Az újonnan kinevezett honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf célja, hogy a katonai ismeretek megszerzése

„hazafias, helyes, klassz dolog legyen.”

Egyelőre ennél többet nemigen sikerült megtudni arról, hogyan alakul át a magyar honvédelem a korábban az oroszokkal üzletelő diplomata-menedzser-miniszter keze alatt. Szalay-Bobrovniczky eddig egyszer sem állt ki független újságírók elé, vízióiról csak miniszteri meghallgatásán, illetve hétfőn egy MCC-rendezvényen beszélt.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Arra van szükség, hogy a magyar fiatalok beálljanak katonának

A haderőfejlesztésről és az orosz-ukrán háborúról beszélt - röviden - Szalay-Bobrovniczky Kristóf, az ötödik Orbán-kormány civil szférából érkező honvédelmi minisztere, aki hazafias, helyes, klassz dologgá akarja tenni a fiatalok számára a katonáskodást.

Amíg azonban előbbin még csak azt magyarázta, növelni kell a honvédők számát, utóbbin pontosított: „arra van szükség, hogy magyar fiatalok – változtatva az eddigi terveiken – beálljanak, és fontosnak tekintsék a haza fegyveres védelmének ügyét”. Magyarán: a kormány azt szeretné, hogy a katonaság szexi legyen a fiatalok körében. 

Megnéztük, mi mindent próbált eddig szexivé tenni a NER, és hogyan sikerült a dolog. 

Erőltetve semmi sem lesz vonzó, trendi, fiatalos

Bár azt nem lehet állítani, hogy a Fideszre nem szavaznak fiatalok, az a felmérések alapján nem kérdés, hogy a nemzeti konzervativizmust és az EU-ellenességet képviselő politikai oldal a kevésbé népszerű opciók közé tartozik a tizenévesek és húszasok körében. Számtalan kutatás születik arról, hogy itthon messze nem annyira jó fiatalnak lenni, mint más EU-s országokban, negyedük elvándorolna, azzal pedig hosszabban foglalkoztunk, hogy miért nem vonzó már a politikai pálya sem egy urambátyámrendszerben. A kormány az elmúlt 12 év többször is megmutatta, hogyan nem érdemes megszólítani a fiatalokat.

Kezdjük kormányzati szinten: 2019 decemberében törvényt kellett módosítani, hogy kinevezhessék ifjúságpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak az akkor 22 éves, még diploma nélküli joghallgató Rácz Zsófiát. A korábbi ENSZ ifjúsági küldött feladata az lett volna, hogy az azóta politikailag előrelépő, akkor épp Fidelitas-elnökké váló Illés Boglárka helyén a fiataloknak fontos ügyeket tárja fel, folytasson szakmai vitákat, majd lobbizzon értük a kormányban.

Rácz Zsófia

MTI / Koszticsák Szilárd

Legalábbis ez lett volna egy normális demokratikus berendezkedésben, ugyanis a tényleges diskurzus helyett a Fidesz-kommunikáció bábjaként funkcionált. Ő volt az, aki „nemcsak hallak, de értelek is!” üzenettel köszönt be, majd úgy ahogy van elfeledkezett a Független Diákparlament megkereséséről, menekült a független sajtó elől, és öt hónapig várt arra is, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének Ifjúsági Tagozatát fogadja egy beszélgetésre. Mindeközben ugyanazt a mosolydiplomáciát folytatta, mint amit Novák Katalin vagy éppen Varga Judit szokott: megjelent hivatalos eseményeken, amelyeknek jelentős hányadát a kormány holdudvara szervezte, és teleposztolta vele a közösségi médiát. Annyi haszna legalább volt a fiatalokat nézve Rácznak, hogy Rétvári Bence állítása szerint az ő kezdeményezésére módosították például a nyelvvizsga- és a KRESZ-támogatás szabályait is.

