„Májusban, amikor az Alföldön a virágok és a fű illata betölti a levegőt, Sulyok Tamás köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök meghívására állami látogatást teszek Magyarországon”

– így kezdődik az a cikk, amely szerdán reggel jelent meg a Magyar Nemzetben, és amelyet a lap állítása szerint a Magyarországra érkező Hszi Csin-ping kínai elnök írt. A szöveg egésze olyan, mintha mesterséges intelligenciával írták volna, fordítói – mivel feltételezzük, hogy Hszi nem magyarul írta – pedig nem merték volna néhol „magyarítani”, ugyanis olyan protokollszagú mondatok szerepelnek benne, mint például a következő: „az elmúlt tizenöt év során számos alkalommal találkoztam a Kínába látogató magyar vezetőkkel, és mély barátságot kötöttünk. Nagyon várom, hogy visszatérjek az önök országába, és a magyar barátaimmal megoszthassuk gondolatainkat barátságunkról és együttműködésünkről, és megtervezhessük az újkori kínai-magyar kapcsolatok fejlesztését”.

Természetesen a kínai elnök áradozik is egy kicsit Magyarországról: „Magyarország híres csodálatos tájairól és neki dicsőséget hozó, kiváló szülötteiről. Gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. A költő-hazafi Petőfi versei széles körben ismertek, csakúgy, mint a „zongora királyaként” emlegetett Liszt szenvedélyes zenéje. A magyar nép szorgalmas, elmés, nyitott és elfogadó. Mer új utakon járni, és innovatív készségekben gazdag. Találmányai mindegyike – így a golyóstoll, a hologram vagy a Rubik-kocka – az emberiség fejlődésének egy-egy meghatározó pontja.”

De kiemeli azt is, hogy a kínai és a magyar nép barátsága „hosszú múlttal büszkélkedhet”. Kiemeli, hogy „vállt vállnak vetve birkóztunk meg a nemzetközi pénzügyi válsággal, küzdöttünk a Covid-járvány különleges időszakában”. Majd jön a csúcsmondat:

„A kínai–magyar barátság olyan, mint a jó tokaji bor: illatos, édes, tartalmas és tartós.”

Hszi cikke az amúgy széthajtva A/3-as méretű Magyar Nemzetben egy oldalt tesz ki, gyakorlatilag minden mondatával ódát zeng Magyarországhoz. Nem győzi például hangsúlyozni, hogy „a két fél magas szintű kölcsönös politikai bizalmat alakított ki, a kétoldalú kapcsolatok pedig a történelem legjobb időszakába, mondhatni az „arany vízi útra” léptek”. Hszi szerint

„a két ország közötti együttműködés gyümölcsöző, életerőtől duzzadó”.

Majd abbéli reményét fejezi ki, hogy budapesti találkozója „által a magyar vezetőkkel együtt folytathatjuk a hagyományos barátságot, elmélyíthetjük a kölcsönösen előnyös együttműködést, és a két ország közötti átfogó stratégiai partnerséget újabb magasságokba emelhetjük”. Utóbbihoz azonban több dolog is szükségeltetik, így például a már említett kölcsönös bizalom megerősítése, a fejlesztési stratégiák összehangolása, a „cserekapcsolatok” megerősítése, regionális együttműködések, de ide sorolja azt is, hogy a nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserét is meg kell erősíteni.

Írását végül egy kínai mondással zárja: „a hasonló gondolkodásúak között a hegyek és vizek adta távolság nem jelent akadályt”. Hszi szerint ezzel összecseng egy magyar közmondás is: „a jó barát drágább az aranynál”. Végül azt írja: „az új kor új útján a kínai fél várakozással tekint a magyar barátaival való barátság új történetének, az együttműködés új fejezetének megírása elé, hogy közösen vágjunk utat a két nép számára egy szebb jövő felé”.

A korrektség kedvéért itt jegyeznénk meg: nem egyedi, hogy a kínai elnök látogatása előtt „általa írt” publicisztikát jelentet meg egy helyi lap, hiszen pont ez történt Hszi franciaországi útja előtt, ott a Le Figaróban jelent meg cikke.