilag biztos. A politikatudományi szakkifejezés erre a „kompetitív autoritarianizmus”. A demokratikus visszaesésről szóló legtöbb tudományos munka Magyarországot, Brazíliával és Törökországgal együtt olyan országokként említi, amelyek egy ideig konszolidált demokráciák voltak, mielőtt elkezdték visszafordítani az idő kerekét.

Orbán Viktor beszédeiben gyakran használja a „kereszténydemokrácia” kifejezést, amelyet folyamatos egzisztenciális fenyegetés alatt állóként mutat be. Tekintettel arra, hogy a magyarok túlnyomó többsége, köztük maga Orbán is, nem jár rendszeresen templomba, valószínűnek tűnik, hogy hallgatósága a "keresztény" szót legalább részben valami másra vonatkozó kódként hallja. „Ha sikerül megőriznünk országunk etnikai homogenitását és kulturális egységét” – mondta 2017-ben – „Magyarország olyan hely lesz, amely képes lesz megmutatni más, fejlettebb országoknak, hogy mit veszítettek”. Állandó témája, hogy csak ő tudja megőrizni Magyarországot a (nem muszlim, etnikailag magyar) magyarok számára – ami nagyjából olyan közel van az etnikai pluralizmus kifejezett elutasításához az államilag szentesített fehér nacionalizmus javára, amennyire csak egy európai kormányfő közel kerülhet ehhez a témához. Sok amerikai tisztelője számára úgy tűnik, ez vonzerejének egyik központi eleme. Lauren Stokes, a Northwestern Egyetem európai történelem professzora elmondta Marantznak: „Orbán a globális konzervatívoknak a következő ajánlatot teszi: „Én egyedül tudlak megmenteni titeket az iszlamizációtól és a totalitarista progresszivizmustól. Mindezek fényében kinek van ideje fékekkel, ellensúlyokkal és jogállamisággal foglalkozni?"

Az elmúlt években Orbán Viktor vagy a kormányához kötődő intézmények vendégül látták többek között Mike Pence volt alelnököt, az alt-right média agitátorait, köztük Steve Bannonnal, Dennis Pragerttel és Milo Yiannopoulos-szal, valamint Jeff Sessions volt igazságügyi minisztert, aki egy magyar újságnak azt mondta, hogy a „keresztény gyökereinkhez való visszatérésben, amely a rációs és a jog alapján épül fel, és amely a nyugati civilizációt naggyá tette, a magyarok igen jól állnak”. Orbán Viktor a hegytetőn lévő, impozáns, kétszintes könyvtárral rendelkező irodájában olyan konzervatív személyiségekkel találkozott, mint Patrick Deneen és Jordan Peterson. „Ha ezek az emberek úgy gondolják, hogy a szélsőbaloldal veszélyes módon eltéríti az amerikai társadalmat, akkor igen, egyetértek” – mondta Andrew Sullivan konzervatív író a szerzőnek. „De ebből átmenni oda, hogy „vegyük ezt a tekintélyelvű vezetőt ebből az elmaradott európai országból, és talán kipróbáljuk a módszerének egy változatát a saját karizmatikus vezetőnkkel otthon” – ez az ugrás egyszerűen bizarr, és őszintén szólva ostoba is.”

Marantz járt Magyarországon is, amikor a CPAC-et tartották és ennek örvén magyar újságírókkal is találkozott, egyikük, a 444-es Miklósi Gábor volt, aki elmesélte, hogyan darálta be a médiapiacot a Fidesz és természetesen Orbán Viktor. „Ezt nem nyilvánvaló módon teszi - lassan csinálja, úgy, hogy a haverjait helyezi a vezetői székbe, vagy úgy, hogy finoman megnehezíti a kritikusai életét. De végül eléri, amit akar" – mondta Miklósi Orbánról.

„Orbánnak sikerült megőriznie a formális demokrácia látszatát, ha nem nézzük túl közelről” – mondta Anna Grzymala-Busse, a stanfordi Európa Központ igazgatója. 2010 óta Magyarország legtöbb polgári intézménye – a bíróságok, az egyetemek, a választások lebonyolítására szolgáló szervek – egy szürke zónába kerültek. Nem számolták fel őket, hanem türelmesen gyengítették, delegitimálták, kiüresítették őket. Még mindig vannak talárt viselő bírák, de ha Orbán túlságosan terhesnek találja a döntéseiket, akkor barátságosabb bíróságokhoz fordulhat. Még mindig van néhány független egyetem, de a legrangosabbat – a Soros által alapított Közép-európai Egyetemet – kiszorították az országból, és számos állami egyetemet oligarchák és más lojális figurák irányítása alá vontak. Még mindig vannak választások, de a nemzetközi megfigyelők szerint ezek „szabad, de nem tisztességes” választások: radikálisan átalakított választókerületekkel, és tisztázatlan hátterű pénzek áramlásával zajlanak. Azt a rendszert, amelyet Orbán Viktor az elmúlt tizenkét év alatt felépített, a szabadság és a rabság olyan kombinációja, amely nem hasonlít a világ egyetlen más kormányához sem, gulyás-tekintélyelvűségnek lehetne nevezni.