A fiatalok utáni csörtetés leglátványosabb bukása viszont a médiában keresendő. A Fidesz-holdudvar ugyan tökélyre fejlesztette, hogy a politikailag aktív választókorúaknak hogyan lehet eltorzítani a valóságképét a közmédia, a kereskedelmi tv (TV2), a megyei lapok, vagy éppen az online sajtó (KESMA) bekebelezésével, a modellt egyáltalán nem meglepő módon nem sikerült bevetniük arra, hogy szexivé tegyék a politikájukat a fiatalok szemében.

Így született és halt meg a Pesti Tv, hiszen ki gondolta volna, hogyha a kábeltévé már nem menő, akkor egy fiataloknak szóló tévécsatorna, amelynek húzóműsoraiban középkorú fickók szidják az ellenzéket és a liberálisokat, nem lesz profitábilis. Ehhez hasonlóan nem sikerült túl sok embert elérnie sem a Pesti Srácoknak, sem a 888.hu-nak, amelyek abban hisznek, hogy a közéletbe beleunt fiatalságot úgy fogják politikailag aktív olvasókká változtatni, hogy pont az unalmat okozó mantrákat ismétlik, csak „fiatalosan”, avagy úgy, ahogy a nemfiatalok próbálják utánozni a fiatalok szavajárását.

A Pesti TV bezárása bizonyítja, hogy a fideszes média sem herdálhatja a pénzt számolatlanul

Csökken az állami költés a médiában, így azokat a termékeket, amelyek az amúgy torz piacon még az átlagosnál is rosszabbul muzsikálnak, nem feltétlenül áll érdekében finanszírozni a NER-elitnek, elsősorban Mészáros Lőrincnek. Ezzel magyarázható a Pesti TV dicstelen vége, de vannak még olyan kormánypárti médiatermékek, amelyek a közeljövőben hasonló sorsra juthatnak.

Ennél eggyel izgalmasabb téma a Megafon, ahol ténylegesen fiatalabb arcok, ténylegesen fiatalosabb formában, a közösségi médián próbálják népszerűsíteni a kormányzati propagandát. Az influenszerközpont pokémonjai nemben, korban, stílusban itt-ott különböznek egymástól, ezért mindenki kiválaszthatja a kedvencét. A dolog abban a tekintetben beválhatott, hogy a Pesti Tv-vel ellentétben a szervezet terjeszkedik és folyamatosan toboroz új arcokat; jóllehet, a terjeszkedés nem nagy kihívás, ha milliárdhoz konvergáló összeget költenek arra, hogy a Facebook-videóikat hirdessék.

A kormánypárti Facebook-különítmény arcai, akikre százmilliók mennek el

A kormánypárt fontos fegyverei lehetnek a kampányban a Megafon Központ influenszerei, akikbe már most több mint félmilliárd forintot invesztáltak. A beszélő fejek a kormány narratíváját visszhangozzák, és arra is jók, hogy még inkább elmossák a tény és vélemény, valamint a politikai szereplők és média közti határokat.

Túl azonban a látszatpolitikusokon és a médián, érdemes foglalkozni azzal, hogyan tört bele a Fidesz bicskája abba is, ahogy rendszerszinten akart ideológiailag elkötelezett fiatalokat nevelni. Ennek két része van: a hazafias oktatás és a hazafias kultúra víziójának megbukása.

A Fidesz nyíltan törekedett a nemzeti-konzervatív oktatás megteremtésére. Ennek voltak jelei a kötelező testnevelés-, erkölcstan- és hittanórák, Simicskó István ennek a célnak lett kormánybiztosa, így alakult át a Nemzeti Alaptanterv is, és a központosított tankönyvek is tartalmaznak olyan részeket, amelyek ijesztően összecsengenek a kereszténységgel haknizó kormány mondataival.

A probléma viszont nem ott van, hogy nem akarnak elég politikát csempészni a könyvekbe, hanem ott, hogy még a nemzeti elvű oktatás sem kapja meg azt az odafigyelést, hogy hatása legyen.

