Sokkal jobban tetszik, mint például az elvtárs.

Ebben nem az az érdekes, hogy Tarnai Richárdnak 32 évvel az „elvtárs” megszólítás szinte teljes megszűnése után még mindig ez jut eszébe érvként, hanem az, hogy tényszerűen nem mond igazat. 1990 előtt nagyon sok tisztségviselőt szólítottak elvtársnak, de a kormánymegbízott avagy főispán akkori megfelelőjét nem.

Az ugyanis nem létezett.

Éppen azért nem volt rá szükség, mert – ismét Tarnai idézve – „a kommunisták szétverték a magyar közigazgatás rendszerét, tanácsrendszert vezettek be.” A tanácsok nem önkormányzatok voltak. A megyei és egyéb tanácselnököket ugyan formálisan választották, sőt az őket megválasztó tanácstagokat is, de a tanácsok az államhatalom részei voltak. A szűkebb irányító testületet, a Végrehajtó Bizottságot (VB) a felsőbb tanács VB-je is felügyelte, a megyeit pedig a Minisztertanács Tanácsi Hivatala. Ezért teljesen fölösleges lett volna a kormány külön képviselőjét kirendelni a megyékhez, mint korábban a főispánt a választott alispán ellensúlyaként. Ha pedig nem volt a főispáni / kormánymegbízotti tisztségnek megfelelője a tanácsrendszerben 1950 és 1990 között, akkor elvtársnak sem szólíthatták.