Bizonyos szempontból Orbán úgy viselkedik, mint bármely más erős ember. Kis szülővárosában nagy futballstadiont épített, és szeret oda járni meccseket nézni. A kétezres évek közepén Mészáros Lőrinc, Orbán egyik gyerekkori barátja gázszerelőként segélyekből élt; nem sokkal azután, hogy Orbán 2010-ben visszatért a hatalomba, Mészáros lett Magyarország leggazdagabb embere. De a Putyin-féle autokratákkal ellentétben Orbán gyakran törekszik a hiteles letagadhatóságra. „Olyan homályos módszereket fog alkalmazni, hogy hónapokba telhet, mire kiderül, mit tett valójában” – mondta Kim Lane Scheppele, a princetoni professzor. Orbán 2010-ben létrehozott egy viszonylag kis létszámú terrorellenes rendőri egységet. Apránként, egymástól független törvényekbe rejtett, eltérő záradékokban növelte a TEK költségvetését, és megszüntette a hatalmának ellenőrzését. „Olvastam egy közüzemi vízművekről szóló törvény 61. cikkelyét és belebotlottam egy sorba, amely kimondta: „Ó, mellesleg, a terrorellenes egység mostantól minden vízmű-ügyfélről – ami gyakorlatilag mindenkit jelent az országban – személyes adatokat gyűjthet, anélkül, hogy erről értesítené őket” – folytatta Scheppele. Azt állítja, hogy az egység most lényegében Orbán titkosrendőrségeként működik. „Az ő állítása mindig az, hogy „minden, amit teszek, legális” – nos, persze, hogy az, mert ő tette legálissá” – mondta.

Lee Drutman, a Johns Hopkins egyetem politológusa tavaly azt tweetelte: „Bárki, aki komolyan akar beszélni az amerikai demokrácia állapotáról, kezdjen el többet olvasni Magyarországról”. Más szóval, nemcsak hogy megtörténhet itt is, de ha bizonyos mérőszámokat nézünk, már el is kezdődött. A republikánusok talán nem tudják újraírni az alkotmányt, de kihasználhatják a meglévő kiskapukat, lecserélhetik az állami választási tisztviselőket párttagokra, alternatív választói listákat nyújthatnak be, és a szövetségi bíróságokat megtömhetik szimpatizáns bírákkal. A magyarországi képviseleti demokrácia az elmúlt években kevésbé arányos lett, köszönhetően a választási kerületek átszabásának és más módosításoknak. Áprilisban a Fidesz a szavazatok ötvennégy százalékát kapta, de a körzetek nyolcvanhárom százalékát nyerte meg. „Ilyen mértékű aránytalanságok mellett nehéz lenne olyan jóhiszemű politológust találni, aki ezt az országot valódi demokráciának nevezné” – mondta nekem Drutman. „Az Egyesült Államokban a tendenciák nagyon gyorsan ugyanabba az irányba haladnak. Teljesen elképzelhető, hogy a Republikánus Párt 2025-ben már a képviselőházat, a szenátust és a Fehér Házat is irányítani fogja, annak ellenére, hogy a választásokon minden esetben veszít. Ez lenne a demokrácia?”

2002-ben, amikor Orbán elvesztette első újraválasztási kampányát, távozott hivatalából, de sem ő, sem követői nem fogadták el igazán az eredményt. „A haza nem lehet ellenzékben” – mondta – más szóval, ő még mindig a magyar nép legitim képviselője, és ezen semmilyen választási eredmény nem változtathat. Trump persze az elmúlt másfél évben maga is hasonló dolgokat szajkózott, és neki is van egy kulturális mozgalma, egy média-ökoszisztémája és egy politikai pártja, amely ezt visszhangozza. Az orlandói CPAC alatt a legtöbb felszólaló szertartásosan mantrázta, hogy Trump minden bizonyíték ellenére valójában megnyerte a 2020-as választásokat. Több résztvevő azt mondta a szerzőnek, hogy ha a republikánusoknak lenne egy kis gerincük, akkor 2022-ben visszanyernék a képviselőházat, a lehető legnagyobb hatalmat gyűjtenék össze állami szinten, és aztán mindent megtennének azért, hogy 2024-ben visszaadják az elnökséget a pártnak. Szabad, de nem tisztességes választások, elfoglalt, pártos bíróságok, a demokrácia kiüresedett intézményei – ezek a gulyás-tekintélyelvűség korai szakaszának árulkodó jelei. Most pedig itt voltak az amerikaiak és Orbántól tanultak.

„Trump indulhat 2024-ben, és nyerhet, tisztességesen vagy tisztességtelenül. Ami engem a Bálna gyomrában ülve a legjobban aggasztott, az nem Donald Trump személye volt, hanem egy olyan Republikánus Párt, amely hónapról hónapra jobban hasonlított Orbán pártjára, a Fideszre – egyre jobban megbarátkozva az önérdekű hatalomátvétellel, azzal, hogy minden politikai ellenzéket alapvetően illegitimként kezel, és azzal, hogy feltételezi, hogy a dominanciájával szembeni bármilyen ellenőrzés csupán kellemetlenség, amelyet bizonyos jogi eszközökkel meg lehet kerülni. „Sok mindent meg akarnak tanulni az amerikaiak a magyaroktól” – mondta nekem Orbán Balázs. „Mi megtartjuk magunknak az örökségünket, a keresztény örökségünket, az etnikai örökségünket... szerintem ezt akarják mondani, de nem tudják kimondani, és ezért mutogatnak valakire, aki ki tudja mondani. Ha azt akarják, hogy mi játsszuk el ezt a szerepet, nekünk ez megfelel” – írja a cikk szerzője.