A Fidesznek sokkal inkább érdeke az, hogy ne gondolkodjon, hanem dolgozzon és szavazzon, mint hogy gondolkodjon, és úgy szeresse meg a nemzeti kormányt egy fiatal.

Erről tanúskodik az egész vita a pedagógusbérekkel, hiszen ha cél lenne a jó oktatás, megfizetnék a szakembereket, és efelé mutat az is, ahogy a szakképzés felértékelődött az elmúlt évtizedben.

Túry Gergely

Ahogy a nemzeti oktatásmodell, úgy a nemzeti kultúramodell sem érte el a kívánt hatást. A legnépszerűbb színészek az ellenzék hangjai lettek, több magyar zenész is befutott kormánykritikus dalokkal, a legnagyobb öngólt pedig az SZFE-ügyben lőtte a kormány, amikor a Vidnyánszky Attila vezette hatalomátvétellel a fiatalságot és a kultúra kedvelőit egy emberként haragította magára. A művészetekben nem sikerült a nemzeti hatalomátvétel: bár Demeter Szilárd őrzi a kasszakulcsot, és nagy hangon kritizálja a kortársakat, nem jöttek létre azok a művészeti műhelyek, vagy akár zenei fesztiválok, ahol a kormány elért volna a fiatalokhoz, cserébe a holdudvarba bevonzott művészek (Vidnyánszky Attila, Dörner György, Mága Zoltán, vagy éppen Kovács Ákos, Nagy Feró, Tóth Gabi és Kis Grófo) cseppet sem azt a világot képviselik, amellyel a mai fiatalok szívesen érintkeznek szabadidejükben.

Van, ami viszont működik

Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a Fidesz nem éri el a fiatalokat – és sajátos képet ad a magyar társadalomról, ahogyan teszi.

Az idei választási sikert – az ellenzék életképtelensége mellett – jó eséllyel a (látszat)jóléti társadalom felépítésének köszönheti a kormány. Az ideológusok és a propagandapapagájok éneke egy dolog – ami ennél sokkal érdekesebb, az a struktúra, amelyet gondosan épített fel a Fidesz. Gondoljuk végig:

• Az orbáni munkaalapú társadalom lényege, hogy mindenkinek legyen szakmája, vagy ha más nem, közmunkája.
• Ha ez megvan, jöhet a családalapítás. Ehhez különböző hitelekkel és juttatásokkal járulnak hozzá.
• A család eltartásában segítenek is, a rezsicsökkentés és a pénzvisszatérítések kétségtelenül ilyen intézkedések, a további árstopok már eggyel bonyolultabbak.
• Ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy dolgozik és szül, hanem esetleg szakmai sikereket is el szeretne érni, a NER elintézte, hogy ezt csak a kormány játékszabályai szerint tehesse. Ha valaki mégis túlnövi magát, idővel bedarálja egy oligarcha vagy a köréírt szabályozás.

Túry Gergely

Az igazán rémisztő ebben pedig az,

hogy a fiatalokat nem elvi, hanem megélhetési szinten tagolja be a rendszer.

Ha végigvesszük az előbbi négy pontot, a példák élesen kirajzolódnak. A munkaalapú társadalomról már ejtettünk szót a szakképzés terén. A családalapítás egy mostani fiatalnak ilyen lakhatási és bérezési körülmények között távoli cél – azonban ha egy rendszer segít ezt előteremteni, a legkevesebb, amit elvárhat cserébe, hogy nem lépnek fel ellene. Továbbhaladva; a megélhetés terén hatalmas ütőkártyát tett le az asztalra a fiatalok szja-mentességével a Fidesz, amely emellett afelé is löki a fiatalokat, hogy minél hamarabb vállaljanak munkát, esetleg a továbbtanulás kárára is. Ha pedig valaki mégis szeretne feltörni, a NER olyan szervezeteket hozott létre – leginkább az MCC formájában –, amelyek ezt elősegítik. Feltéve, hogy eladják a lelküket a kormánynak.